21.fejezet - Idegen érzések

Lana lázasan kereste a víz alatt Deant, aki valahogy nem akart felbukkanni. Tíz percig mást sem csinált mint riadtan kutatta, viszont az csak nem került elő. A lány riadt könnyei kiserkentek a szeméből, s egyre csak magát ócsárolta a gondolataiban, hogy hogyan is lehetett ilyen felelőtlen. Azonban amikor karokat érzett meg a dereka körül hatalmas kő esett le a szívéről. Elmerült a hatalmas kezek biztonságában és szorosan bele simult. Kezeit hátrairányította, hogy a fiú nedves fürtjeibe túrhasson, miközben az a nyakát csókolta meg, majd megfordította és egyszerre buktak fel levegőért kapkodva a víz felszínére.
- Na mi az? Vissza felé sült el a kis tréfád? - vigyorodott el Dean, ahogyan a lány zilált arckifejezésén szórakozott.
- Ez nem volt vicces! - ütögette vihorászva a fiú kemény, kidolgozott mellkasát, miközben annak elsötétült a szeme, és összeszorította a száját. Ezt látván Lana is elkomorodott és Mr. Hajnalieset ajkaira tapadt. Kezei a fiú borostás arcáról annak dióbarna hajába markoltak, s azt kívánta, hogy bár tovább maradhatnának az osztálykiránduláson. Dean is a lány derekára fonta karjait, míg Lana az övére tekerte lábait, ezzel még inkább összepréselve testüket.
- Ez is csak egy baleset? - zihálta a lány.
- Nem! Ez egy hiba, egy kibaszott nagy hiba! - nyögte Dean, miközben száját a szőkeségéhez nyomta, majd kezei annak fenekéhez siklottak. Lana felnyögött, ahogyan a fiú rácsapott egyet, majd még egy erősebbet, egy pillanatra sem szakítva meg a vad, tüzes csókot. Viszont amikor Dean keze a lány bugyija szegélye alá csúszott az riadtan tántorította meg a fiút ebben, mivel nem engedhette, hogy az magáévá tegye őt.
- Igazad van. Ez egy hiba! - suttogta csöndesen a lány, miközben végig simított Roberts arcán, aki kikerekedett szemekkel bámult rá, majd összeszorította a szemeit, mintha el sem akarná hinni amit hall.
- Oké. Felfogtam, hogy nem csak szexre kellek és tényleg érzel irántam valamit, de mégis meddig fogod ezt játszani? - kérdezte Dean dühösen, miközben Lana tágra nyílt íriszekkel meredt rá, és fel sem bírta fogni, hogy miről beszél a srác.
- Tessék?
- Tegnap nem hagytad hogy megbasszalak, ma sem hagyod, akkor mikor fogod?
Lananak a gyomra kavarogni kezdett, szája kiszáradt és úgy meredt a fiúra, mintha életében nem látott volna még fehér embert.
- Dean... - nyögte mikor megtalálta a hangját.
- Mi van? Válaszokat akarok Lana a francba is! - csapott bele a vízbe ököllel.
- Dean, mégis honnan szedted, hogy csak szexre kellesz? Azt hittem, hogy a vallomásommal végre felfogtad hogy mit érzek irántad! Szeretlek Dean! Nem értem, hogy mi olyan nehéz, hogy ezt ne bírnád megérteni! - nézett rá értetlenül Lana szándékosan kerülve az azutáni kérdését a fiúnak.
- Nekem a tettek számítanak, és nem a szavak, amelyek elszállnak.
- Mit kellene tennem, hogy elhidd vége hogy szeretlek? - kérdezte a lány, miközben könnyek áztatta arcát a vízre szegezte.
- Felfogtam. - bólintott Dean, miközben kezét Lana arcához vezette és erőszakosan tapasztotta száját a lányéra.
- Vissza kellene mennünk! - zihálta a lány, miközben rámosolygott a fiúra, aki beleegyezően bólintott a felvetett ötletre. Jelenleg semmi kedve nem volt veszekedni, így inkább csak csöndben úsztak vissza a partra s onnan vissza a táborhoz.

Ahogyan beértek a többiekhez sunnyogva haladtak végig a letáborozott helyen, nehogy észrevegyék őket, mivel nem örülne neki az osztályfőnök, hogy két diákját szem elől vesztettek úgy, hogy ha azok nem tudnak úszni, nagy bajok történhettek volna. A két diák gyorsan megrohamozta a sátrát és cserélték le ruháikat, amiből csurgott a víz. Lana úgy érezte sikert ért el, azonban bánatos is volt Dean mondandója miatt. Nem régiben azt mondta, hogy nem kell neki a lány, viszont másnap teljesen rávetődik. Döntse már el mint akar!   - vonta össze szemöldökét a szőkeség, miközben lehámozta magáról a ruhát és egy másikat vett föl. Nem tudta még elképzelni sem, hogy Deannek mi futhat keresztül a gondolatai közepette. Ilyenkor kívánta azt, hogy bár gondolatolvasó lehetne, de ugyebár ez soha sem fog valóra válni. Miután kifésülte a loboncát a bőröndjéhez kapott, amibe gyorsan beledobálta a holmiját, majd elhagyta sátrát.

Pár órával később 

- Gyerekek! Figyelem! - kiabálta el magát az osztályfőnök, miközben egy fazék fémfedelét ütögette ezzel magára vonva a diákok tekintetét. - Hamarosan indulunk kell hazafelé. Remélem, hogy jól éreztétek magatokat. Úgy gondolom, hogy jót tett a társaságnak egy ilyen kis kikapcsolódás. Szerintem fantasztikus volt ez a két nap. Én remekül szórakoztam! Nagyszerű kis osztályunk van. Viszont azt kell mondjam hogy pakolnunk kell, mivel holnap iskola, és hogy odaérjünk a busszal idejében el kell indulnunk.

A tanulók bólintottak Mr. Edwards elméletére, és indultak pakolni. Ám Lana ezzel mivel elkészült ezért csak a tóhoz bicegett, amibe mártóztatta a lábát, míg leült, és kezeit maga elé fonta. A fejében lévő gondolatok hada támadták meg őt. Ezért hosszas gondolkozásba kezdett. Tetszett neki, az ahogyan Dean vele viselkedett. Kívánkozó, játszadozós és incselkedő, viszont nem értette, hogy ezt minek köszönheti, hisz eleinte még csak a létezéséről sem akart tudni. Mi történt azalatt az egy nap alatt? Illetve órák alatt! A szerelmi vallomása... viszont azzal mire ment? Dean fogta magát és egy olyan pár mondatos beszédet adott elő, ami Lana szívébe örökre beleégette magát. Soha nem fogja elfelejteni azt a gyűlölködő és érthetetlen arckifejezést, amit a fiú mutatott akkor, mikor a szavait hangoztatta. " Nem leszek a cseléded. Nem fogok rögtön ugrani, ha te csettintesz. Arra ott van több, mint a fél suli, őket használd talpnyalónak. Én nem vagyok olyan. " Lana elmerengve ezen szomorú mosollyal bólintott, tudta, hogy Dean nem olyan. Épp ezért is szeretett bele. Elérhetetlen gyönyör a fiú. És neki pont erre van szüksége! " És én még egy pillanatra azt hittem komolyan érdekellek!?Nagy fenéket! Te csak ne állj mellettem! Nincs szükségem a segítségedre! Tudom milyenek vagytok ti gazdagok, elhitetsz velem fűt-fát, én meg beveszem, aztán meg ejtesz és én fogok magamba zuhanni. Na ezt azonnal verd ki a fejedből kisanyám! " - Dean szavai lyukat égettek a mellkasába. Lana szíve fájdalmat éreztetett. Úgy vélte, hogy Dean Lucyval is pont ezen ment keresztül, beleszeretett a lányba, aki miután meghalt a fiú magába zuhant. Talán épp erre akart célozni. Nem akar szerelmes lenni! Nem akar újabb csalódást és kínt! Nem akarja őt...

A szőke lány nagyot sóhajtva túrt bele arany színű hajába, miközben szíve gépfegyverként zakatolt. Szerette a fiút, de mégis mit ér el ezzel, ha az nem akar egy másik lányt az életében. Lucy gyászával van beburkolózva. Viszont Lana soha nem hagyná el Deant! Azért harcol, hogy ő győzzön és elnyerje a fiú szerelmét, amit nem akar az istenért sem magától éreztetni.
- Szia. - ült le mellé valaki.
- Szia. - dünnyögte sóhajtva, miközben újra végig szántotta a ujjaival a haját.
- Mizu? - kérdezte hatalmas vigyorral az arcán, mely még inkább erősítette a vagány srác profilját.
- Teljesen kivagyok - válaszolta Lana, miközben szája elé tette a kezét, hogy elfojtson egy ásítást.
- Csodálkozol? Hisz Robertssel töltötted a legtöbb idődet. - nevetett fel a fiú. Szépen ívelt ajkai hatalmas mosolyra húzódtak miközben a szőke lányra tekintett. Kék szemei felcsillantak, mikor Lana is nevetett vele együtt. Ébenfekete, felzselézett haja keretezte gyönyörű arcát. Scott Ryan, akiért a lányok hada áhítozik. - Amúgy jártok vagy mi?
Lana elmosolyodva megrázta a fejét, miközben fejében tolongott egy szó... Bárcsak...
- Pedig nagyon úgy néz ki. - mosolygott rá halványan a fiú.
- Hogy érted ezt?  - nézett rá összehúzott tekintettel
- Mondjuk a reggeli jelenet.

Lana gyomra összeszorult, míg a szeme hatalmasra tágult. Az nem lehet, hogy tudja... senki sem tud róla, még én sem tudom pontosan mi történt. 
- Honnan tudsz róla?
- Mondjuk onnan hogy mindenki látta és valamennyien erről beszélnek. - mosolyodott el halványan, azonban szeme összeszűkült, ahogyan a lányra meredt, aki élesen beszívta a levegőt. Riadtan Scottra nézett.
- Mindenki látta?
- Ott voltatok mindenki előtt a busznál, hát persze, hogy mindenki felfigyelt rá.
A lány szívéről hatalmas kő esett le. Azt hitte, hogy a sátorban történt hajnali jelentre gondolt és ettől beparázott, de most nyugodtan fújta ki a levegőt. Scott halványan elmosolyodva nézett rá.
- Szóval jártok?
- Nem. - súgta Lana, miközben meglóbálta a lábát a tóban. - Én szeretnék, de ő... nem. Ő nem akar, vagyis igazából még én se tudom mit akar.
A fiú összeráncolt szemöldökkel meredt a lányra. Tekintetéből sütött a zavarodottság.
- Ne törődj vele! Roberts ilyen már rég óta. Régebben, még gólya korunkban jó fej volt, lehetett vele hülyülni, aztán varázsütésre eltávolodott tőlünk és a kosárlabdába, a stéberkedésbe meg a családjába temette magát, és ezidáig szó szerint semmit nem tudtunk róla. De komolyan... semmit! Mrs. King néha mond neki valamit, amit véletlenül mi is meghallunk, de gőzöm sincs mit jelentenek. Viszont most, hogy volt ez a reggeli akciód azt hittük, hogy visszakaptuk a régi Robertset, de ezek szerint még mindig bezárkózik a világába és nem enged be oda senkit.

Lana tudta, hogy mi történt. Lucy történt. És amit hallott Scott-tól, az igazán elszomorító volt. Viszont mosolyt csalt arcára az amit hallott, Dean azok közé tartozik, akik régebben még a "menők" társasági életében éltek. De most... magányos, és emiatt szomorúan mosolygott, miközben szeméből előbukkantak könnyei.
- Barátok voltatok?
- Mondhatjuk.
- Jól vagy? - kérdezte a fiú, miközben kezét óvatosan Lana vállára helyezte és lágyan átkarolta.
- Persze. - válaszolt a lány, miközben kézfejével megtörölte a szemeit.
- Tudod mit gondolok? - dünnyögte a szőke hajba, melynek tulajdonosa kérdőn nézett rá. - Roberts elképesztően nagy barom, ha visszautasít téged. Kedves lány vagy, és szép is. Nem érdemel meg téged!

Lana tágra nyílt, döbbent íriszekkel meredt Scottra, akinek őszinteség sugárzott az égszínkék szeméből. A lány elvörösödve hajtotta le a fejét. Zavarban volt az előbb mondottaktól. Scott ujjaival a szőkeség álla alá nyúlt, majd felemelte azt, hogy egyenesen a szemébe nézzen. Ahogy a csokoládébarna íriszekbe pillantott beharapta alsó ajkát. Szemét behunyva közeledett a lány szája felé, aki élesen beszívta a levegőt, majd visszatartotta azt és lemeredve bámulta a fiút. Ajkaik milliméternyire voltak egymástól, azonban a lány eltolta magától a fiút, aki csalódottan biggyesztette le száját.
- Sajnálom... - suttogta a fiú, miközben beletúrt hollófekete hajába.
- Mindegy. Hagyjuk. Felejtsük el.
Lana felpattant a helyéről egyedül hagyva a fiút a tónál, azonban megtorpant, mikor megfordult. Dean állt tőle pár méterrel arrébb és gyilkos tekintettel, lefagyva fürkészte őt valamint Scott-ot.
- Dean.

19.fejezet - A teszt

Dean óvatosan felnyalábolta a zokogó lányt a mocskos földről és egyenesen a piros sátorba fektette. Dühösen meredt rá a szőkeség lábára, amelyről elővigyázatosan húzta le a sport cipőt, valamint a pamutzoknit.
- Ezt nem hiszem el - morogta orra alatt, miközben végig tapogatta Lana bokáját. Meg sem lepődött rajta, hogy milyen bársonyos bőr húzódik a keze alatt, mivel a lány anyagi helyzetét tekintve megteheti, hogy mindenféle krémmel kenegesse magát. A lábat egy párnával felpolcolta, miközben összehúzott szemekkel mérlegelte a lány bokájának állapotát. Mivel orvost vagy legalább egy ápolónőt sem hozhattak magukkal, ezért bekellett érniük egy elsősegély dobozzal, ami egyelőre még nem tud beszélni, így meg sem tudta mondani, hogy eltörte, vagy csak kificamodott a boka.
- Alig akarom elhinni Roberts, hogy maga az aki ezt tette. - dühöngött a még félálomban lévő Mr. Edwards, akit nyomban felkeltett a fiú, mikor a lányt az ő jóvoltával baleset érte.
- Sajnálom uram, nem volt szándékos - húzta el a száját Dean, mivel nagyon is tisztában volt vele, hogy ő mindennek az okozója. Viszont még sem hagyhatta, hogy a szőkeség így ráakaszkodjon, nem akarja hogy azt sugallja akár egy mozdulata is hogy barátnál többet szeretne tőle. Ez a lány szeret engem. Engem! Egy falusi, szegény fiút, aki a családjával küzd a megélhetésért, miközben az halott barátnőjéről fecseg, csak hogy még jobban mardossa az a tudat, hogy elveszítette a szerelmét. Elmélkedett a fiú, miközben elnyomott egy ásítást.
- Te okoztad a bajt Roberts, te is hozod rendbe! Mostantól te fogsz Ms. Evans bokájáról gondoskodni. Megértetted? - kérdezte összehúzott szemekkel az osztályfőnök, majd mikor Dean bólintva helyeselt halvány mosolyra húzta a száját. Gyorsan bepillantott még a sebesülthöz és mikor biztosíthatta hogy az rendben van aludni tért.

Dean Lana sátrába vonult és ellenőrizte annak felpolcolt lábát. A szőkeség -mire a fiú bent volt- már pizsamára volt öltözve, ami ez esetben egy sötét lila rövidnadrág volt egy hozzá passzoló pólóval. Dean tágra nyílt szemekkel nézte, ahogyan a lány arcába lógó arany tincseivel és félre döntött fejével pihenteti szemeit.
- Dean te vagy itt? - kérdezte álmos hangon, miközben hunyorogva nézte a fiút.
- Igen. - válaszolta elfojtott hangon - Csak megnéztem a lábadat. - tette hozzá amolyan magyarázatként, mert kínosnak találta a sátorban elnyúlt számára kínos csendet. Lana szomorúan elmosolyodott, majd elnyomott egy ásítást, és lehunyva szemeit próbálta alvásra késztetni magát. Légzése egyenletes szedése miatt mellkasa lassan föl és le emelkedett. Jobb karját maga fölé emelte és azon pihentette a fejét, míg a másik kezét a hasára helyezte. Elméje minden darabkája alvásra késztette, de a testében dübörgő szíve nem hagyta őt nyugton. Kinyitotta a szemét, és meglepődve tapasztalta, hogy Dean áll a lába végében és félre döntött fejjel figyeli őt. Kezeivel megdörgölte a barna íriszeit, mivel nem volt benne biztos, hogy valóban őt látja-e vagy csupán a képzelete játszik vele ilyen csúnya tréfát.
- Fáj? - nyögte ki a fiú halkan, miközben a lány bokájára bökött. Lana pislogva megrántotta a vállát és zavartan a fiú szemeibe nézett.
- Nem éppen kellemes érzés.
- Megmasszírozzam? - nézett rá Dean, miközben a szőkeség e szó hallatán elkerekedett szemekkel fürkészte őt. Alsó ajkába harapva gondolkozott a válaszán, vagy egyáltalán hogy hogyan reagáljon erre, mivel nem volt a fiútól ez olyan egyszerű kérdés, mint mástól. Ha beleegyezik, akkor nagy valószínűség szerint megjelenik Dean-en az a fajta " megmondtam hogy csak arra keljek hogy kihasználj " mosoly, viszont ha nemet mond a fiú elmegy, amit ő nem akar. Szüksége van arra, hogy most ott maradjon és nem a lába miatt - persze az is közrejátszik - viszont ha egy szeretetteljest nem is, de egy baráti ölelésre nagyon nagy szüksége lett volna. Mielőtt válaszolhatott volna Dean lehajolt és a talpára helyezte a kezeit. Gyöngéden dörzsölgetni kezdte, minden egyes ponton átjárva. A bizsergető érzés a gyomrában csaknem kirobbant, ahogyan a fiú aggódó tekintetét az övébe fúrta. Még sohasem látta ezt az énjét, és majd kicsattant a boldogságtól, hogy ezt ő hozta ki belőle most.
- Ez jó érzés? - kérdezte Dean, mialatt Lana bokájával körözni kezdett. A lány szaporábban kezdte venni a levegőt, mikor a fiú hirtelen a lábához emelte az ajkát és puha csókot hintett rá. Nagyokat pislogva bólintott, miközben szíve egyre hevesebben vert, és félő volt, hogy a végén talán még ki is ugrik a helyéről. A fiú többször elismételte a körözést, és egy pillanatra sem szakította meg Lanaval a szemkontaktust.
- Na és ez? - haladt fölfelé és Lana vádliját kezdte lassú, egyenletes tempóban dörzsölni. A lány megremegett, ahogyan a kemény férfi kéz a selymes bőrét kezdte édesen gyötrő lassúsággal dögönyözni. Felnyögött az érzéstől ami ellepte őt. Most Deanen volt a sor, hogy elkerekedett szemekkel nézze a lányt. De az a hang, még inkább csak arra sarkallta, hogy folytassa a műveletet. Lana arca tűzpiros volt, és a testét is úgy érezte mintha égető lángok között fekszik. A fiú a lány vádlijára is hintett egy puha csókot, de ezúttal kicsivel hosszabbat, mint az előbb. Kezei újra feljebb araszoltak a lány combjához. Szinte szakértő kezekkel markolászta, és gyúrogatta a testrészt. A két láb közé tuszkolta magát. Így a lány megtudott a két vállába kapaszkodni. Dean Lana két combja közé helyezte a fejét, és apró csókokkal lepte el a külső illetve a belső részeket, amik egyre csak forróbbak és hosszabbak lettek, ahogy följebb haladtak. 
- Úristen! Dean! - zihálta a lány, ahogyan belemarkolt a fiú dús, dióbarna hajába. Dean lassú, gyötrő mozdulattal cirógatta Lana bőrét, miközben nyelvével követte a kezével bejárt utat. 
- Ne haragudj a lábad miatt. - suttogta a fiú, miközben belemarkolt az aranyszínű fürtökbe, és a lány száját az övéhez illesztette. Lágy csókot pihegett rá, majd beharapta a lány alsó ajkát és gyöngéden húzni kezdte. - Csak dühös voltam. - mormogta, aztán beleharapott a lány fülcimpájába és kínzó lassúsággal ízlelgette. Lana megragadta a fiú haját és száját Dean ajkaihoz nyomta. Alig akarta elhinni ami vele történik. Talán a bokájával történt baleset a legjobb dolog, ami életében történt vele. Megakarta csípni magát, hátha felébred ebből az álomból ami vele történik. Ez képtelenség! Idézte föl magában Dean elhangzott mondatát, melyek a tábortűznél hagyták el annak száját. Alig akarta elhinni, ami vele történik. Azzal a fiúval van egy sátorban akit szeret és ez nem igazán olyan érzés, mint amit a testvérei, barátai vagy ritkán látott édesanyja iránt érzett, hanem erősebb. Sokkal mélyebb és érzékibb. Amióta csak beszállt a kocsijába, és elszállította őt Aaronhoz és Ashley, hogy épp szétverje az öccsét azért amit tenni készült, erre vágyott. Ott csókolhatja ahol akarja, érezheti a keze alatt húzódó, kidolgozott izmokat. Átölelte a fiút, puszit adott annak nyakhajlatára, mire az válaszként felnyögött. Dean agyát ellepte a szenvedély, és abban a percben akarta a lányt. Azonban először a Lana puha ajkaira tapasztotta az övéit, és gyöngéden cirógatta azokat, majd bebocsátást kért, amit a lány meg is adott neki. Résnyire nyitotta a száját, amin Dean nyelve könnyen átfurakodta magát és szenvedélyes, vad táncot vívott a szőkeség nyelvével.

A fiú megmarkolta a szőkeség pólójának szegélyét, és fölfelé kezdte ráncigálni, hogy mielőbb láthatóvá váljék mind az, amit takar. Áthúzta a lány fején keresztül is, majd a sátor egyik sarkába dobta. Szája ismételten Lanaéhoz illesztette, miközben szorosan tartotta őt a karjaiban. Dean ajkai miután elváltak a lányétól annak nyaka felé kezdtek haladni, majd a szőkeség melleire tapadtak. A megkeményedett bimbókat foga közé vette és gyöngéden szívni kezdte.
- Dean. - sikoltotta a lány. A sikolya elveszett a csöndes hajnalban, és mivel a fiú keze a száját fogta be - ami egyszerre volt kicsit kényelmetlen és nagyon izgató is - egy szót sem tudott többet kinyögni. Lana ujjai újra megtalálták Dean dióbarna fürtjeit, amibe olyan mélyen beletúrt, hogy ezt az éjszakát - vagyis inkább hajnalt - soha ne felejtse el, bár nem mintha ezen a puha hajzat segítene, mivel eddig talán ez legszebb életében megélt hajnala. Dean kezei közé vette Lana melleit, és ritmusos tempóval masszírozni kezdte, miközben ujjai a lány bimbóit dörzsölték. A szőkeségből nyöszörgések visszhangoztak.

A fiú a lány pizsama nadrágjának szegélyét keresgélték, mely levételével közelebb juthatnak a gyönyörhöz. Viszont meggátolta ezt Lana remegő hangja.
- Dean. Ne!- nyögte vissza fojtott lélegzettel.
A Roberts fiú olyan merev lett hirtelen, akár egy darab fa. Percekig tágra nyílt szemekkel meredt a szőkeségre, aki ijedtében még levegőt is elfelejtett venni. Dean annyira ledöbbent, hogy kényelmetlenül is kezdte érezni magát.
- Tessék? - kérdezte szinte már remegő hangon.
Lana szája szélét rágcsálva nézett rá a fiúra, akinek kiszáradt a szája, és egyre szaporábban vette a levegőt.
- Nem akarom hogy megtörténjen. - válaszolta dörmögő hangon a lány.
- Miért? - vonta össze a szemöldökét Dean és kérdőn nézett Lanara, akinek lángba borult az arca és kezdte kínosan érezni magát.
- Mert... - fürkészte a pizsama nadrágján lévő címkét, amit az ujjaival birizgált.
- Mert?
- Nem számít. - legyintett nem törődöm módon Lana, miközben a gyomra liftezni kezdett és hányingere támadt.
- Akkor én megyek. - sóhajtott szomorúan Dean, és a sátort kezdte kicipzározni.
- Dean! Kérlek maradj! - motyogta Lana, miközben szemeit csípni kezdték a könnyek, melyek az utóbbi időben annyira természetes dolog volt, hogy mindennap meg kell hogy történjék, mint a pislogás.
- Megyek!- ismételte meg egy kicsit nagyobb hangsúllyal a fiú, miközben kilépett a sátorból.
- Jó éjt!- mondta Lana még utána, mire a fiú bólintott és gyorsan eliszkolt onnan.

Dean már régóta ijedt meg ennyire valamitől, mint most. Még soha nem fordult elő olyasvalami hogy visszautasították volna őt, főleg így, hogy még az okát sem tudja. Valahogy minden álom a szeméből kiment, ahogyan a hajnali hűvös szél megcsapta őt. Teljesen felébresztette, és rendkívül zavarban volt. Fel sem akarta fogni ami vele történt. Ezek szerint tényleg szeret! morfondírozott idegesen a fiú, miközben lábait áztatta a tóban. Ujjaival végig szántotta dióbarna haját és nagyot sóhajtva tűnődött azon, hogy mihez kezdjen. El sem akarom hinni! Ilyen nincs! Átment a teszten...

18.fejezet - Az éjszakai kimenő

Lana rendkívül deprimált volt aznap. Dean minden egyes rezdülését tágra nyílt szemekkel fürkészte. Lehangolta, hogy bármikor közeledett hozzá, a fiú durván elutasította egy " Nem! " válasszal. A sós könnycseppek csípték a csokoládébarna íriszeit, amiket próbált visszatartani de muszáj volt kiadnia valahogyan magából a fájdalmat amit kap a suhanctól. Egyetlen lehetősége maradt már csak, és tudta hogy abból amit tesz csak a baj lesz, de vállalta a kockázatot, ha így látja esélyét annak hogy beszéljen vele Dean. Fölkapta a telefonját és keresett egy olyan zugot, ahol volt egy halovány térerő. Kikereste a névjegyzékéből újdonsült barátnője nevét, és megnyomta a zöld gombot. A telefon búgóhangot adott ki, amit a készülék egyre többször ismételt, de a lány nem adta fel. Várta, hogy beszélhessen olyannal aki közel áll a fiúhoz, és ő is tanácsot tud tőle kérni. Két perc kínkeserves várakozás után egy lihegő lány hangja szólt bele a kagylóba, látszólag vagy megerőltette magát, vagy a telefonja holléte után kutakodott.
- Ashley Roberts!
- Szia! Itt Lana! - szipogta a szőkeség, miközben dühösen letörölte arcáról a könnycseppeket.
- Te jó ég! Jól vagy? Miért sírsz?- csendült fel a vonal másik végéről a barna lány riadt hangja.
- Dean.- suttogta a telefonba Lana, miközben összeszorult a torka.
- Mit csinált? Gorombáskodott már megint? Vagy újra az anyagi helyzetedet pocskondiázta?
- Nem. Vagyis csak egy kicsit. - harapott bele alsó ajkába a szőke lány, miközben fintorba rándult az arca.- Ashley, bevallottam neki, mármint az érzéseimet. - A telefonban hirtelen minden hang elcsitult, és miután Lana többször is ellenőrizte hogy vonalban van-e még rekedtes hangjában érdeklődre a Roberts lány ottlétét.
- Hogy reagált?- kérdezte fojtott hangon Ashley
- Kiakadt. - suttogta Lana, miközben csalódottan összeszorította a száját. Letörölte a szeme sarkában kikívánkozó könnycseppet. Felelevenítette maga előtt a fiú képét, miközben az indulatosan köpi a száján a szavakat, talán nem is gondolva arra, hogy ezzel milyen mély sebet ejt a lány szívén.
- Mennyire?
- Elhadarta, hogy nem a kutyám, akit ugráltathatok. Nem kér belőlem. - nyelt egyet idegesen, majd folytatta - Azt mondta, hogy nyalja ki a pénzes fenekemet és áll be a sorba. Felejtsem el és akadjak le róla!
- Te jó ég. - Suttogta Ashley elszörnyedve a gondolattól, hogy az ő bátyja ilyet mondott egy olyan lánynak, mint amilyen Lana is. Egy olyannak, aki a legjobb barátnője lett azalatt az idő alatt míg Aaronnal összejöttek. És egy olyan lánynak, aki teljes szívéből szereti Deant.
- De elejtett valamit a száján, ami miatt nem fogom feladni. - fojtott el egy halvány mosoly - Miközben az előbbieket nyilvánította ki, azalatt kicsúszott a száján, hogy egy pillanatra azt hitte, hogy komolyan érdeklem. Ez mit jelenthet? Talán érezhetne irántam valamit egy olyan fiú, mint ő?
- Hm... ezen elgondolkozom. Lehetséges, hogy átfutott az agyán, hogy esetleg komolyabb kapcsolatot szeretnél, nem pedig olyan macska egér játékot, és aztán dobod, mint valami megunt játékot. - motyogta a szerinte nyilván valót a barna hajú lány
- Ashley mégis hogy mondhatsz ilyet? - korholta a Roberts lányt, miközben az hadarni kezdett a kagylóba, hogy ' nem úgy gondolta, csak szerinte ez futhatott át Dean agyán ' mondatokat, addig a szőke lány is hevesen magyarázott - Nagyon jól tudod, hogy nagyon sokat jelent nekem. Bármit megtennék érte. Mi az hogy megunt játék? Te is így gondolod?!
- Természetesen nem! - emelte meg a hangját Ashley is.- Nagyon jól tudod, hogy talán én vagyok az aki a legjobban drukkol nektek. Látni rajtad már egy pár hete, hogy beleestél. Aaron is szurkol, csak ő visszafogottabban.
- Ne haragudj, én csak... - kezdte volna felsorolni Lana kitörésének okait, de annyi volt, hogy azt sem tudta, hogy hol kezdje.
- Ne mondj semmit. Tudom! Nyugodj le, feküdj le! Aludj... úgy megnyugszol egy kicsit. Jó éjt!
- Jó éjt. Szia! - nyomta ki tétován a telefont.

Dean egész éjjel mást se csinált, csak a sátrában fordult át egyik oldaláról a másikra, majd vissza. Felült, zihált, ivott egy keveset, majd ezt ismételte órákig. Mikor már végképp elege lett a szenvedéséből kikecmeredett a sátrából, és leült a tábortűz mellé, amely még parázslott. Kezébe fogott pár gallyat, majd az izzó pislákoló tűzre dobta. A lángok pár percen belül felcsaptak és lelkesen eresztették ki magukból a szikrákat, mely a csapongó fölött csapkodott hevesen, majd a füstöt, mely az egekbe szállt. Lenyűgöző látvány volt. Dean gondolataiba merülve könyökölt a térdén, miközben megbénultan meredt a fényre.
- Zűrös az élet - sóhajtozta miközben beletúrt dióbarna hajába, mialatt felpillantott a hajnalra. A nap akkor kelt fel a sötét éjszaka homályából, s ezzel piros és narancs színeket hozva az égboltra a felhők mögé majd fölé. A fiú halványan elmosolyodott amikor rámeredt a mellette elterülő folyóra. Hatalmas volt. Addig elnyúlt, hogy akár még a bolygót is átszelte volna se lepődtek már volna meg az emberek tekintvén termetes méretét. Viszont ez csak egy egyszerű sötét kék avagy már már fekete folyó volt, melyen néhol megcsillantak a nap felkelő sugarai és a tűz szikrái. Az enyhe, alig érezhető széltől pedig a teteje fodrozódott. Idill látványt nyújtott. Nyugalmat sugárzott és Deannek épp erre volt szüksége. Kiegyensúlyozottságra, a békére, és a kikapcsolódásra.
- De még milyen zűrös. - hallott meg egy hangot, amire hátra kapta a fejét. Lana ácsorgott mellette pár méterrel arrébb karikás szemekkel, kócos aranyszínű hajfürtökkel, és szürke melegítőben. A fiú összehúzott szemmel nézett rá a lányra, aki szomorúan sétált felé, majd letelepedett a mellette lévő fatönkre. - Remélem nem baj, ha leülök.
- Miért jöttél ki? - bukott ki Deanből
- Gondolkodni akartam - vonta meg a vállát a lány - És hangokat hallottam, szóval kijöttem.
Dean sóhajtva bólintott, majd a lángokra meredve töprengett.
- Komolyan gondoltad amiket mondtál? - kérdezte kisvártatva a szőkeség felé fordulva, aki tágra nyílt szemekkel bámulta a fiút, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy az tényleg ezeket mondta, bólintott. - Szóval te szeretsz engem. - mutatott ujjaival előbb a lányra, ezután magára, majd miután a lány újra bólintott, hitetlenkedve elröhögte magát. - Ez képtelenség! - állt fel, majd a fák felé indult meg, hogy egy hajnali sétát tegyen meg. Lana automatikusan követte a fiút, s haladtak egyre beljebb a kis erdőbe a földúton. A hűvös hajnalban sétáltak néma csendben egymás mellett. A lányon viszont egy egyszerű balerinacipő volt csak, mivel úgy tervezte, hogy csak a tűzhöz telepszik le és nem egy éjszakai bóklászásra indul az erdőbe.
- Haragszol rám, amiért elmondtam, hogy mit érzek irántad?- kérdezte, miközben karjaival átölelte magát, hogy ne fázzon.
- Nem. Legalább tisztában vagyok vele, hogy vigyázzak veled! Semmi olyat nem tehetek, amit esetleg félre értenél, és azt hinnéd, hogy a szőke herceged vagyok. - mormolta a hajnalba Dean
- Dean! Mesélsz nekem Lucyról? - kérdezte a lány, miközben továbbra is követte a fiút, aki ezúttal megtorpant s idegesen fordult meg, hogy Lana felé magasodjon.
- Figyelj. - lépett közelebb a lányhoz, miközben a hangja erőtlen volt - Azt hiszem tudom mire játszol. De isten lássa lelkemet, hogy nem tudsz olyan lenni mint Lucy. Ő más, mint te!
- Nem is akarok olyan lenni, mint ő. - motyogta a lány, miközben alsó ajkába harapott, hogy ne folytassa tovább. Jobb akarok lenni nála! - Mesélsz róla?
Dean gyanúsan méregette Lanat, majd megadóan sóhajtva bólintott.
- Mit akarsz tudni?
- Hogyan ismerkedtetek meg?

A fiú ajkán halvány mosoly futott végig, ahogyan az emlékek között kutakodott.
- Lucy a polgármester idősebbik lánya volt. Apám akkoriban munkát keresett, és segítségül hívta Johnt, Lucy édesapját, aki rendkívül kedves és segítőkész volt, így segített állást találni apámnak. Egy alkalommal mikor elkísértem őt Johnhoz vele volt a két lánya. Az egyik volt Lucy, a másik pedig Anabell. Mindkettejük aranyszínű hajjal, törékeny testtel és bájos arccal rendelkeztek. Ana smaragdzöld szemeit az édesapjától örökölte, míg Lucy a dédnagyjától a tengerkék tekintetet. Ha belenéztél egy másik világba kerültél, teljesen megbabonázott. Felkeltettem a fiatalabbik lány figyelmét, aki elég bátor volt ahhoz, hogy odajöjjön és beszéljen velem. Kedves volt és őszinte és nagyon jó humorú. Lucy a távolból figyelt engem, és mosolyogva nézett húgára, mikor az megkért, hogy találkozzunk újra. Szerettem Ana társaságát, viszont a nővére járt minden percben a fejemben és mikor ezt Anabell tudatára adtam olyan boldog lett, hogy szerintem már azon gondolkozott, hogy az esküvőt szervezze meg. - nevetett fel harsányan Dean, miközben leült az egyik közeli, nagyobb kőre- Leszervezett egy találkozót a testvérével, aki annyira gyönyörű volt, hogy nála szebb dolog talán nem is volt a világon. Hosszú hullámos haj, tengerkék íriszek, káprázatosan szép test, ami a megfelelő helyeken volt domborulva és egyáltalán nem hivalkodó ruhában pedig úgy festett, akár egy királylány. Én teljesen beleestem. Magával ragadott. Csodaszép teremtése volt ő a világnak. Anya és apa is nagyon szerették, Ashleyről nem is beszélve. Emily még nagyon kicsi volt akkor, de rengeteget kacagott mikor Lucy babusgatni kezdte. Imádta a gyerekeket! Mérhetetlenül nagy vagyona egyáltalán nem érdekelte. A falu mellett lévő városban lévő kórházba járt be dolgozni, hogy tudjon segíteni a kicsiken, akik leukémiás, rákos vagy egyéb betegségben szenvedtek. Boldogította őt ez, hogy mosolygó arcokat lásson maga körül. Viszont amit gyűlölt az a főzés volt. - nevetett fel újra, ahogyan volt barátnőjére gondolt - Amikor már jóval együtt voltunk, még akkor is csak nehézkesen tudott boldogulni a főzéssel. Fintorogva nézett a hosszú receptre és rendkívül bénának tartotta magát, de idővel már sikerült neki egy levest úgy elkészíteni, hogy az ne legyen se elsózva, se elborsozva, hanem tökéletes legyen. Szóval ez még úgy ment is neki, úgy ahogy, na de a sütés. Te jó ég! Lucy konkrétan még a konyhánkat is megsütötte volna. Rengeteg édességreceptje van anyámnak, de a drágám mindent odaégetett. Egy egyszerű palacsintával is rengeteget küszködött. Aztán feladta. Ezt anyám nem igazán helyeselte, viszont mi nagyon is, mivel ez azt jelentette, hogy többé nem kell égett sütit ennünk hanem végre jönnek a finomságok. Ez persze Lucy kedvét se szegte egy csöppet sem. Őt nem lehetett nem szeretni. Soha nem ítélkezett az anyagiak miatt, ami nekünk volt, és nem úgy próbált segíteni, hogy pénzt adott, hanem velünk együtt dolgozott. A kapcsolatunk komoly volt, nem volt benne az a fajta tinédzser szerelem. - pillantott föl Lanara, akinek könnyek folytak a szeméből, és halványan mosolyogva hallgatta Deant, aki ezután felállt és ment volna tovább, viszont a lány gyöngéden a fiú felé vezette a kezét és megérintette annak vállát.
- Dean. Azt mondtad, hogy egy pillanatra azt hitted, hogy komolyan érdekellek. Ez igaz volt? - csillantak föl könnyes, csokoládébarna íriszei.

A fiú megdermedt. Összeszorította a szemeit és megvonta a vállát.
- Kérlek Dean, áruld el. Tudnom kell!
- Igaz volt. - bólintott.
-Hát kedvelsz engem, Dean? - mosolyodott el halványan Lana, miközben jobban belecsimpaszkodott a fiú vállába.
- Eressz már el! - lökte le magáról Dean a lányt, viszont az mivel erre nem számított egyszerűen elesett és felordított a bokáját ért fájdalomtól.