2014. június 16., hétfő

Epilógus



Három évvel később:

Huszonkét évesen az ember már nagyjából tudja az életének legfőbb célját, ismeri a titkait, vágyait és egyéb lényeges momentumokat, ezzel azonban csak az a probléma, hogy Dean a legkevésbé sem ismerte ilyen aprólékosan saját magát. Annyit tudott, hogy szeretne egy-két gyerkőcöt és egy takaros kis házat, amiben Lanaval élné le gondok nélkül az életét, ezen kívül halvány lila elképzelése sem volt a továbbiakról. Nem gondolt a vágyaira, céljaira, pillanatokra, amik tükrözték volna fantáziája darabkáit. Egyszerűen csak családot akart, de ezt az egyet olyan ragaszkodóan, amennyire azt csak elképzelni lehetséges. Épp ezért gondolta ki élete egyik meghatározó pontját az ágyán fekve, míg a barátnője az idősebbik húgával vásárolgatott. Sóhajtva túrt a hajába, közben hasra vágta magát és a párnába fúrta a fejét, melyből érezni lehetett a szőkeség illatának aromáját. Tisztában volt vele, hogy nagyapja halála előtt, amikor Dean még csak tíz-tizenegy éves korában volt adott neki egy gyűrűt azzal a feltétellel, hogy ezt csak annak a nőnek az ujjára szabad felhúznia, aki azt megérdemli, aki mellett leszeretné élni az életét és hűséget fogadva egymásnak boldogulnak jóban rosszban egymás mellett. Roberts tudta, hogy most jött el ez a nap, ez lesz az, amikor szerelme ujjára húzza egykor még nagymamája aranykarika gyűrűjét. Nem volt annak a kinézetében semmi különleges, egy egyszerű karika, azonban az emlék, amit hordozott magával kincseket ért, ahogyan a fiú számára Lana is. Hamar felugrott az ágyról és elhatározva magát lépett a lehajtós szekrényhez, melynek egy eldugottabb részében rejtette el az ékszert gondosan elhelyezve, amit most ugyanolyan gondossággal emel ki, azonban most már nem a kisfiú szorongatja az ékszerdobozban lapuló karikát, hanem immár egy férfi, aki egy fontos döntést meghozva tökéli el magát arra, hogy ő elveszi feleségül szerelmét. Egykettőre összeszedi magát és vágtat oda anyjához és meséli el neki a hírt, majd annak büszke könnyeit letörölve kéri meg, hogy utoljára vasalja ki a hófehér ingét, melyet később már a felesége gyöngéd kezei fognak érinteni. Mary szinte már-már zokogva borult fia nyakába, aki mosolyogva simogatta föl és le, lassú mozdulatokkal édesanyja hátát, aki majd ki csattant a bőréből. Rövid időn belül már a forró vasalót húzta föl és alá az ingen majd az öltönyön, melyet Deanre adott később. Robert szemébe is könnyek gyűltek össze, amint megpillantotta elhatározott fiát. Eszébe juttatta egykori fiatalabb énjét, aki ugyanilyen izgatottsággal, reménnyel és célratörően igazgatta magán a nyakkendőt. Dean kizárta maga körül a világot, mindent és mindenkit. Nem törődött azzal, hogy Nick és Lia már a gyerekvállaláson gondolkoznak, amit ugyan Dean eléggé furcsáll, tekintve hogy a pár még maguk is eléggé lurkók, viszont ő nem szól bele, mindenki azt tesz, ami szíve joga. Mert mindennek ellenére kétsége sincs affelől, hogy Nick és Lia olyan szeretettel látnák el a születendő babájukat, ahogyan később ő is szeretné a sajátját. Azon sem törte a fejét, hogy Ashley és Aaron már az egymáshoz költözésen töprengenek, amit ugyan Lana annyira nem helyesel, tekintve, hogy akkor egy házban lakna az öccsével, ismételten. Viszont a szőkeség nem tudja azt, amit Dean már igen, miszerint új ház vár rájuk, melyet ő még a gimnázium elvégzése után megvett a megtakarított pénzéből, s habár egy fityingje sem maradt, de mindennek ellenére megérte. Leonard és a kis elfajult nőcsábász oldala sem túlságosan izgatta a jelen pillanatban a legkevésbé sem, sőt, magasról tett rá egy nagyot, ahogy Elenára, Mikera és annak feleségére. És Adamre, aki mostanra már Emily legjobb barátjává nőtte ki magát. A kislány, habár mostanra már betöltötte nyolcadik életévét, de mindennek ellenére mindenki szemében egy kis csöppség marad, aki a selypítésével minden körülötte lévőt megmosolyogtatott. Deant nem érdekelte semmi, kizárólag az, hogy kedvese kimondja a bűvös igent. A nagy készülődés megérte, mivel amint a lányok hazaértek a Roberts fiú öltönyben és teljes felszerelésben állva mosolygott a lányra, akinek még halvány lila dunsztja sem volt semmiről, azonban könnyei kiszöktek, amint Dean féltérdre ereszkedett és a halványkék dobozt előhalászva nyújtotta felé.
- Drága Lanam! Mindig is egy ilyen pillanatról álmodtam, mindig egy ilyen lányról és egy ilyen családról, és persze nem utolsó sorban egy ilyen jövőről, ami ránk vár. Azt hiszem nem kell ecsetelnem a múltat, ami történt és aminek kezdetében talán több gúny és sírás volt, mint öröm, de hálistennek ez mára megváltozott. Megváltoztunk. Viszont egy valami azóta sem, az pedig a irántad érzett visszavonhatatlan és letagadhatatlan szerelmem, ami nélkül egy lépést vagy akár egy lélegzetet nem tudnék venni. Ennek fejében szeretnék feltenni neked egy kérdést, mely már hónapok óta nem hagy nyugodni és nem bírtam volna ki, ha nem teszem fel most rögtön. - nyitotta föl a dobozt, melyben kikandikálva volt a gyűrű, melynek láttán Lana olyan szinten sírt, hogy zsebkendőért kellett nyúlnia, persze, nem volt kivétel az alól a család többi része sem. - Lana Evans, engedd meg, hogy feltegyem neked a kérdések kérdését! Szerelmem, mond csak, leélnéd velem szerető és hű társadként az életedet? Engednéd, hogy millió poronttyal gazdagítsuk a családunkat? Végtére is a kutyafáját, lennél a feleségem?
A válasz sejthető volt. Lana zokogva borult immáron vőlegénye nyakába, miközben egyetlen szót ismételt megállíthatatlanul: igen!




Szerzői gondolatok: 

Kedves Olvasóim! És elérkeztünk ehhez a részhez is. Az utolsóhoz, az epilógushoz, ahol minden kötél szakad. Nagyon szerettem írni ezt a történetet, úgy, ahogyan a kommenteket is olvasni. Külön köszönetem és hálám hűséges olvasómnak, Crytalnak, aki nélkül ez a történet talán nem tartana itt, nem ért volna véget, hanem egy feledés homályába merülő félig elkezdett valami lenne, aminek se eleje se vége. Azt hiszem nem kell túl ragoznom azt, ahogyan köszönetet mondok nektek kommentelők, pipálók és mellesleg feliratkozók! Minden egyes véleménynyílvánításotokat örömmel olvastam. Reménykedem benne, hogy nem hagytok el a jövőben sem. Aki esetleg elszeretne érni az megteheti a másik blogomon (Ministories) melyen továbbra is írói pályafutásomat követhetitek nyomon valamint a Facebook oldalamon, ahol bármikor zaklathattok bármilyen üggyel. Sokszor puszillak benneteket! Peace. 

Lana

2014. június 8., vasárnap

35. fejezet - Megdöbbentő fordulatok

Dean éppen a zuhany alól kászálódott ki, amikor Lana már felöltözve, frissen, üdén és kielégülten sertepertélt a konyhában és éppen valami olyasmin ügyködött, ami nagyon is sütésnek nézett ki. A Roberts fiú vigyorogva foglalt helyet a konyha asztalnál és egyre csak a barátnőjét figyelte, aki olyan otthonosan mozgott, mintha valóban már régesrég ott lakna, holott csak egy napja boldogítja a családot. Persze, már hónapokkal ezelőtt megismerte a házat, de azért teljesen más dolog ismerni minden szegletét vendégként, mint valójában ott lakni.
A frissen tojt tojásokat egy tálba felverte és cukor valamint a többi hozzávaló felhasználásával látott hozzá a szakácsnőjüktől tanult meggyes sütihez, melyet annyiszor evett valamint készített már, hogy fejből tudja receptet, természetesen nem csak az játszott közre az egészben, hogy meglephesse az új, őt befogadó családot, hanem, hogy elkápráztassa szerelmét a konyhai tudásával, még ha az nagyon apró dolgokon is alapszik, de minden bizonnyal el is érte a hatását, mivel a fiú olyan büszkén figyelte a szőkeséget, hogy az bele-bele pirult a nagy figyelembe. Ahogyan sürgött-forgott a sütő körül, addig Dean egy tapodtat sem mozdult a helyéről. Az asztalra könyökölve, csábos mosollyal és büszke, szerelmes pillantásokkal figyelte a lányt, aki egyre jobban felelevenítve maga elé a receptet készítette a süteményt. Mivel ez a pite nem okozott nagy gondot, ezért viszonylag elég hamar készen is lett vele. Porcukorral meghintve egy tálcára helyezte őket és a felhalmozott mosatlant pedig a fiúra bízta, aki szájhúzogatások közepette állt neki a feladatnak. Habár magában nagyon szórakoztatónak vélte, ahogyan Lana karba tett kezekkel cukkolta őt, aminek persze meg is lett az eredménye, mivel több víz került rá a mosogatóból Dean által, mint magára az edényekre. A követ felmosva, az elmosott edényeket elpakolva és a szennyest kimosva nekiláttak a nagy lazításnak, vagy ahogy Dean mondaná, a dögunalmas sétának, ahol mindig olyanokkal futunk össze, akiket utálunk. Tulajdonképpen lehetséges, hogy ez igaz is. Miközben kéz a kézben sétáltak a falu utcáin, addigra összetalálkoztak Leonarddal, aki oldalán egy vörös hajú tini lány fülig pirulva mosolygott. A Roberts fiúnak először nem esett le igazán, hogy ki is a vöröske, egészen addig amíg fejbe nem találta a felismerés. Hirtelen minden egyes puzzle darabka a helyére került a fejében és ledöbbenve, összehúzott szemmel méregette a lányt, akit évekkel ezelőtt Lucy elég szépen megalázott az egyik házibulin, amelyet nem rég pont Lananak mesélt el Dean. Elena vérbeli kéjhölgy volt, afféle éjszakai pillangó, amely akkor bontja csak ki szárnyait, amikor férfi volt a közelében, évek múlva pedig minden bizonnyal beállt prostituáltnak, akik a bárban tekeregve forogva mutogatják bájaikat, hogy minél előbb elcsábítsák az arra kelőket, úgy látszik Leonard az új célpont. Akármennyire is megdöbbentőnek hangzik, de ez se a Robert fiút, se annak szerelmét nem érdekelte, mindkettejük jelentéktelen dolognak tartotta a nőt és a férfit egyaránt. És habár Lana apjáról volt szó, de a lány teljesen elidegenedett a férfitől. Elena csupán ujjait mozgatva intett, majd kezét a férfi mellkasára fektette és egy tömény vágyakozó csókot váltva túrt a hajába. Dean és Lana arcára egy undorodó grimasz ült ki, mindketten tudták, hogy a vöröskének csupán Leonard pénzére fáj a foga. Roberts ki nem bírta el ni a nőszemélyt azóta az ominózus eset óta, hát még a férfit. Az volt az egyetlen akit jelen pillanatban halottnak akart látni, hiába is hajdani apósa lett volna. Ő vette el tőle a lehetőséget, hogy tisztességesen tulajdonának tudhassa az ösztöndíjat, de mivel ez nem valósulhatott meg ezért persze visszavonták és mivel a házukhoz sem ért hozzá egy ujjal sem, ezért nem találta helyén valónak, ha elkezd grimaszokat vágni. A szerelmespár amilyen gyorsan csak lehetett, még ha illetlen is volt, de egy köszönés után egyetlen szót sem szóltak a másik párnak, akik olyan szorosan tapadtak egymáshoz, hogy akár meg is fordulhatott volna egy kívülállónak a fejében, hogy vajon pillanatragasztóval játszottak-e előtte. De hát ők tudják, hogy kivel érdemes összejönniük és kivel nem. Robertéknek erre már sikerült ráébredniük. Órákkal később hazatérve otthon találták a családot, akik épp az Evans házban voltak, hogy Ashleyvel váltsanak pár szót, mivel a lány folyton úton van Aaronnak hála. A konyhába érve nem lepődtek meg, amint Aaron éppen betömi a szájába a meggyes sütit, amit épp az asztalon talált, ahogy az sem volt váratlan, hogy a nagy tálca sütiből már csak egy-két szelet maradt. Mary mosolyogva ingatta a fejét a hasát szerető fiút nézve, akinek barátnője éppen a szobájában rámolt.
- Lassabban öcskös, még megfulladsz! - csapott az Evans fiú hátára Dean, mire a másik hangos köhögésekbe kezdett, de mivel ivott rá egy kis vizet, ezért folytatta tovább a kis dézsmálását.
- Megkóstoltam a süteményt, amit sütöttél, elsőrendű volt! Tehetséges kis cukrász lennél, rendkívül ügyes vagy! - simogatta meg a lány karját az asszony, majd a fiának és a barátnőjének is egy-egy homlokpuszit adott és meghatódva nézte őket, ahogy kéz a kézben a szobájuk felé tartanak nem is sejtve, hogy milyen látvány fogadja őket. Talán természetesnek vélnénk azt, ha egy, esetünkben a két legjobb barátunk éppen a szobánkat foglalja el, azonban ez még csak hasonlítani sem hasonlított a normálishoz. Amint Lana belépett a szobába Deannel párhuzamosan leesett az álla. Nem egyszerű látvány fogadta őket, koránt sem. Nick és Lia éppen a szobájukban élték ki magukat, de még hogy. Lia szó szerint anyaszült meztelenül préselődött neki a falnak, míg a tengerkék szemű fiú éppen melleit szorongatva valamint benne ki és be járkálva lihegett a nyakába.
- Mi a fene folyik itt? - szólalt meg Roberts, amint rátalált a hangjára. Nick amilyen gyorsan csak tudott kikászálódott a lányból és nadrágját felkapva zavarba ejtően elvigyorodott, miközben erősen törte a fejét, hogy ebből hogyan fogják magukat kimagyarázni. Alapjában véve rövidesen ráeszmélt, miképpen kivitelezhetné ezt, Liára tekintve megköszörülte a torkát.
- Mi csak éppen beszélgettünk. - kezdett bele a nem túl hihető történet mesélésébe.
- Ami azt illeti eléggé belemerültetek, nemde? - húzta föl a szemöldökét Dean, miközben az ajtófélfának támaszkodott. - Egyébként haver találhattatok volna az efféle csevejekre más helyszínt is, nem a mi szobánkat.
- Én ezt nem értem. - rázta meg a fejét Lana becsatlakozva ezzel a beszélgetésbe, majd egyenesen Nickhez fordult és hitetlenkedve tekintett rá. - Te nem a férfiakat szereted?
- Talán csak azt hitte. - kotyogott bele Lia mindentudóan. - De ez nem így van. Szerintem ez a meleg vagyok dolog csupán a hibbant agyának szüleménye. Holott ez meg sem közelíti a valóságot. - sétált oda immár szoknyában és egy falatnyi topban és nemes egyszerűséggel a fiú karjaiba bújt, aki védelmezőn karolta át a lányt. A szőkeség és Dean egyszerre néztek össze és ledöbbenten próbálták megemészteni a hallottakat. Nick, barátnője igazával egyetértve bólintott, majd az előttük állókkal közölte a hírt, miszerint sikerült egymásra találniuk már egy ideje, csak még maguk sem vették ezt észre. Természetesen nem csak Lanaékat, hanem az összes többi családtag elámult azon a tényen, miszerint a két legbolondosabb és leginkább szórakoztatóbb emberek egy párt alkotnak, de persze örültek neki, mivel tényleg egymáshoz illettek. A szőkeségnek telt tulajdonképpen a legtöbb időbe, hogy valójában felfogja, hogy a két legjobb barátja egy párt alkot. Persze, semmi kifogása nem volt ez ellen, mert mindkettejüket szerette, főleg, amikor az idejüket nem azzal töltötték, hogy veszekednek vagy éppen ami még rosszabb, ha őt fárasztották. Mindenki boldog volt, abban a társaságban. Nem számított, hogy ki gazdag és ki szegény, csakis a kristálytiszta érzelmek, melyek ott szikráztak közöttük minden egyes percben. A Roberts szülők, Ashley és Aaron, Nick és Lia, Lana és Dean, sőt még a kis Emily Adam társaságában is nagyon jól érezte magát, egy csöppet sem érdekelte őket a külvilág, csakis az, hogy ők attól a pillanattól kezdve egy szeretetreméltó, összetartó családot alkotnak.

Szerzői gondolatok:

Kedves Olvasóim! Tulajdonképpen ez a fejezet volt az utolsó, melyet hoztam, mivel a Roberts és Evans család története ezúttal véget ért. Már csupán csak az Epilógus van hátra és a Szerelem extrákkal is be áll a befejezett blogokhoz! Reménykedem benne, hogy tetszett nektek az írásom, no meg nem vettétek szívetekre a fellángolást, amikor kiírtam, hogy zárok. Hiba volt, belátom. Várom a kommenteket, véleményeket a részről vagy akár összefoglalva az egész 35. fejezetet!
Puszi. Peace.

Lana

2014. június 1., vasárnap

34. fejezet - A költözés ( +18 )

Az életben mindig eljön olyan pillanat, amikor valami jó történik, valami fantasztikus, amit valamennyi ember kitörő örömmel, csillogó szemekkel figyel, főleg azok, akik egy ezt megélik. Lana és Dean pedig pontosan ilyen vagy hasonló boldogsággal lépték át a Roberts küszöböt a lány csomagjaival illetve bőröndjeivel. S habár a kis Emily görcsösen ragaszkodott, ahhoz, hogy Lana az ő szobácskájában legyen, de a szöszi mindenféleképpen szerelmi helyiségébe költözött, amit a kislány annyira nem szívlelt, de hamar megbékélt a helyzettel. A bőröndök hegyén-hátán álltak és elfoglalták tulajdonképpen a szobának felét, persze ez teljesen hidegen hagyta a párt, akik a szoba ajtaja záródása után egymás ajkára tapadva kényeztették egymást. Kezük föl és le jártak, a szenvedély szinte tapintható volt, lélegzetük meleg párája az ablak üvegére kicsapódva jelent meg. Sóhajtások zengték be az egész helyiséget. Erősen zihálva váltak el egymástól. Lana kócos haja a szemébe lógott, vagyis inkább mindenfelé, bár Dean sem volt a legjobb állapotban. Félmeztelen testét egyre inkább csókok borították be, amiket ő hangos sóhajokkal reagált le. Viszont bármennyire is szerették volna egymást kényeztetni, de előbb muszáj volt, hogy Lananak találjanak helyet, illetve inkább a cuccainak. Lana helye ugyanis abszolúte biztosan Dean mellett volt. Roberts fogta és az összes túl sok helyet foglaló kacatjait egy automatikus mozdulattal kidobta a kukába, míg a lány pusztán csak a a bőröndjeiből pakolta ki a dolgokat. Ez volt az a rész, ami körülbelül tíz perc alatt meg volt. A neheze még csak ezután jött. A felfordulásból, melyet a fiú nem rég pakolt össze, láthattak neki újra. Lana a feleslegesnek bizonyult bőröndöket rábízta a fiúra, aki elrámolta oda, ahová az övéi is vannak. Aztán az elkövetkezendő két óra a pakolásokkal és minden rendbetételével folyt. És habár több kéz volt, ami elvileg időt spórolt volna, csak azok nem mindig azzal foglalták le magukat amivel kellett volna. De persze, mindig ráébredt valamelyikük, rendszerint Lana, hogy sosem fognak végezni így minél előbb végezniük kell, ha kettesben akarnak maradni. És persze, hogy kettesben akartak maradni. Miután végeztek a rámolással mindkettejük vadul csókolta a másikat, egy lélegzetért sem megállva. Dean keze bebarangolta a lány testét, aki sóhajokkal és apró nyögésekkel adta tudomásul a fiúval, hogy jól eső érzést kelt ki belőle, amit csinál vele. Kihámozta a lányt a ruhájából, aki immár teljesen meztelenül állt előtte, de ezúttal semmilyen szégyen érzete nem volt, nem úgy mint az első szeretkezésükkor. Szerették egymást és ezt ki is mutatták egy csöppnyi megbánás vagy akár lelkiismeretfurdalás nélkül.
Vadul csapott le a lány meztelen mellére, olyan keményen masszírozta, hogy félő volt a lány már abban a pillanatban a csúcson lesz, legalábbis a hangok alapján erre lehetett következtetni. Lana próbált egyensúlyozni, nehogy elszédüljön, azonban ez nem igazán tűnt sikeresnek, ezért kénytelen volt a fiú íróasztalának szélén megkapaszkodnia. Dean erősen markolta a szőkeség derekát, miközben ugyanolyan erővel masszírozta és nyalogatta a megkeményedett mellbimbókat. Lana egyre inkább szaporábban vette a levegőt, közben szerelme haját és hátát markolászta. A fiú pusztán a szőkeség sóhajtásaitól képes volt teljesen felizgulni, ami tisztán kivehető volt a nadrágján keresztül is, melytől hamar megszabadult, ellenben az alsógatyával, amit még egy percre saját magán hagyott. Addig ujjai lekalandoztak a lány combjához, majd nőiességéhez. Kemény ostromlásba kezdett a csiklóján, amire Lana össze-összerándult alkalomadtán és már a gyönyör kapujának bejáratánál találta magát, azonban valami visszahúzta. Dean megállt. A lány csüggedten nézte szerelmét, aki hatalmas vigyorral lopott tőle egy apró, csintalan csókot majd húzta le az alsónadrágját. Méretes férfiassága pillanatokon belül a lányban landolt, aki amint magában érezte a fiút egy nyikkanás hallatódott belőle. Dean szemeiben minden egyes szenvedély, perverzség és erotikus dolog szikrázott és lángra lobbantotta az előtte ülő lányt, aki automatikusan széttárta jobban lábait. Dean arcán egy akarlak most azonnal vigyor rítt le, melyet a lány úgy szeretett. Amint behatolt a szűk bejáraton, újra lopott egy csókot szerelmétől, majd lassan kezdett el benne mozogni. Persze a lány majd szét robbant a vágytól és az ostromlástól, ami őt érte, de mondjuk meg az igazat, panaszkodnia sem volt miért. Miközben Roberts egyre gyorsabban és egyre erősebbeket lökött rajta, addig Lana nyakát harapta, nyalta és szorongatta. Miközben keményen belemarkolt a formás fenekébe. Persze, hogy megtette, hiszen miért is ne tette volna? Imádta a barátnőjét, testestől és lelkestől. Soha nem gondolta volna, hogy egy nőbe ennyire szenvedélyesen és ragaszkodóan bele lehet szeretni, pláne nem Lanaba,hiszen gondoljunk csak bele, hogy milyen volt a kapcsolatuk az elején. A legeslegelején. Azoknak a kételyeknek, gyűlöleteknek és bizonytalanságoknak mostanra már semmi, az ég világon semmi nyoma nem volt, sem Lana, sem Dean részéről. Mindketten egyformán s erőteljesebben szerették a másikat. Dean olyan gyorsasággal diktálta a tempót az íróasztalon lévő lánynak, hogy az már hirtelen nem tudta kontrollálni magát, összefüggéstelen szavakat nyögdécselt és olyan erővel mélyesztette körmeit a fiú hátába, hogy az felszisszent.
A lány remegni kezdett, ahogyan újra a gyönyör felé száguldozott, azonban a fiú kérte kitartását, várjon, hogy egyszerre élvezhessenek el. Lana felsikkantott, ahogyan érezte a meleg férfiasság ki-be játszadozását a hüvelye bejáratánál. Erősen markolta az íróasztal szélét, miközben Dean olyan gyorsan járkált benne, hogy félő volt, hogy Lana abban a pillanatban szétszakad. Belemarkolt a fiú hajába, aki mostanra már egészen elérkezett arra a pontra, hogy végre beteljesüljön. Hangos nyögések és szaporább sóhajok közt lassított le és lökött magán egy utolsót. Egy erős lökést, melybe mindent beleadott, és amint Lana ezt megérezte, egyszerre élveztek el. Egymásban. Dean, ahogy kihúzta magát a lányból lihegve borult annak nyakába és próbált valamiképp lenyugodni. Felemelte a szintén kimerült lányt az asztalról és az ágyára fektette, ami picit megnyikkant, ahogyan a súly ránehezedett. Dean szerelme mellé feküdt és átölelte a derekát, miközben az ujjaik egymásra találtak. S amíg pihentek Lana a fiú mellkasára fektette a fejét, miközben a másik kezével, amely nem kulcsolódott össze a fiúéval, azzal Roberts haját és arcát simogatta, aki apró morgásokkal élvezte a puha tenyeret, mely érdes arcszőrzetét és nyirkos haját szelte át. Nyilvánvaló volt egymás iránti szeretetük, csak rájuk kellett nézni. Olyannyira összeillő párost alkottak, hogy mással igazán nehéz lett volna elképzelni is őket. Fél óra múltán már mindketten kikászálódott az ágyból és együtt indultak meg a fürdő irányába, ahol viszonylag sokáig áztatták magukat. Egymás testét kenték be a tusfürdővel majd a sampont is egymás hajába masszírozták be, ami mindkettejüknek felért egy élvezettel. Dean kedvese nyakát becézgette, miközben a vállát masszírozta. A lány ellazulva sóhajtozott a jól eső érzéstől, hiszen már eléggé görcsös volt a napok súlyától és ideje volt, hogy valaki, legfőképpen Roberts kicsit ellazítsa őt.
- Ez a mai nap a legcsodálatosabb, amit a tizennyolc évem alatt valaha megéltem. - jegyezte meg Lana, miközben szembe fordult a fiúval és lábujjhegyre állva egy aprócska csókot nyomott a szájára.
- Persze, hogy az. És gondold csak el, ez lesz minden egyes nap. És most tisztelettel bejelentem Lana Evans, hogy az ígért helyszínek közül kipipálhatjuk az íróasztalt a listáról. - vigyorgott a lányra, aki felkacagott, amint meghallotta Dean mély, rekedt, mégis figyelemfelkeltő hangját. Nyugodtak voltak, vidámak és szerelmesek.
- Én pedig felvetném a kérdést, hogy mi lenne, ha hosszabb listát készítenénk? - harapott az ajkába a lány, közben minden egyes mozzanatával mutatta a fiúnak, hogy mennyire is kívánni való teremtmény ő. Roberts ajkán egy csintalan, huncut mosoly játszadozott, mely kiszélesedett egy perverz vigyorra - Mi lenne, ha a következő helyszín a kocsim lenne, az udvar, az iskola mosdója esetleg vécé?
- És mit szólnál a zuhanyzóhoz? - vonogatta szemöldökét Dean, amibe Lana pironkodva elvigyorodott és oldalra biccentve fejét bólintott egyet.
- Ez is egy kiváló ötlet Mr. Roberts! - jegyezte meg a lány, mielőtt Dean újra lecsapott volna az ismerős száj finom zamatára.
- Ezektől a becézésektől igazán beindul a fantáziám, tudja Ms. Evans? - vonogatta szemöldökét a srác, majd hirtelen felsóhajtott, ahogyan megérezte Lana kezét a férfiasságán. Tudta, hogy itt a vég. A puha, kis kéz lassan csúsztatta a fitymát föl és le, majd egyre gyorsított, amitől Dean pulzusa az egekbe szökött. Felszisszent, ahogyan Lana gyorsított a tempón, aki eléggé élvezte, hogy ezúttal ő diktálja az ütemet. Roberts apró, rekedt nyögései visszhangzottak a fürdőszobában.
- Lana, a szüleim. - nyögte Dean, miközben ágyéka egyre több feszültséggel telt meg.
- Ne aggódj szerelmem, láttam őket elmenni, mielőtt megérkeztünk, csak te éppen nem figyeltél. Egyedül vagyunk az egész házban. - sóhajtotta a lány, közben megnyalta ajkát, ezzel is közelebb juttatva Robertset a mámorhoz.
- Még... Lana! - nyögte rekedten, közben a lány összeszorította combját, mivel ezzel nem csak a szerelmét, de saját magát is eléggé felizgatta. - Könyörgöm, ne kínozz!
Lana eleresztette az eddig erős marokban fogva tartott férfiasságot, majd egy szempillantás alatt a csempének nyomódott. Dean mindkét kezét a feje fölé nyomta s úgy hatolt belé, míg közben szájával a lány mellét ingerelte, aki egyre hangosabb nyögésekkel reagált erre. Lábait átkulcsolta a fiú derekán, aki erősen markolta Lana fenekét. Lana lassan föl és le kezdett mozogni, majd egyre gyorsabban egészen addig, míg együtt újra át nem lépték a beteljesülés pillanatát. Talán most mindenki azt hinné, hogy ők ketten csupán érdekből, vonzódásból vagy csupán diák szerelemből vannak egymással, de azért ha jobban beletekintünk az ő életükbe. És végig nézzük, hogy mi is történt velük egészen idáig, rájöhetünk, hogy egyáltalán nem így van. Ez nem csak holmi diák szerelem, hanem annál sokkal valódibb, igazibb. Egy olyan, amire talán titkon mindenki vágyik.