Lana
végig nézett a fiún és a látvány kissé megijesztette. Dean arca fehérebb
volt, mint a fal. Szeme vérben forgott, és úgy tekintett a lányra mint egy gyalázatos
gyilkosra. Teste megfeszült, és száját is összeszorította.
- Dean. Jól vagy? - kérdezte a maga dallamos hangján az
Evans lány, a fiú ráemelte Lanara tekintetét, majd megragadta a karját.
- Hol van Ashley? - rázta meg a lányt, aki közben
próbálta lefejteni magáról a kezeket kevés sikerrel. A mosoly az arcáról
azonnal lefagyott, és a szemében lévő könnycseppek váltották fel.
Megkábította a fiú finom illata, valamint az erős fogása. Elállt a lélegzete, ahogy a kőkemény barna szempárba nézett.
- Nálunk - suttogta majd elejtett egy könnycseppet, amit miután
Dean elengedte le is törölt. A Roberts fiú odavezette a lány tűzpiros
autójához, majd miután a lány beszállt a vezető ülésre, Dean odahajolt hozzá.
Lana azt hitte az ajkát célozta be, aminek rendkívül örült, hisz azért jött
ide, hogy meghódítsa a fiút és, ha most a csók következik,
akkor sikerült elkönyvelnie
egy újabb győzelmet.
- Hol laksz? - kérdezte pókerarccal Dean, miközben
rácsapta a lányra az autó ajtaját. Lana alig tért magához, minek menne a fiú
náluk? Hozzá, hogy ott töltsék el luxus körülmények között a napot? Megrázta a
fejét, és gondolatban mindennek elhordta magát, miközben elkönyvelte, hogy a
meghódítási terve teljes mértékben az agyára ment.
- Elviszlek - magyarázta, és beakarta invitálni a Ferrarijába a kosaras srácot,
ám az megmondta neki szilárdan, hogy ő nem fog beszállni az autójába.
Deannek esze ágában sem volt beülni abba a puccos
járműbe. Ha kell egészen a külvárosig elmegy gyalog, de nem fog olyas
valaki kocsijába ülni, aki egyrészt tönkre akarja tenni az életüket,
másrészt meg el van kényeztetve, és ki tudja hány fiúval feküdt már össze. "Valószínűleg
már kipróbálta az iskola nyálcsorgatóit, szánalmas alakok"
gondolta magában a fiú, majd
odalépett az Evans lányhoz és mielőtt Lana beizzította volna az autó motorját, megszólalt.
- Menj előttem a puccos kocsiddal, én megyek utánad
gyalog - adta ki a parancsot ellenkezést nem tűrően, majd
megvárta míg a lány viszonylag lassan elindult, és ő utána eredt. Szeretett sétálni, ám ez inkább
futásnak bizonyult. Azzal drága márkájú autóval picit nehéz volt nem gyorsan
menni, de Dean megoldotta a helyzetet, nem tévesztette szem elől a tűzpiros
járművet.
Ezalatt az idő alatt Aaron és Ashley jobban érezték
magukat egymás társaságában mint bárkiében. A lány a hatalmas hátsó kertben
akarta mulatni az időt ahol a jakuzzi, edzőterem, táncterem és egyebek voltak.
A barna hajú szépség leült a pezsgő fürdő kád szélére, és az egyik kezét belemártotta.
- Szeretnél belemenni? - mosolygott a fiú, mialatt
ölébe húzta a lányt.
- Csak, ha nem baj - hajtotta fejét Aaron mellkasának, miközben cirógatta, jól eső érzések sóhaja áradt a
fiúból. Nagyon megtetszett neki Ashley, gyönyörű volt, okos, vicces, és nem
utolsó sorban törődő. Olyan, akit mindig akart a fiú, de sosem talált rá, így lett belőle akkora nőcsábász, hogy a fél világ
nőjét szinte,
akár egy csettintésre megkapja.
Nem volt ártatlan bárány, mert követett el hibákat, de
ez a szegény lány olyan érzéseket csalogat ki belőle puszta pillantásával,
amiket jobbnak tartott eddig odabent hagyni a szívében, jó méllyen.
- Természetesen nem baj, és mivel tudom, hogy nem hoztál fürdő ruhát, ezért adok neked egyet,
rendben édesem? - adott egy puszit Ashley homlokára, aki mint egy cica úgy bújt
bele az ölelésébe. Aaron felállt majd felment az emeletre és amit megvett még régen valamikor a nővérének fehér
bikini együttest, amit még nem volt alkalma átadni, vagy egyszerűen nem volt
hozzá kedve,
azt vitte le a lánynak, aki miután meglátta mit hozott neki a szeretett férfi
elpirult. Még sosem hordott ennyire kényelmesnek tűnő mégis gyönyörű
bikinit, de tulajdonképpen nem is volt rá szüksége, hisz sosem járt olyan
helyen, ahol ezt hordani lehetne. A napozáshoz meg elég egy rövidnadrág és egy
melltartó, nemde? Másrészt
szégyellte alakját megmutatni Aaronnak, hisz félt, hogy nem tartja elég szépnek
vagy elfintorodna látván a testének vonalait, de próbált optimistaként a jóra
gondolni.
- Mi a baj? Nem tetszik?- kérdezte aggodalmasan a fiú,
mert ő is fel vélte fedezni, hogy a lánynak a kétségbeesés kis szikrája villant
föl szemében.
- Nem, vagyis tetszik. Gyönyörű. Csak... - harapdálta
szája szélét, mert nem tudta, hogyan is mondja el neki
a problémáját - félek attól
hogy, hogyan fogsz rám nézni abban a bikiniben, még soha nem mutatkoztam
férfiak előtt ilyen ruhában, és félek hogy nem fogok neked tetszeni.
Aaron nem akart hinni a fülének. Hogy ő nem szép?
Olyan alakja van, mint egy bombázónak. A csúnya szót ilyen szépségnek nem is
kellene ismernie - gondolta magában az Evans srác. Egyenletes lassú
léptekkel sétált a lány elé, kezével a lány álla alá nyúlt és úgy kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
- Soha ne foglalkozz azzal, hogy más, hogy néz rád vagy mit gondol rólad. Baja csak annak
lehet veled,
aki olyan szeretne lenni, amilyen te magad is vagy. Én olyan lányt látok magam
előtt, akinél gyönyörűbbet életem során sosem láttam, ezt vésd az eszedbe drága
- hangsúlyozta a szavakat
lassan s kellemes bizsergés járta át amikor Ashley szemében öröm könnyek
jelentek meg.
- Köszönöm - suttogta a fiúnak, aki késznek látta az időt, hogy
egy újabb pihe könnyű csókot adjon a lány ajkaira, így megérintette száját a
lányéval, aki éhes vadként csapott le a fiúra. Aaront meglepte Ashley vadsága,
de tetszett neki, hogy a buja kislány ilyen önző is tud lenni. A lány átvetette
Aaron nyakán kezeit, így még szorosabban húzva őt magához. Feltornázta magát a
másik ölébe, aki belemarkolt formás combjába. Az Evans fiú a lány nyakára tért
át, és érzéki csókokat lehelt rá, amiket a lány jól eső sóhajjal díjazott. Ashley
felső ruházatát kezdte volna le szedni amikor egy váratlan és ideges hangot
hallottak.
- Ashley! - ordított föl Dean, és odaszaladt a húgához, majd bevert egyet Aaronnak,
amiért kihasználta a testvérét.
- Ne! Dean! Ő nem tehet semmiről! - kiáltotta a lány,
majd szerelme mentésére sietett, akinek a hasába célzott egy ütést a bátyja.
Lana is odaszaladt az öccséhez, hogy elválassza őt a Roberts fiútól. Aaron sem hagyta
annyiban a dolgot, ökölbe szorította a kezét és ütést mért a másik állába. A lányok szinte rámásztak
ki -
ki a saját testvérére,
aminek hatására a fiúk próbáltak ép ésszel gondolkozni, de Dean még sem hagyhatta,
hogy húgát megalázzák ily módon. Aaron pedig saját magát nem akarta
összeveretni, így szinte rutinból ütötte a Roberts fiút.
- Nyugodjatok meg! Nem kell balhé! - kiabálta Ashley a
két fiú között állva. Megijesztette, hogy Dean megtudta, hogy Aaronnal összejöttek és
az, hogy még össze is
verekedtek,
még inkább tetőzte a dolgokat.
- Ha már itt tartunk! Mit keresel itt Ash? -
fordította maga felé húgát a Roberts fiú és farkasszemet nézett a lánnyal, aki hirtelen nem tudta mi tévő legyen, ezt pedig
megerősítette, hogy az idegeskedéstől újra tördelni kezdte ujjait.
- Együtt vagyunk! Ez nem elég indok? - sietett a lány
segítségére Aaron, és kezeit ráemelte Ashley vállára, és hátulról egy puszit nyomott az arcára.
- Ti nem lehettek együtt! Én még azt is szégyenlem, hogy erre a helyre kellett jönnöm- fintorodott el,
miközben szét nézett maga körül - nem hogy egy Evanssel összejöjjek!
- húgának fájtak a szavai,
tudta, hogy igaza van bátyjának, mert abban teljes mértékben igaza volt, hogy
ezek teszik tönkre az életüket, de Aaron más volt. Ő törődött vele. Megbízott a
fiúban, és sejtette, hogy ő is benne. Egy érintése sem
árulkodott olyanró,l hogy érzéketlen lenne vele.
- Én szeretem őt Dean! - gyűltek könnycseppek a lány
csokoládé barna szemeibe, és Aaron felé fordult majd egy nagy mély sóhajtás után
rászánta magát, és ezúttal ő kezdeményezett egy pihe könnyű csókot. A
Roberts fiúban felment a pumpa amikor meglátta húga cselekedetét.
- Elég volt! Először ez az ötlet, hogy az egész falu
életét tönkre teszik, most meg ez, hogy ti mint egy pár! Ilyen nincs! Ez valami vicc, egy
rémálom! - ordibálta ki Dean izmait megfeszítve minden gondolatát
- Nekünk minden nap meg kell
dolgozni, azért, hogy életben
maradhassunk, ezek meg csak itt ülnek és várnak, és unatkozásból a normális emberek életét zaklatják
fel, közben még ki is használják őket! Hát ilyen fiú kell te neked, húgom? Ilyen semmirekellő? - kiabált a fiú, majd
meghagyva méltóságát kifelé vette az irányt, remélvén, hogy Ashley is vele
tart, közben pedig elgondolkozik szavain.