2013. február 23., szombat

6. fejezet - Gazdag légkör

Lana végig nézett a fiún és a látvány kissé megijesztette. Dean arca fehérebb volt, mint a fal. Szeme vérben forgott, és úgy tekintett a lányra mint egy gyalázatos gyilkosra. Teste megfeszült, és száját is összeszorította.

- Dean. Jól vagy? - kérdezte a maga dallamos hangján az Evans lány, a fiú ráemelte Lanara tekintetét, majd megragadta a karját.

- Hol van Ashley? - rázta meg a lányt, aki közben próbálta lefejteni magáról a kezeket kevés sikerrel. A mosoly az arcáról azonnal lefagyott, és a szemében lévő könnycseppek váltották fel. Megkábította a fiú finom illata, valamint az erős fogása. Elállt a lélegzete, ahogy a kőkemény barna szempárba nézett.

- Nálunk - suttogta majd elejtett egy könnycseppet, amit miután Dean elengedte le is törölt. A Roberts fiú odavezette a lány tűzpiros autójához, majd miután a lány beszállt a vezető ülésre, Dean odahajolt hozzá. Lana azt hitte az ajkát célozta be, aminek rendkívül örült, hisz azért jött ide, hogy meghódítsa a fiút és, ha most a csók következik, akkor sikerült elkönyvelnie egy újabb győzelmet.

- Hol laksz? - kérdezte pókerarccal Dean, miközben rácsapta a lányra az autó ajtaját. Lana alig tért magához, minek menne a fiú náluk? Hozzá, hogy ott töltsék el luxus körülmények között a napot? Megrázta a fejét, és gondolatban mindennek elhordta magát, miközben elkönyvelte, hogy a meghódítási terve teljes mértékben az agyára ment.

- Elviszlek - magyarázta, és beakarta invitálni a Ferrarijába a kosaras srácot, ám az megmondta neki szilárdan, hogy ő nem fog beszállni az autójába.

Deannek esze ágában sem volt beülni abba a puccos járműbe. Ha kell egészen a külvárosig elmegy gyalog, de nem fog olyas valaki kocsijába ülni, aki egyrészt tönkre akarja tenni az életüket, másrészt meg el van kényeztetve, és ki tudja hány fiúval feküdt már össze. "Valószínűleg már kipróbálta az iskola nyálcsorgatóit, szánalmas alakok" gondolta magában a fiú, majd odalépett az Evans lányhoz és mielőtt Lana beizzította volna az autó motorját, megszólalt.

- Menj előttem a puccos kocsiddal, én megyek utánad gyalog - adta ki a parancsot ellenkezést nem tűrően, majd megvárta míg a lány viszonylag lassan elindult, és ő utána eredt. Szeretett sétálni, ám ez inkább futásnak bizonyult. Azzal drága márkájú autóval picit nehéz volt nem gyorsan menni, de Dean megoldotta a helyzetet, nem tévesztette szem elől a tűzpiros járművet.

Ezalatt az idő alatt Aaron és Ashley jobban érezték magukat egymás társaságában mint bárkiében. A lány a hatalmas hátsó kertben akarta mulatni az időt ahol a jakuzzi, edzőterem, táncterem és egyebek voltak. A barna hajú szépség leült a pezsgő fürdő kád szélére, és az egyik kezét belemártotta.

- Szeretnél belemenni? - mosolygott a fiú, mialatt ölébe húzta a lányt.

- Csak, ha nem baj - hajtotta fejét Aaron mellkasának, miközben cirógatta, jól eső érzések sóhaja áradt a fiúból. Nagyon megtetszett neki Ashley, gyönyörű volt, okos, vicces, és nem utolsó sorban törődő. Olyan, akit mindig akart a fiú, de sosem talált rá, így lett belőle akkora nőcsábász, hogy a fél világ nőjét szinte, akár egy csettintésre megkapja.

Nem volt ártatlan bárány, mert követett el hibákat, de ez a szegény lány olyan érzéseket csalogat ki belőle puszta pillantásával, amiket jobbnak tartott eddig odabent hagyni a szívében, jó méllyen.

- Természetesen nem baj, és mivel tudom, hogy nem hoztál fürdő ruhát, ezért adok neked egyet, rendben édesem? - adott egy puszit Ashley homlokára, aki mint egy cica úgy bújt bele az ölelésébe. Aaron felállt majd felment az emeletre és amit megvett még régen valamikor a nővérének fehér bikini együttest, amit még nem volt alkalma átadni, vagy egyszerűen nem volt hozzá kedve, azt vitte le a lánynak, aki miután meglátta mit hozott neki a szeretett férfi elpirult. Még sosem hordott ennyire kényelmesnek tűnő mégis gyönyörű bikinit, de tulajdonképpen nem is volt rá szüksége, hisz sosem járt olyan helyen, ahol ezt hordani lehetne. A napozáshoz meg elég egy rövidnadrág és egy melltartó, nemde? Másrészt szégyellte alakját megmutatni Aaronnak, hisz félt, hogy nem tartja elég szépnek vagy elfintorodna látván a testének vonalait, de próbált optimistaként a jóra gondolni.

- Mi a baj? Nem tetszik?- kérdezte aggodalmasan a fiú, mert ő is fel vélte fedezni, hogy a lánynak a kétségbeesés kis szikrája villant föl szemében.

- Nem, vagyis tetszik. Gyönyörű. Csak... - harapdálta szája szélét, mert nem tudta, hogyan is mondja el neki a problémáját - félek attól hogy, hogyan fogsz rám nézni abban a bikiniben, még soha nem mutatkoztam férfiak előtt ilyen ruhában, és félek hogy nem fogok neked tetszeni.

Aaron nem akart hinni a fülének. Hogy ő nem szép? Olyan alakja van, mint egy bombázónak. A csúnya szót ilyen szépségnek nem is kellene ismernie - gondolta magában az Evans srác. Egyenletes lassú léptekkel sétált a lány elé, kezével a lány álla alá nyúlt és úgy kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.

- Soha ne foglalkozz azzal, hogy más, hogy néz rád vagy mit gondol rólad. Baja csak annak lehet veled, aki olyan szeretne lenni, amilyen te magad is vagy. Én olyan lányt látok magam előtt, akinél gyönyörűbbet életem során sosem láttam, ezt vésd az eszedbe drága - hangsúlyozta a szavakat lassan s kellemes bizsergés járta át amikor Ashley szemében öröm könnyek jelentek meg.

- Köszönöm - suttogta a fiúnak, aki késznek látta az időt, hogy egy újabb pihe könnyű csókot adjon a lány ajkaira, így megérintette száját a lányéval, aki éhes vadként csapott le a fiúra. Aaront meglepte Ashley vadsága, de tetszett neki, hogy a buja kislány ilyen önző is tud lenni. A lány átvetette Aaron nyakán kezeit, így még szorosabban húzva őt magához. Feltornázta magát a másik ölébe, aki belemarkolt formás combjába. Az Evans fiú a lány nyakára tért át, és érzéki csókokat lehelt rá, amiket  a lány jól eső sóhajjal díjazott. Ashley felső ruházatát kezdte volna le szedni amikor egy váratlan és ideges hangot hallottak.

- Ashley! - ordított föl Dean, és odaszaladt a húgához, majd bevert egyet Aaronnak, amiért kihasználta a testvérét.

- Ne! Dean! Ő nem tehet semmiről! - kiáltotta a lány, majd szerelme mentésére sietett, akinek a hasába célzott egy ütést a bátyja. Lana is odaszaladt az öccséhez, hogy elválassza őt a Roberts fiútól. Aaron sem hagyta annyiban a dolgot, ökölbe szorította a kezét és ütést mért a másik állába. A lányok szinte rámásztak ki - ki a saját testvérére, aminek hatására a fiúk próbáltak ép ésszel gondolkozni, de Dean még sem hagyhatta, hogy húgát megalázzák ily módon. Aaron pedig saját magát nem akarta összeveretni, így szinte rutinból ütötte a Roberts fiút.

- Nyugodjatok meg! Nem kell balhé! - kiabálta Ashley a két fiú között állva. Megijesztette, hogy Dean megtudta, hogy Aaronnal összejöttek és az, hogy még össze is verekedtek, még inkább tetőzte a dolgokat.

- Ha már itt tartunk! Mit keresel itt Ash? - fordította maga felé húgát a Roberts fiú és farkasszemet nézett a lánnyal, aki hirtelen nem tudta mi tévő legyen, ezt pedig megerősítette, hogy az idegeskedéstől újra tördelni kezdte ujjait.

- Együtt vagyunk! Ez nem elég indok? - sietett a lány segítségére Aaron, és kezeit ráemelte Ashley vállára, és hátulról egy puszit nyomott az arcára.

- Ti nem lehettek együtt! Én még azt is szégyenlem, hogy erre a helyre kellett jönnöm- fintorodott el, miközben szét nézett maga körül - nem hogy egy Evanssel összejöjjek! - húgának fájtak a szavai, tudta, hogy igaza van bátyjának, mert abban teljes mértékben igaza volt, hogy ezek teszik tönkre az életüket, de Aaron más volt. Ő törődött vele. Megbízott a fiúban, és sejtette, hogy ő is benne. Egy érintése sem árulkodott olyanró,l hogy érzéketlen lenne vele.

- Én szeretem őt Dean! - gyűltek könnycseppek a lány csokoládé barna szemeibe, és Aaron felé fordult majd egy nagy mély sóhajtás után rászánta magát, és ezúttal ő kezdeményezett egy pihe könnyű csókot. A Roberts fiúban felment a pumpa amikor meglátta húga cselekedetét.

- Elég volt! Először ez az ötlet, hogy az egész falu életét tönkre teszik, most meg ez, hogy ti mint egy pár! Ilyen nincs! Ez valami vicc, egy rémálom! - ordibálta ki Dean izmait megfeszítve minden gondolatát - Nekünk minden nap meg kell dolgozni, azért,  hogy életben maradhassunk, ezek meg csak itt ülnek és várnak, és unatkozásból a normális emberek életét zaklatják fel, közben még ki is használják őket! Hát ilyen fiú kell te neked, húgom? Ilyen semmirekellő? - kiabált a fiú, majd meghagyva méltóságát kifelé vette az irányt, remélvén, hogy Ashley is vele tart, közben pedig elgondolkozik szavain.

2013. február 17., vasárnap

5. fejezet - Váratlan látogató

Ashley megbabonázva rohant ki a házból. Kecsesen lépkedett Aaron felé, akinek a látványtól mosolyra húzódott a szája. Igaz, hogy a lány szegény volt, de ennek ellenére gyönyörű. Volt olyan pillanat, mikor szégyellte anyagi körülményeit, de mostanra már büszke volt rá, nincs abban semmi szégyellnivaló, ha az ember nem engedhet meg mindent magának. Kedvenc ruháját öltötte magára, mely egy sötét lila felsőből és egy fekete nadrágból állt. Mogyoró barna színű haját, mint mindig, most is kiengedte. Szinte belerepült Aaron karjaiba, aki nem volt rest és szorosan átölelte. A lánynak a nem régiben adott apró szájra puszi járt a fejében, és megakarta ismételni, ám ő nem merte kezdeményezni, hisz ő mindig is szégyenlős lány volt. Kissé lecsüggedve vette tudomásul, hogy nem kaphat egy újabbat, de azért örült, hogy a fiúval lehet. Aaron illedelmesen kinyitotta autója anyósülése felőli ajtót, majd besegítette a lányt. Miután ő is beült lopott egy puszit a lánytól, aki elpirult amikor Aaron szája bőrét súrolta. Megérintette azt a részt, és végig simított rajta halványan elmosolyodva.

-Gyönyörű vagy, amikor elpirulsz - bókolt az Evans fiú, így Ashley arca szinte lángokban állt, amiket próbált nem feltűnően takarni. - Ne rejtsd el az arcod, hisz ilyenkor vagy a legszebb - vigyorgott rá bájosan, amitől a lánynak felforrt a vére.

- Szóval, hová viszel?- kérdezte a lány, egyrészt mert terelni akarta a szót, másrészt pedig valóban kíváncsi volt, hogy udvarlója hová akarja őt elvinni.

- Majd meglátod, édes! - kacsintott rá, amitől Ashleynek vigyoroghatnékja támadt. Az út további része csöndesen telt. A lány belátta, hogy ha ezerszer kérdi meg a fiút, hogy hová is szeretné őt elvinni, úgy sem árulja el, és így megmarad az ő titkának. Kifordultak az utcából. Majd egyenest a külvárosba mentek, ahol a lány ugyan még nem járt, de csillogó szemekkel kísérte végig a hatalmas épületeket. Tudta, hogy azokban vagyonos emberek szórják pénzüket,  sőt olyan méreg drága holmikat vesznek, amikre valójában nincs is szükségük, de szinte késztetést éreztek, hogy megvegyék, hogy ezzel is büszkélkedjenek, hogy mindent megtehetnek. Ha erre gondolt görcsbe rándult a gyomra, felismerte az undort, mégis tetszett neki ez az élet. Áttekintett a többemeletű házakra, melyeket inkább villáknak lehetett volna mondani. Felragyogtak csokoládé barna szemei amikor meglátott egy hatalmas medencét, ő is ilyenre vágyott kiskorától kezdve. Viszont a kívánságait sosem árulta el senkinek sem. Aaron is észre vette a lány csodálatát a medencével kapcsolatban, és nyugtázta magában, hogy ha az övéket meglátja nem győzi majd csodálni.

- Megérkeztük! - dudált egyet a fiú ezzel kizökkentve Ashleyt a gondolataiból.

- Nahát! - csillantak fel a lány szemei. - Várjunk csak - tört rá a felismerés. - Te itt laksz? - nézett csodálattal hol a hőn szeretett fiúra, hol a villára, ahol szerelme lakott. Aaron bólintott, majd gyorsan beállt a Ferrarijával a garázsba. Kinyitotta a lánynak az ajtót, aki gyorsan kipattant helyéről és megbabonázva nézett szét maga körül. Észre vette, hogy hátulról Aaron karja fonódott köré, így belesimult ölelésébe. Átadta magát a boldogságnak, mert most kifejezetten örült, hogy vele lehet. Ám egy éles női hang kizökkentette a kellemes gondolataiból.

- Aaron! - lépett ki a házból a nővére, Lana.

- Remek vagy kedves nővérkém, elszúrtad ezt az idill pillanatot - förmedt rá testvérére, mialatt a Roberts lány kissé kellemetlenül érezte magát, egyrészt, mert ekkor tört rá az idegesítő felismerés, miszerint azzal a fiúval van együtt, kinek a családja tönkre akarta tenni a házukba fektetett munkát, másrészt, mert megjelent az a személy aki beakarta hálózni bátyját.

- Öcsikém, beszélhetnénk négyszemközt?- kérdezte a lány.

- Hogyne - biccentett a fiú, viszont mielőtt nővére után indult volna egy apróbb puszit lehelt a lány ajkára, akit újra elöntött a forróság, lángba borult az arca és úgy érezte menten felrobban a nagy hőségtől,amit egyébként csak hallucinált, hisz ő volt az, aki ezen a szép tavaszi délutánon lángolt.

Eközben Aaron Lana után ment, közben sejtette, hogy nővére mit is akar tőle. Gúnyos mosollyal sétált a lány elé karba tett kezekkel, akit bosszantotta, hogy öccse ennyire pimaszul viselkedjen vele szemben. Viszont boldogította, hogy a Roberts lány nem volt otthon és nem ültetett bogarat Dean fülébe, miszerint ne beszéljen vele.

- Miben állhatok szolgálatodra, nővérkém?- húzta el a száját Aaron, majd a hatás kedvéért meghajolt testvére előtt.

- Ne bohóckodj nekem itt! - rivallt rá, majd jól kupán vágta, mert nem tud viselkedni felnőtt módjára.

- Áú! Ez fájt! - dörzsölte meg fejét lecsüggesztett ajkakkal, ám nem tudta megállni, hogy színészkedése végén ne nevesse el magát.

- Na persze! - sóhajtott a lány, mialatt elkönyvelte magában, hogy Aaron sokkal idiótább, mint mutatja.

- Mi a baj, húgi? - nézett boci szemekkel, aki erre megforgatta barna szemeit

- Örülök, hogy elhoztad a kislányt. Így akcióba lendülhetek - mosolyodott el ördögien.

- Imádom ezt az énedet - karolta át nővére nyakát Aaron.

- Körülbelül egy órahosszáig házon kívül leszek, addig lehetőleg ne menjen haza, szórakoztasd! - pillantott az órájára, majd fölfogta a táskáját és a tűzpiros Ferrarijához lépett, ahová beülve hajtott egyenest a kis falucskába, ahol a Roberts család is élt. Aaronnak felcsillantak szemei az utolsó szó hallatán, kedvelte Ashleyt, és nem csak azért, mert nővére kiadta neki az utasítást, hogy foglalja le, hanem igazából is. Tetszett neki a kedves lány, aki nem szemérmes mégis beleborzong egy apró csókba. Tudta, hogy nem olyan mint a többi, akivel eddig dolga volt, és pont kapóra jött neki, Lana csöppet sem kedves utasítása.

Ezalatt az idő alatt Dean is végzett a munkájával, és amint belépett a házukba észrevette, hogy Ashley nem tartózkodik ott. Ezt a sejtését pedig megerősítette az, hogy a televízióra tapadt Emily kikotyogta, hogy idősebbik húga távozása előtt szó szerint a felhők fölött járt három méterrel és miközben készülődött énekelt, táncolt. Ezt Emily élvezte, hisz nem mindig látta ilyennek lánytestvérét, mégis furcsa volt neki így szavait idézve: "Az agyája ment a sok tanujás". Dean elmosolyodott Emily édes szövegét hallva, viszont sokkal jobban aggasztotta, hogy Ashley miért ül be egy idegen autójába? Talán hipnotizálták? Vagy beadtak neki valamit? A lehetséges felsorolt érveket gyorsan elhessegette, és próbált optimistán gondolkodni. Ám ez eléggé nehéznek bizonyult, hisz ő a legidősebb gyermek a családban, neki kell ügyelnie húgai testi épségére.

- Szóval Hercegnő, Ashley egy nagy fekete kocsiba ült be mielőtt elment, és távozása előtt boldog volt, igaz? - tördelte kezeit Dean és megfeszültek izmai ha arra gondolt, hogy húgát esetleg valami ócska szöveggel elrabolták.

- Igen, de a fiúval puszijkóztak is... fúj - fintorodott el a kislány, bátyja szemei e szavak hallatán egyszerre tükröztek meglepődöttséget, hitetlenséget valamint ijedtséget. Minél több információt tudott meg annál jobban járta őt át a félelem, miszerint húgának baja esett.

- Értem. És láttad a fiút? - simogatta meg az övéhez színben passzoló, hosszú, mogyoróbarna hajzuhatagot. A lány megrázta a fejét válaszként.

- Anyájéknak nem mondod ej? - kérdezte kíváncsian a család szeme fénye, ő ugyanis bátyjával ellentétben élvezte ezt a nyomozósdi játékot.

- De igen, csak érjenek haza a hétfői vásárlásból - a Roberts család mindig csak a hétfői napokon járt el a boltba, és olyankor megvették azokat dolgokat amikben éppen hiányt szenvedtek. Nem vettek olyan dolgokat, amikre még csak szükségük sem volt, mert az csak pénzkidobás lett volna, amit ők nem tehettek meg.

- És... - tette volna újabb kérdését kisebbik húga felé, amikor közbe vágott a csengő éles hangja. Dean eszét vesztve rohant ki az ajtón remélvén, hogy Ashley érkezett meg, ám legnagyobb meglepetésére egy váratlan látogató érkezett. Tűzpiros autója szinte az egész utat elfoglalta. Aranyszínű haja kiengedve, hullámokban verdeste hátát. A lány a házukat méregette, ezzel a cselekedetével kiérdemelt a fiútól egy bosszús pillantást.

- Szia, zavarok? - kérdezte Lana vidáman mosolyogva.

- Honnan tudod, hogy itt lakom? - kérdezte Dean csöppet sem kedvesen, nyoma sem volt már az órákkal ezelőtt lezajlódó beszélgetés okozta őszinte érdeklődésnek.

- Az öcsémtől - forgatta meg szemeit Lana cinikusan.

- Ő honnan tudja? - feszültek meg izmai a fiúnak, ugyanis rosszat sejtett.

- A húgodtól. Egyébként tudtad, hogy összejöttek? - kezdte a lány csevegősen, mintha éppen az időjárásról beszélnének, Dean ökölbe szorította a kezét. Alig akart hinni a fülének. Ashley és Lana öccse? Ez valami vicc? Mert egyáltalán nem találta mulatságosnak. Az nem lehet! - ismételgette magában.


- Tessék? - bökte ki ezt az egy szót rekedtes hangon. Sosem képzelte, hogy Ashley valaha összejön egy gazdag férfival, főleg nem egy Evanssel, akik tönkre akarják tenni az életüket. Sőt, az egész falu életét. Nem értette, hogy testvére, hogyan lehetett ennyire naiv, hogy elhiggye, hogy ő kell egy gazdag fiúnak, akiknek világ életükben az lebegett szemük előtt, hogy másokat kihasználjanak. De akárhogy is legyen, Dean nem fogja hagyni, hogy ez a dolog megtörténjen, hogy a húga összetörjön.  Ő majd ellátja baját annak, aki használt rongynak nézi a tisztességes lányt.

2013. február 10., vasárnap

4. fejezet - Ha választhatnál, te milyen fa lennél?

Lana ledöbbenve bámult maga elé. Sosem képzelte, hogy egyszer azon kapja magát, hogy azt kívánja, bár megszerezhetne egy férfit, pont egy szegényt. Lenézte őket, mégis ebben a fiúban annyi rejtélyt vélt felfedezni, amiknek titkát tudni akarta. Így eltervezte, hogy az információkat így vagy úgy, de megfogja szerezni.

Dean feszültebb volt ezen a hétfői napon, mint bármikor, ahogy rápillantott nem törődöm módon Lanara, megsajdult a szíve. Nem akarta, hogy hozzányúljanak a házukhoz, sőt az egész faluhoz, de ki ő, hogy ezt megakadályozza? Az angol órája alatt, csak rajzolt különféle labdákat, hasonlókat a dolgozatlapjára. Nem érdekelte mit szól ahhoz a tanár. Egy hirtelen ötlettel vezérelve fölpattant az óra közepén, és egyenest az ajtóhoz ballagott.

- Mr. Roberts, ezt mégis hogy képzeli? - jajveszékelt a tanárnője. Dean elhallgatott, észrevette, hogy az osztály mind őt figyeli kíváncsi szemekkel, mintha mindezidáig ezt várták volna. Deannel sosem volt semmi gond, csendes volt, jó tanuló, és mindenki az a pillanatot várta, hogy végre a Roberts fiú is félrelépjen a tanárok szemében.

- Mrs. King, levegőre vágyom! - nézett kőkeményen a nő szemébe, akit majd szét vetett az ideg, hogy az eddigi legjobb diákja ilyen tiszteletlen lett vele, mindezt pedig az összes tanuló szeme láttára.

- Én is levegőre vágyom, ugyanis semmi kedvem olyan diákok mellett lenni, akik még csak nem is tisztelettudóak. Nagy szó, ha egyáltalán tudtok százig számolni - nézett farkasszemet az osztályban vigyorgó diákokkal. - Ti még csak gyerekek vagytok! Ha nem tanultok mi lesz belőletek? Megmondom én! Az ég világon semmi! Nekem is van jobb dolgom, mint az hogy ilyen kétbalkezes hülyékkel bajlódjak - Dean a kilincsre helyezte a kezét, ugyanis annyira fojtogatta őt a levegő, valamint a tanárnő erős parfümje, hogy legszívesebben hanyatt homlok menekült volna ki a világból. Mrs. King a Roberts fiú felé fordult. - Most pedig megkérlek, mint az egyik legjobb tanítványomat, hogy ülj le és írd meg a dolgozatod, azután esetleg beszélhetünk mi miatt is vagy ilyen feszült - mosolygott kedvesen, már sokkal higgadtabban a fiúra. Ő volt az egyedüli tanárnő a fiú edzőjén kívül, aki szerette a Deant. Mrs. King kissé őszes hajjal rendelkezett, hiszen már a negyven-ötvenes éveit élte. Ennek ellenére is karcsú volt, mindig fekete vagy barna kosztümben jelent meg. Haját kontyban hordta és mindig egy aktatáskával járt, bárhová is ment. Zöld szemei a fekete keretes szemüvege mögül kedvesen villogtak az emberekre. Mindenki kedvelte, ám őt is gyorsan ki lehetett hozni a sodrából.

Dean nem törődve Mrs. King szavaival kilépett a folyosóra, nem érdekelte semmi más, csak az hogy a friss levegőn lehessen. Egyenest a bejárati, számára inkább kijárati ajtóhoz rohant. Ott megpillantotta Lana édesapját, amint az igazgatóval cseverészik, úgy döntött kihallgatja egy részét a diskurálásuknak.

- Pontosan igazgató úr! - értett egyet Mr. Evans.

- Mondja, kérem mikor is szeretné elkezdeni a falu felújítását?- kérdezte a Dean szerint kissé fölényes ember.

- Szerintem már holnap hozzá láthatunk! A polgármester már aláírta a szükséges iratokat, ugye?

- Természetesen. Szóval először az iskola, aztán a falu? - kérdezte kíváncsiskodóan az igazgató, ő nem olyan volt mint a Robertsek, ő azt akarta, hogy minél kevesebbet kelljen dolgoznia és mégis mindent megkapjon.

- Igen, az iskolát már holnap megkezdjük, az épülettel semmi probléma nincs, csupán a felszerelésekkel, ezt pedig egy-két nap alatt be lehet ide helyezni, a falut pedig holnap után kezdik a munkások.

Dean kissé megijedt amikor ezt meghallotta. Két napunk van, addig el kell intézni valahogy ezt. Nem nyúlhatnak se a mi házunkhoz, se a szomszédokéhoz. Nem fogom engedni - gondolta magában a fiú, majd gyorsan leszaladt a lépcsőn, így szembe találta magát a két férfival.

- Fiam, csak nem lógsz az óráról? - nézett farkasszemet a Roberts fiúval Mr. Cooper.

- Kicsit rosszul voltam, levegőre kell mennem.

- Micsoda kifogás! - grimaszolt Cooper, ám ezt a megjegyzést a fiú eleresztette a füle mellett és egyenest az udvarra ment. Egyenletes léptekkel indult meg az iskola legöregebb és egyben legmagasabb fájához. Elkapott egy ágat, és felmászott rá, majd így tovább, már jó magasan járt, amikor meghallott egy női hangot.

- Nem fogsz leesni?

- Attól függ ki kérdi! - válaszolta a fiú, és megállapodott az egyik ágnál, ezután leült rá, onnan figyelte a lányt.

- Lana Evans - válaszolt kedvesen a szőkeség. - Mit keresel odafönt?

- Mit keresel itt kint?- hárította el a kérdést a fiú, ám a lány csak megrántotta a vállát.

- Tesi órám van és az iskolát futom körbe párszor - próbált felmászni a fára és mint kiderült nem igazán ment neki. - Segítesz?- pillantott föl reménykedően a kosaras fiúra, aki csak megrázta a fejét.

- Úgy hogy tanulnád meg?

- Igaz - sóhajtotta a lány, viszont egyáltalán nem tetszett neki a válasz. Ám a fiú annál inkább, és kifejezetten örült neki, hogy végre hajlandó volt beszélni vele vagy egyáltalán rá nézni.

- Már megint tesiórád van?

- Formában tartom magam - kacarászott a lány, mialatt megigazgatta magán a ruháját. Így akarta felkelteni Dean figyelmét, de ez újra balul sült el. A fiú éppen a távolba meredt, nézte a sűrű fák keretezte sötét utat, ami az iskola háta mögött a végtelenbe nyúlva tűntek el a ködös horizonthatár éles peremén, mint amolyan két egymásba futó pont, amelyek élesen ragaszkodnak egymáshoz és örökkön örökké együtt futnak egy olyan helyre, mely soha nem érhet véget. Lágy szellő lengedezett, alig mozdulnak a faágak, ahogyan csöndben ücsörgött rajtuk és a csendben csak néha egy - egy hangosan sikoltó földre esve roskadozó ágacska reccsenése töri meg, mely Lana lábai alatt ellenkezve porlad el. A szellő beszökik Dean fekete színű pulóvere alá és végig borzongatja a hátát, végül a nyakánál talál kiutat, hogy tovaszaladjon a mellette eltűnt, elképzelt álomképbe. A kezei erősen keresztbe téve feszülnek mellkasa előtt, ahogy határozottan bámul a semmibe egészen a horizonton túlra, ahol egy másik világ integet vissza nevetve, egy világ, amely csak rá vár. - Mond csak Lana, ha választhatnál, te milyen fa lennél? - kérdezte tőle, ahogy egy pillanatra felé emelte a tekintetét, az arcáról azonban semmi más nem olvasható le, csak egy érdeklődő mosoly a fa árnyékában hűsölögve.
Lana szemöldöke a homlokáig szökött a meglepettségtől, a szeme sarkában apró pici ráncok jelentek meg, a szája széle pedig megremegett, alig látható jelek, teljesen észrevétlenek lennének, azonban elkönyvelhető ezáltal, hogy eltöprengett a kérdésen. Még szeme csillogása is megváltozott.

- Ez valami stréber, csajozós szöveg? - nevetett fel hangosan és cinikusan.

- Nem, ez valami kíváncsi szöveg - Dean nekidöntötte hátát az egyik vaskosabb faágnak, midőn kezeit keresztbe fonta újra megfeszülő mellkasa előtt, és kissé cinikus mosolyától pompázott az arca.

- Ó, hátha így állunk, akkor azt hiszem a gyümölcsfa. Minden évben újra és újra kivirágzik és édes gyümölcsök hadának ad ismét életet. Aaronnal van, hogy elmegyünk néha nagyihoz, neki van cseresznyefája és gyűjtünk egy nagy tálnyit, bár ő inkább azon szokott nevetni, amikor fülbevalót készít nekem belőle - mosolyodott el a lány az emlékeit felidézve, ahogyan a cseresznyedarabok a fülén lógtak, mindeközben a fáról leeső száraz vesszők a hajában landoltak.

- Gyümölcsfa - ismételte utána a fiú, viszont a hangját elnyomó hangos csörgés adta tudtára, hogy ideje mennie. Lassan kúszott le a fáról, majd a végén nagyot ugorva intett egyet a lánynak, ám az elkapta a kezét, ezzel marasztalva őt.

- Várj! Ha te választhatnál, milyen fa lennél?

A fiú őszintén elmosolyodva tekintett fel az égre, szemlélve a természet csodáit, majd újra Lanan pihentette a tekintetét. A kezét kivette a lányéból, majd megnyalta a szája szélét, mielőtt válaszolt volna.

- A gesztenyefa. A termése tükrözi a világon élő összes ember személyiségét. Külsőleg mind szúr, fájdalmat okozva ezzel másnak, de belül vannak azok a bizonyos értékek - válaszolta egyszerűen, majd egy mély levegő után faképnél hagyta a lányt, aki alaposan eltöprengett a szavain.

-Jobban vagy már?- hangzott fel Mrs. King kedves hangja Dean háta mögül, miközben bemasírozott a terembe, ahol a következő és egyben utolsó óráján fog részt venni.

- Köszönöm tanárnő, sokkal jobban.

- Ennek örülök, annak viszont nem, hogy az óráról kirohantál. Megmondhattad volna, akár négy szem közt is, hogy problémád van. Esetleg valami családi ügy? - mosolygott rá törődően az asszony. Mrs. King ismerte Deanék szegényes családi körülményeit, és sokszor segíteni is akart rajtuk, ám a Robertsek illedelmesen visszautasították, túlságosan makacs emberek voltak ahhoz, hogy elfogadják a másik segítségét. Nem akarták, hogy rajtuk jótékonykodjanak.

- Nem Mrs. King, semmi ilyenről nincs szó.

- Nos, rendben, ha nem akarod elmondani, nem nyaggatlak, de elmondom neked, hogy ezesetben mivel most fordult először az elő, ezért nem kapsz igazolatlan órát, viszont még egy ilyen és... - hagyta félbe a mondatot, hisz elkönyvelte magában, hogy a fiú értette mire céloz.

- Ashley! Bejehet kapcsojni a tévét? Mesét akajok nézni - vihorászott a kis Emily, miután a két gimis végre hazatért.

- Hát persze hogy belehet! - adott puszit hugicája arcára, aki felugrott a kissé kopott kanapéra és nézte a lusta Garfieldet. - Azért el ne tanuld tőle, hogyan kell lustának lenni! - nevetett fel Ashley. Le akart huppani testvére mellé tévézni, hiszen végzett a házimunkával, amikor megszólalt a csengő. Ashley akár egy rugó, úgy pattant föl és az ablakhoz rohant, ahol kipillantott és széles mosolyra húzta száját, amikor megpillantotta azt az illetőt, akibe szerelmes volt, és mint kiderült már az elején, kapcsolatuk halálra van ítélve. Mondhatni kirepült a házból, és a nyakába vetette magát az Aaronnak nevezett fiúnak, akivel ma találkoztak először. Hiszen ő is új diák volt a suliban és első látásra beleszeretett.

- Aaron - borult a nyakába, majd egy puszit lehelt az arcára.

- Mi a helyzet gyönyörűm? - mosolygott rá csábosan, amibe Ashley majd bele pirult, így inkább csak megrántotta a vállát.

- Az klassz! Mond csak eljönnél velem valahová?

- Hová? - kérdezte a lány kíváncsian csillogó szemekkel.


- Ó, az titok! - adott puszit Ashley szájára aki ettől tetőtől talpig elvörösödött. Felforrósodott a bőre, sőt szinte lángolt. Annyira, hogy még válaszolni sem tudott a kérdésre, így csak bólintott, és beszaladt a házba, hogy magára öltsön egy megfelelő ruhát, és a haját is kifésülte. Ezalatt Aaron fekete Ferrarijának támaszkodott karba tett kézzel és úgy várta a lányt. Aaron, Lana testvére volt és amikor megpillantotta a Ashleyt az iskolában felkeltette az érdeklődését, és látta, hogy a lányt is nagyon érdekli ő, sőt... mint kiderült, Dean Roberts húga.