13. fejezet: Reggeli felfordulás

Egy héttel később

Belépni abba a csöndbe, amit a város testesített meg reggel fél hétkor egy ködös november reggel, lábát megvetemedett betonjárdára tenni és kikandikáló fűcsomók közt lépkedni, zsebre vágott kézzel átvágni a csend sodrásain: ez volt Kaiden Lassiter legcsendesebb időtöltése. Meg-megállt egy-két kereszteződésnél, és végig kémlelt a négy irányba elnyúló járdák hosszú holdfényes csíkjain, hogy eldöntse merről jöhet a lány. Az utca néma, hosszú és üres volt, csak a saját árnyéka suhant rajta, akár egy héja vetülete egy vidéki tájon. Még sose járt erre gyalog.

12. fejezet: Ezzel még tartoztam

Kedves olvasók!

Mindenben igazatok volt. Nem viccelek, tényleg!

Valami megmagyarázhatatlan dolog miatt Daviddel bekerültünk egy kocsmába, de természetesen nem hazudtoltam meg magam, mert nem voltam hajlandó egy csepp alkoholt sem inni. Viszont Kaiden a segítségemre sietett, az eszeveszett száguldozás következtében pedig a kórházban lyukadt ki. Ki voltam totál akadva, hogy valami baja esett, de ti ne legyetek, ugyanis egy kis zúzódáson valamint agyrázkódáson kívül semmi baja. Hál' istennek!

Azonban egy olyan dolog jutott a tudomásomra, amely végérvényesen minden gondolatomat megváltoztatta Kaiden Lassiter mosolyáról, csókjáról, és érintéséről.