30. fejezet - Régi szép bulik

Nick és Lia a kertben töltötték idejüket, amíg a szerelmes pár kiélte vágyait odabenn.  A fiú nyugodtan feküdt a hintaágyban, míg a White lány bezsongva járkált föl és alá, közben Nicket szidta, aki eltakarította őt az ajtó elől, amikor ő épp a fülét hegyezte.

·         - Ne mond már, hogy téged abszolút nem érdekel a legjobb barátnőnk szerelmi kapcsolata! – sipákolt, közben a fejét fogta már, mert alig győzte kivárni, hogy a pár kisétáljon, és kicsit meséljenek, hogy hogyan állnak. Nem mellesleg kíváncsi lett volna magára Deanre is, mert oké, hogy mesélt neki róla Lana, de az nem olyan, mintha ő ismerné.  – Fogalmam sincs, hogy csinálod, hogy nyugodtan heverészel itt és meg sem rezzensz, mikor azok odabent nyilvánvalóan túlesnek az első együttlétükön, mintha nem is érdekelne! – rótta fejét a fiúnak, aki volt olyan kedves és szó szerint az arcába nevetett.

- Lia fogd vissza magad! Ez az ő ügyük. Én sem kérdezgetem tőled, hogy kivel akarsz lefeküdni és a többi. Bár szerintem jobb is, hogy nem tudom! – nevetett fel, majd a semmiből előszedett egy pohár kólát és belekortyolt. –

- Mégis, hogy merészelsz velem így beszélni? – nézett rá felpaprikázva a lány.  – Nem vagyok holmi ócska nőcske, hogy így lekezelj.  – tette csípőjére a kezét és fenyegető tekintetét a fiúéba fúrta.

-  Egy szóval sem említettem, hogy az vagy.  Annyit mondtam, hogy én se kérdezgetek a magánéleteden belül olyanokat, amik nem tartoznak rám. 

- Akkor mégis honnan tudsz mindent ezekről az ügyeimről? – vonta össze szemöldökét a barna szépség.

- Onnan, hogy be nem áll a szád, és akkor is beszélsz, amikor senki nem kíváncsi rád. – válaszolta hanyagul Nick, majd egy elbűvölő mosolyt villantott a lányra és élvezte az idegesítését. Ám Lia ettől annyira nem volt boldog, ezért a hintát meglökte, így a fiúnál levő pohár tartalma mind a pólójára ömlött.  – Mi a… – szörnyülködött a srác, miközben felpattant a hintából. – Mit csinálsz te szerencsétlen? – röhögött fel jóízűen és legjobb barátjára nézett.  – Te nem vagy normális! 

- Tényleg? Nem én mondom a másikra burkoltan, hogy lotyó. Tudod mit? Te meg egy idióta seggfej vagy!

-  Köszönöm kedvességed! – hajolt meg előtte lovagiasan, mire a lány egyszerű felindulásból a hátára ugrott és Nick szemére tapasztotta a kezét, akit ez a csapás váratlanul érte így majdnem megbotlott.  Azonban tartotta az egyensúlyát, és hogy még jobban hergelje Liát megmarkolta a fenekét és úgy tartotta, aki persze hangosan felvisított és a fiú fejét kezdte ütögetni.

- Tegyél le te állat! Mégis mit képzelsz? – sipákolt.

-      Hogy én mit képzelek? Te mit képzelsz? – tetézte a dolgot a srác azzal, hogy még meg is csipkedte a lányt, akinek ekkorra nyoma sem volt már az apró dühkitörésének, hanem hangosan felnevetve ütötte tovább Nick fejét, mindaddig, míg az le nem lökte őt a hátáról.  

Pár pillanattal később mind a ketten már az emeleten futkároztak egymás után, úgy kergették egymást, mint az óvodások. És ez által el is feledkeztek a szerelmes párról. 

Így egyszerűen csak benyomultak az ajtón és Lia egyszerűen csak rázuhant az ágyra.

-      Mi a franc?  - sikított fel Lana és azonnal felült, közben mellét takarta a takaróval.  Nick pont ebben a pillanatban rohant be az ajtón és konkrétan rázuhant Liára, akit pont ekkor kapott el a röhögő görcs.

-      Bocs Lana, csak annyiért jöttünk be, hogy… - kezdett bele a Mortimer srác menteni a menthetőt, hogy miért is törtek rájuk – megkérdezzük, hogy jöttök-e bevásárolni a plázába, mert új rucira van szükségünk Jensen holnapi házibulijához!

Dean megrökönyödve nézett a fiúra és gondolatban már a meggyilkolásának tervét szőtte.

-      Egy, ki a fene az a Jensen? Kettő, melyik pasi mondja azt, hogy ruci? Azt ruhának hívják! Három, mi a francot kerestek ti bent? El kellene mennetek illemtan órákra, de komolyan! – gesztikulált Dean, majd egyszerűen csak az ajtó felé intett, mutatva az utat a két zavaró tagnak.  Miután azok kislisszoltak a szobából, Dean egyszerűen csak fejét fogva elnevette magát majd belezuhant a párnák közé.

-      Egyébként komolyan, ki az a Jensen és milyen házibuli? – értetlenkedett, mire Lana egyszerűen csak legyintett.

-      Egy idióta, aki minden hónapban házibulit rendez és minden pénzes fiatalt elvár. Meg akartalak kérdezni, de inkább meggondoltam magam, mert nem igazán bírod az ilyen embereket.

-      Úgy érted ott fogunk komoly zenére illegni-billegni, málnaszörpöt zömpölve?

-      Nem! Úgy értem, hogy disco zene, medencével, és aki külön vonul, mert éppen be van indulva annak külön rendelkezésére bocsátanak szobát.  Eközben tömérdek alkohol.  – túrt bele a szőke hajába a lány.  – Szóval, menjünk?  - nézett kérdőn Deanre, akinek rögtön felcsillant a szeme.

-      Még szép! Rég voltam már gazdag teapartin! – nevetett, majd közelebb hajolt a lányhoz, akinek a szíve kihagyott egy ütemet. Dean mélyen belefúrta a tekintetét Lanáéba, akinek vörös pír jelent meg az arcán. – Szeretlek! – suttogta a fülébe, majd picit belenyalt a lány bőrébe. És érzéki hümmögéssel fejezte ki tetszését. Aztán az állát megfogva, érzéki csókot váltott a lánnyal.

-      Én is! Akkor megyünk vásárolni? – vigyorgott rá Lana. És hangosan felnevetett, amikor Dean arcán megjelent az a bizonyos fintor, amit általában a férfiak a vásárlás szó hallatán vágnak.

-      Ha muszáj. – húzta el kelletlenül a száját.

-      Muszáj! De nyugodj meg, nem kell öltönyben jönnöd! – mosolygott rá Lana.

-      Tudom. Voltam már hasonlón Lucyval, bár annak katasztrofális vége lett.  – mosolygott Dean, miközben már lelkiekben a múltban járt.

3 évvel ezelőtt

Egy vörös Cabrio Renault Megane száguldozott százzal a főúton sietve egy ismerős apjánál tartott bulijára. Lucy nem kímélte a kocsit folyamatosan nyomta a gázt, miközben a szőke loboncába belekapott a szél. Az anyós ülésen ülő Dean jobbnak látta, ha becsatolja a biztonsági övet, még az előtt, hogy esetleg meghalnának tömegbalesetben vagy a rendőr kapja el őket, akiket világ életében gyűlölt, mert soha nem azt tették, amit kellett volna, hanem a fiatalokat szekálták. Tulajdonképpen nem is tudta melyik lenne a rosszabb. Lucyn lehetett látni, hogy élvezi a száguldást, főleg akkor, amikor a mérő már a száztízet is megütötte. A hátuk mögött elhelyezkedő Anabell, Lucy húga pedig megállás nélkül kacagott, miközben a barátja konkrétan próbált elájulni a nagy sebességtől.

-      Lucy nem lassítanál picit? Tudod, mielőtt még meghalnánk! – szólt Matthew.

-      Nyugi Mattie fiú, ha meghalnál, ígérem, megpróbálom majd magamat meggyőzni, hogy nem hiába haltál meg. – biztosította őt Dean, de ettől a srác abszolút nem nyugodott meg. Azonban amikor már a parkolóba álltak be hatalmas kő esett le a szívéről, és eldöntötte, hogy így vagy úgy, de lefogja inni magát ezután az út után, mert ha nem, akkor visszafelé szívrohamban valóban meghal.

Miután mind a négyen elhagyták a kocsit a hatalmas ház felé vették az irányt. Odabentről kihallatszott a dobhártyaszaggató diszkó zene és a medence csobbanása, amikor beleugrottak.

-      Lucy, hoztál bikinit? –kérdezte idegesen Anabell, miközben végig nézett a koktélruháján. – Nem igazán szeretnék ebben medencézni.

-      Mindenre gondoltam. Neked hoztam bikinit és törülközőt, Mattnek egy elsősegély dobozt és egy napszemüveget, Deannek egy világító ördögszarvat, ha szeretné lejáratni magát és egy fürdőgatyát, magamnak pedig naptejet, bikinit és egy hajgumit. – vigyorgott rájuk készségesen Lucy, miközben a kezében lévő nagyobb táskát megemelte, jelezve, hogy ott vannak a felsoroltak, majd az érthetetlen fejekkel nem törődve nyomta meg a kapucsengőt.

-      Nekem miért nem hoztál fürdőgatyát? – kérdezte sértődötten Matthew.

-      Miért hozott volna? Amilyen szerencsétlen vagy, úgy is belefúlsz a vízbe. – röhögte ki őt Dean, és ezúttal csatlakozott hozzá Anabell is.

-      Szasztok! Mizu? Gyertek be! – nyitotta ki a kaput Joe, a házigazda.

-      Jó kis kéró! – vigyorgott rá Matt.

-      Ja, az. – bólintott Joe – Bent találtok kaját, piát. A pincérek majd hozzák az üdítőket, ha kértek. Lesz az este folyamán diszkó fény és tűzijáték is. Jó szórakozást! Csá! – sasszézott el onnan a srác egyedül hagyva vendégeit.

Anabell és Matt hamar feltalálták magukat és nyomultak befelé, míg Dean egyszerűen csak körülnézett.

-      Kinézzünk a medencéhez? – kérdezte a szőke lány.

-      Hogyne. Kíváncsi vagyok rá! – vigyorodott el Dean és átölelte barátnője derekát. Az előszobából nyíló üvegajtón keresztül volt a medence, ami háromszor nagyobb volt, mint amire a fiú számított.  – Azt az eget, nem semmi! – füttyentett, majd vigyorogva Lucy felé fordult. – Megfürdesselek?

-      Még nem. Esetleg később. Napozni szeretnék. – tette le az egyik napozóágy mellé a táskát. Majd gyorsan elszaladt átöltözni, majd gyorsan magára tekert egy törülközőt, hogy azért ne egy szál bikiniben sétáljon át az előszobán. Mire kiért újra akkorra már Dean hellyel közel be is illeszkedett a fiúk közé. Lucy elkezdte magáról lecsavarni a törülközőt, ami Roberts figyelmét sem került el, így alig tudta levenni a szemét a lányról. Éhes tekintettel figyelte a falatnyi bikinit és egyszerre támadt kedve leszaggatni róla, valamint el is takarni a többi fiú szeme elől. Azonban megbökte a vállát Joe, akivel épp társalgott, valamint még Milan, Derek és Luis is felröhögtek így sikerült elterelniük valamelyest a figyelmét. Egész jól elvoltak ők négyen és nem sokára még többen csatlakoztak hozzájuk.

-      Hé Joe! – kiabálta Luis – lehet meztelenül ugrálni a medencében?

-      Még csak az kéne! Ha úgy akarsz lenni, akkor menj nudista strandra, innen pedig fel is út le út.

Pillanatokkal később a legtöbb fiú, köztük Dean is fürdőgatyában „bombázott” a vízbe. Viszont voltak olyanok is, mint például Matt, aki csak a lányokat locsolta vízzel. Ahogy múlt az idő,  úgy sötétedett be hamarabb, de természetesen az örök jókedv akkor sem szállt el, sőt, ha mondhatom még inkább fokozódott. Viszont volt ahol nem csak a jókedv, hanem a szenvedély is érzékelhető volt. Természetesen azok jobb esetben józanul történtek és felvonultak az egyik szobába, míg rosszabb esetben hót részegen az udvar egyik picit eldugottam részén élte ki vágyait. Dean természetesen egyikbe sem tartozott, viszont akadt egy vörös ciklon, aki ugyancsak kiéhezve pillantgatott a Roberts fiúra, aki akkorra már eléggé be volt csípve, de azért még tudta, hogy hol van, ami valljuk be, ilyen bulikon jó dolog.

-      Helló! – mosolygott rá a lány, miközben kihúzta magát, hogy láthatóvá váljon Dean számára a dekoltázsa.

-      Helló! – vigyorgott rá ködösen a fiú, miközben Lucyt próbálta megkeresni a tekintetével.

-      Tudod, egész este téged figyeltelek. – simított végig ujjaival a lány a fiú mellkasán, amit ekkorra már póló fedett.

-      És?

-      Szóval – beszélt a lány csábítóan, akár egy romlott szirén – lenne kedved egy kicsit kettesben lenni?

-      Sajnálom – makogta Dean- van barátnőm, tulajdonképpen pont őt keresem. Nem láttad valahol? – nézett körül, viszont még mindig nem látta Lucyt. Aki tulajdonképpen az árnyékban figyelt meglapulva és teljesen részeg volt. De nem bánta, leküldött még egy pohár vodkát a torkán.

-      Nem lesz még elég? – kérdezte őt Luis.

-      Nem. Csak nézd meg. A pasimat épp egy lotyó csábítja. Mi értelme az életnek mond meg? – húzott le egy újabb pohár alkoholt a lány.

-      Mondjuk, rendezd el azt a kurvát! Harcolj a pasiért, egyébként, ha jobban megfigyeled, alig érdekli a hárpia! – biccentett Dean felé, aki ugyan kábán mosolygott az ital miatt, de látszott rajta, hogy legszívesebben máshol lenne. Azonban a vöröske egyre jobban tolakodó lett és már közeledett a fiú szájához, mire Lucynak betelt a pohár. Ledobta a kezében levő poharat a földre, amely nagy zajjal pici szilánkokra tört szét.

-      Elég volt! – ordította el magát, mire minden tekintet felé irányult. A zene is picit elhalkult és ő már lassan úgy érezte magát, mint egy szappanoperában. De ez érdekelte őt a legkevésbé. Próbált egyenes léptekkel a vörös ciklon és szerelme felé menni, azonban ez mégsem bizonyult olyan könnyűnek, mint amilyennek tűnt. Picit dülöngélve, ködös tekintettel tipegett oda és nem túl nőiesen felhorkantott.

-      Helló édeseim, mondjátok csak, jót dumáltok? – vigyorgott rájuk eszelősen.

-      Igen, jót, amíg meg nem érkeztél. – nézett rá gúnyosan a másik lány. – Egyébként ki vagy te?

-      Az, aki te nem. Dean barátnője. Tudod annak, akivel éppen olyan szépen flörtöltél.  -  sziszegte fogai között Lucy.

-      Valakinek muszáj, ha már az állítólagos Lucy Artmenson nem képes rá. – vicsorgott a vörös.

-      Na, most volt elég! – kapott a másik hajába Lucy és olyan erővel kezdte tépni, hogy a másik feljajdult, de védekezésként ő is a másik szőke hajába markolt. – Mégis ki a francnak képzeled magad te ócska kis…? – karmolta meg a lányt, aztán a sípcsontjába rúgott. Dean próbálta őket elválasztani őket, de olyan szinten egymáshoz ragadtak, hogy ez szinte lehetetlen feladatnak bizonyult.  A vörös hajú lány, már éppen kezdett volna hisztizni, hogy letört a körme, amikor is Lucy bekeményített és orrba verte, aminek hatására az orrából is ömlött a vér. Habár eltakarta a nő az orrát, de még mindig harcolni akart. Azonban Dean ráripakodott, hogy kotródjon, miközben szedte le a lányról a barátnőjét, akinek sikerült megtalálnia egy bizonyos pontot a haján és letépnie a póthajat. A vörös póthaj láttán mindenki hatalmas nevetésben tört ki, így a lány megszégyenülve, megsemmisülve szaladt el. Miközben a lecsillapodott Lucy büszkén húzta ki magát, ami picit megszédítette, így Dean mellkasának dőlt és szinte már állva aludt el.

Napjainkban

-      És? Ki volt ez a vörös hajú lány? – érdeklődött kíváncsian Lana.

-      Ha jól emlékszem a nevére Elena Bowman. Joe másod, vagy harmad unokatestvére, már nem teljesen emlékszem. Azért a három év, az három év. – mosolygott rá, miközben egy újabb csókkal ajándékozta meg szerelmét.  – Egyébként köszönöm. – suttogta bele a csókba.

-      Mit?

-      Mindent. Azt, hogy meghallgatod ezeket és őszintén érdeklődsz. És a legfontosabbat… téged! Köszönöm! 

A folytatás 5 komment után érkezik!

29. fejezet - Egy különleges délután (+18)

Sziasztok! Ne haragudjatok amiért több, mint egy hónapot késtem mint ígértem. És remélem maradt még olvasóm, aki velem maradt. Ha minden igaz ezután most már fogok tudni nektek rendszeresen fejezeteket írni. Ha esetleg csúszás következne be, azért előre is szeretnék bocsánatot kérni valószínűleg azért lesz, mert elszoktam az írástól és újra bele kell rázódnom. Gondoltam megleplek titeket +18-as fejezettel, ezért aki olvassa az csak saját felelősségre! Puszi, Lana.

Roberts azt követően, hogy félrelökte az útjában álló Nicket, nyomban az emeleten kutatta Lana szobáját, ahol még nem volt szerencséje járni. Nem kellett sokat keresnie, mivel épp hogy csak felért jobbra volt található egy hatalmas ajtó, mely kitárva volt így kilehetett hallani az onnan érkező nevetéseket. Megindult a szoba felé, azonban ahogy a küszöbhöz ért az álla a padlót súrolta. Lana szobája ezerszer másabb volt, mint azt valaha is elképzelte. Nem voltak plüssökkel teli polcok vagy a falat borító plakátok, és még csak divatmagazinok tömege sem az ágyra borítva vagy esetleg máshová.

A szoba harmonikus cseresznyeszínnel rendelkezett, elefántcsontszínű szekrénysor sorakozott. Az ajtó mellett egy hatalmas, puha baldachinos ágy foglalt helyet, amit piros ágytakaró fedett. Az egész szoba tükrözte Lana szenvedélyét, szerénységét és egyszerűségét, ezt pedig a fiú csodálatosnak találta.  Megnémultan torpant meg a küszöbnél és még azt sem vette észre, hogy felkeltette a lányok figyelmét a viselkedésével. Megköszörülte a torkát és halványan rájuk mosolygott. Natalia csillogó szemekkel és szemérmetlen mosollyal mérte végig Deant, majd barátnőjére felhúzott szemöldökkel nézett.

-          Dean, te mit keresel itt?

-          Szó nélkül fellökött és felrohant. Nem volt lehetőségem sem, hogy esetleg megállíthassam. – jelent meg Roberts mögött Nik.

-          Lana, szeretnék veled beszélni. – mondta rekedt hangon Dean, majd jelentőségteljes pillantást vetett a lány barátjaira. – Négyszemközt.

-          Ahogy óhajtjátok. Itt sem vagyunk. – pattant fel vigyorogva Lia a helyéről és szinte kirepült az ajtón Nikkel együtt, de előtte odadörmögött Lananak egy perverz mondatot. A szőkeség lángba borult arccal zárta be az ajtót, majd annak nekidőlve keresztbefonta karjait és úgy nézett szembe Deannel.

-          Miről szeretnél beszélni?

-          Még csak nem is sejted?  - lépett közelebb a lányhoz és aggodalommal telt tekintetével kutatta a lány szemében rejlő érzelmeket. Azonban abból a csillogó barna íriszekből nem tudott semmit sem kiolvasni, s ez felbosszantotta őt.  – Egész nap úgy kerülsz engem, mint egy leprást. Tudni szeretném, hogy miért! Átrágtam magam az egészen, ami ma történt még sem jutott eszembe semmi, ami miatt megharagudhattál volna. Vagy tévedek? 

-          Nem. – rázta a fejét Lana, közben a hajával játszadozott, a mutatóujjára csavargatta a tincseket. Közben a padlóra szegezte a tekintetét, mintha a fehér márványban bármi olyat vélt volna felfedezni, amit eddig nem látott.

-          Akkor? Miért futamodtál meg? Már nem szeretsz, mert az emberek úgy gondolják,  nem illünk össze? – vonta össze a szemöldökét idegesen a fiú.

-          Mi? Nem! – rázta a fejét a szőkeség. – Csak…

-          Csak mi? Szöszi, mond el, mert meg fogok bolondulni! – vett mély levegőt Dean s kezét gyorsan végig futatta a haján ezzel próbálva levezetni a felgyülemlett feszültséget.

-          Érzek dolgokat… - motyogott a lány az orra alatt, amiből a fiú egy szót sem értett. – Úgy értem… - emelte föl a fejét, hogy szemét belefúrhassa a Robertsébe. – Érzek dolgokat, amiket nem kellene.

-          Mire gondolsz? Hogy máshoz is vonzódsz esetleg rosszabb?

-          Tessék? Mégis, hogy juthat ilyen eszedbe? – tette idegesen csípőre a kezét a lány.

-          Azt mondtad érzel dolgokat, amiket nem kellene. Ilyesmit tényleg nem kellene. – húzta össze a szemöldökét Dean.

-          Valójában a kapcsolatunkról van szó, illetve annak elmélyítéséről. Amiért jöttél, az azért történt, amit én érzek. Sok minden jár a fejemben, még ha nem akarom, akkor is.

-          Mi az a sok minden? Avass be kérlek! – lépett Dean az ágyhoz és lassan leült rá. Gondolatok ezrei kavarogtak a fejében. És hirtelen nem tudta, hogy mire számítson. Ez után a beszélgetés után vajon újra mély pontra kerül a kapcsolatuk vagy minden eddiginél szenvedélyesebben és ragaszkodóbban fognak egymáshoz állni? 

-          Több olyan pillanat volt, hogy csináltál valamit, egy teljesen ártatlan dolgot, amire a testem reagált. És olyan hevesen, hogy muszáj megfutamodnom. Erre volt példa a mai eset is. A kirándulás óta amikor majdnem megtörtént azon az ominózus estén, egy perc sem telt el anélkül, hogy eszembe ne jutna, hogy mi lett volna ha hagyom. Mi lett volna, ha belém merülsz? Mi lett volna, ha ugyanolyan szenvedéllyel csigázlak fel, mint te engem?  - Lana egyre csak hadart nem is törődve azzal az aprócska bökkenővel, hogy az arca lángolt és perverz képek elevenedtek fel a fejében. – Tudom, hogy most őrültnek nézel, mert ilyenekre gondolok napok óta, de egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Muszáj, hogy történjen valami, hogy lefoglaljon valami, bármi, csak hogy ne arra az éjszakára gondoljak!

Közelebb araszolt Deanhez, és helyet foglalt mellette az ágyon. Nem tudta mitévő legyen, főleg úgy, hogy a fiú semmit sem tett, csak ült és maga elé bámult ködös tekintettel, és látni lehetett rajta, hogy most vagy sokkolták a hallottak vagy erősen vitázik magával, esetleg mindkettő. De akárhogy is, végül dűlőre jutott. Megrázta a fejét és olyan hévvel csókolta meg a lányt, hogy az a hirtelen jött tehertől eldűlt az ágyon.

-          Csak hogy megjött az eszed bogaram. – vigyorgott Dean és e pillanattól kezdve mást sem csinált csak Lana száját kényeztette ajkával, nyelvével és fogával. Mindent bevetett amit csak tudott, hogy felhergelje még csak a csókjával is. Aztán lejjebb araszolt a lány állához, majd a nyakához, ahol újabb csókokkal hintette be, majd egy kicsit meg is harapdálta, amiket Lana kéjes sóhajokkal reagált le és egymás után kántálta a „Még!” szócskát.  Roberts kezével megmarkolta a lány mellét és ruhán keresztül gyúrogatni kezdte, majd a hasán felcsúsztatta a pólót és végig nyalta a köldöke körüli részt. Lana kezét a fiú hajába mélyesztette és élvezte ahogyan ujjai között végig siklanak a hajtincsek. Dean visszatért a lány szájához, aki egyre kéjesebb sóhajokkal reagált az érintésekre. A fiú egyre többet akart és érezte, ahogyan férfiassága egyre keményebben feszül a lány lábának. Hangosan felnyögött amikor Lana hozzáért az említett testrészéhez a nadrágon keresztül. Ezúttal Dean került alulra és szinte égette a bőrét a szőkeség érintése. Lana lovagló ülésben ráereszkedett a fiú combjára, majd kínzó lassúsággal emelte le magáról a pólót, majd a melltartót. A lány egy feltétlen mozdulattal próbálta eltakarni melleit, de a fiú finoman megfogta a kezeit, majd halványan rámosolygott. – Kérlek! Nem bírom már tovább nélküled.  – mormolta és gyöngéden végig simított a lány arcán, aki elpirulva engedte le a kezeit. Dean áhítatosan és csodálóan futatta végig szemeit a lány fedetlen bájain. Nem akart hinni a szemének. Sohanem gondolta volna ismeretségük alatt, hogy ennyire felfogja őt tüzelni Lana kebleinek látványa, de így volt, egyre jobban vágyott rá, és szívében melegség áradt szét. Azt akarta, hogy a lánynak az első alkalom ne egy pokoli emlék legyen, hanem egy olyan gyönyörteljes pillanat amire mindig emlékezni fog.

-          - Gyönyörű vagy. – suttogta rekedten Roberts. Egyik kezét a lány derekára helyezte, a másikat óvatosan végig futatta Lana oldalán, aki válaszként várakozóan felnyögött és megremegett, amikor Dean szájával az egyik mellét vette kényeztetésbe, a másikat pedig a kezével ingerelte.  Percek múltán áttért a másik mellre is. Később újra Lana került alulra. Hajánál fogva felrántotta magához és követelődzően megcsókolta a fiút, aki belemosolygott a csókba.

-          Elképzelni sem tudod, hogy milyen hatással vagy rám. – szuszogta a szöszi, miközben lehámozta a fiúról is a pólót. Ezután ismét fordítottak a helyzetükön. Végig simított Dean mellkasán. Kezeit szája követte. A fiú pedig jól esően adta tudomására, hogy jól esik neki a lány ténykedése.

-          Hidd el, el tudom képzelni, ugyanis én sem vagyok ezzel másképp. – került újra felülre Dean és Lana övével kezdett bajlódni. – Azt hiszem erre egyelőre nem lesz szükséged. – szaggatta le végül a lányról a nadrágot és az elhajított ruhadarab övestül a levetett ruhák kupacára esett.

-          Ahogy neked sem. – nyúlt Dean öve felé a lány játékosan és csöppet sem úgy tűnt, mintha ideges lenne, már pedig az volt. Viszont a vágya erősebb volt annál, hogy megijedjen és megfutamodjon, mint a kiránduláson.

-          Jól mondod.  – mormolta a lány szájába válaszát Dean. Lana közben könnyedén kikapcsolta a fiú övét. Dean szinte lerugdosta magáról a nadrágját és a lány csípőjére nyomott egy apró puszit. Egyre lentebb haladt és egyre hosszabb szenvedélyesebb csókokat hagyott a lány bőrén. A combján, a sípcsontján, a bokáján és a talpán is hagyott jó pár csókot. Azonban amikor a belső combjához ért Lananak, az már elolvadva terült el a karjaiban, viszont ő nem hagyta abba a kényeztetést. Amikor a lány sóhajtva a hajába omlasztotta a kezét elmosolyodott a két comb között, majd a bugyin keresztül egy puszit nyomott a szőkeség csiklójára, amit követően a lány felnyögött.  Dean szabadult meg az utolsó két ruhadarabtól, ami akadályozta őket szerelmük fizikai beteljesülésétől is. – Biztos vagy benne? – kérdezte rekedten Lana homályosan ragyogó csokoládébarna szemeibe nézve.

-          Teljesen. Bízom benned.

Robertset meghatotta a felé irányuló feltétlen bizalom, ami lányból áradt.

-          Vigyázok rád szépségem, ígérem. – fogadkozott Dean és megtette az utolsó lépést, ami elválasztotta őket attól, hogy egymáséi legyenek. Egy határozott s mégis óvatos lökéssel hatolt be a lány nőiességébe. A testük szorosan összeforrt. Lana először szúró fájdalmat érzett és akaratlanul is a fiú vállába vájta pedikűrözött körmeit, összeszorított szemei közül pedig jó pár könnycsepp is kibuggyant. Dean aggódva figyelte, ahogyan a könnycseppek végig gördültek a lány arcán, végül megnyugtatóan megcsókolta őt. – Ne haragudj, nem akartam, hogy nagyon fájjon.

-          Semmi gond. – suttogta neki és átkulcsolta lábaival Dean derekát még nagyobb fájdalmat okozva ezzel magának. Dean megnyugtatóan csókolta ahol érte az arcát, az állát, a nyakát közben pedig mindenféle megnyugtató szót mormolt. Lana, mikor nagyjából elmúlt a fájdalom megmozdította a csípőjét.  Dean értette a néma célzást és mozogni kezdett. Először lassan, majd fokozatosan gyorsított a tempón. Dean újra megcsókolta Lanat. A levegő szinte felforrt körülöttük. Nem létezett más számukra a világon csak a másik. Lelkük is teljes egyetértésben volt. Egymás nevét kiáltva érte el őket a mindent elborító beteljesedés. Dean még pár percig Lanara nehezedett, utána legörbült róla és a lányt szorosan magához húzva betakarta magukat.

-          Dean, szeretlek! – nézett rá kissé fáradtan Lana. A szemei a szerelemtől jobban csillogtak, mint általában.

-          Én sem gondoltam volna, hogy ennyire beleszerethetek Lucy után valakibe. – válaszolt Dean lágyan és minden Lana iránti érzését beleadva újra megcsókolta őt és szorosan magához ölelte. Lana a fejét a fiú szíve fölé helyezte. Dean beleszagolt a szőke, picit verejtékes hajkoronába és összekulcsolta a kezét a lányéval, majd el is szenderedtek egy jó időre. 

Következő fejezet 5 komment után érkezik!