29. fejezet - Egy különleges délután (+18)

Sziasztok! Ne haragudjatok amiért több, mint egy hónapot késtem mint ígértem. És remélem maradt még olvasóm, aki velem maradt. Ha minden igaz ezután most már fogok tudni nektek rendszeresen fejezeteket írni. Ha esetleg csúszás következne be, azért előre is szeretnék bocsánatot kérni valószínűleg azért lesz, mert elszoktam az írástól és újra bele kell rázódnom. Gondoltam megleplek titeket +18-as fejezettel, ezért aki olvassa az csak saját felelősségre! Puszi, Lana.

Roberts azt követően, hogy félrelökte az útjában álló Nicket, nyomban az emeleten kutatta Lana szobáját, ahol még nem volt szerencséje járni. Nem kellett sokat keresnie, mivel épp hogy csak felért jobbra volt található egy hatalmas ajtó, mely kitárva volt így kilehetett hallani az onnan érkező nevetéseket. Megindult a szoba felé, azonban ahogy a küszöbhöz ért az álla a padlót súrolta. Lana szobája ezerszer másabb volt, mint azt valaha is elképzelte. Nem voltak plüssökkel teli polcok vagy a falat borító plakátok, és még csak divatmagazinok tömege sem az ágyra borítva vagy esetleg máshová.

A szoba harmonikus cseresznyeszínnel rendelkezett, elefántcsontszínű szekrénysor sorakozott. Az ajtó mellett egy hatalmas, puha baldachinos ágy foglalt helyet, amit piros ágytakaró fedett. Az egész szoba tükrözte Lana szenvedélyét, szerénységét és egyszerűségét, ezt pedig a fiú csodálatosnak találta.  Megnémultan torpant meg a küszöbnél és még azt sem vette észre, hogy felkeltette a lányok figyelmét a viselkedésével. Megköszörülte a torkát és halványan rájuk mosolygott. Natalia csillogó szemekkel és szemérmetlen mosollyal mérte végig Deant, majd barátnőjére felhúzott szemöldökkel nézett.

-          Dean, te mit keresel itt?

-          Szó nélkül fellökött és felrohant. Nem volt lehetőségem sem, hogy esetleg megállíthassam. – jelent meg Roberts mögött Nik.

-          Lana, szeretnék veled beszélni. – mondta rekedt hangon Dean, majd jelentőségteljes pillantást vetett a lány barátjaira. – Négyszemközt.

-          Ahogy óhajtjátok. Itt sem vagyunk. – pattant fel vigyorogva Lia a helyéről és szinte kirepült az ajtón Nikkel együtt, de előtte odadörmögött Lananak egy perverz mondatot. A szőkeség lángba borult arccal zárta be az ajtót, majd annak nekidőlve keresztbefonta karjait és úgy nézett szembe Deannel.

-          Miről szeretnél beszélni?

-          Még csak nem is sejted?  - lépett közelebb a lányhoz és aggodalommal telt tekintetével kutatta a lány szemében rejlő érzelmeket. Azonban abból a csillogó barna íriszekből nem tudott semmit sem kiolvasni, s ez felbosszantotta őt.  – Egész nap úgy kerülsz engem, mint egy leprást. Tudni szeretném, hogy miért! Átrágtam magam az egészen, ami ma történt még sem jutott eszembe semmi, ami miatt megharagudhattál volna. Vagy tévedek? 

-          Nem. – rázta a fejét Lana, közben a hajával játszadozott, a mutatóujjára csavargatta a tincseket. Közben a padlóra szegezte a tekintetét, mintha a fehér márványban bármi olyat vélt volna felfedezni, amit eddig nem látott.

-          Akkor? Miért futamodtál meg? Már nem szeretsz, mert az emberek úgy gondolják,  nem illünk össze? – vonta össze a szemöldökét idegesen a fiú.

-          Mi? Nem! – rázta a fejét a szőkeség. – Csak…

-          Csak mi? Szöszi, mond el, mert meg fogok bolondulni! – vett mély levegőt Dean s kezét gyorsan végig futatta a haján ezzel próbálva levezetni a felgyülemlett feszültséget.

-          Érzek dolgokat… - motyogott a lány az orra alatt, amiből a fiú egy szót sem értett. – Úgy értem… - emelte föl a fejét, hogy szemét belefúrhassa a Robertsébe. – Érzek dolgokat, amiket nem kellene.

-          Mire gondolsz? Hogy máshoz is vonzódsz esetleg rosszabb?

-          Tessék? Mégis, hogy juthat ilyen eszedbe? – tette idegesen csípőre a kezét a lány.

-          Azt mondtad érzel dolgokat, amiket nem kellene. Ilyesmit tényleg nem kellene. – húzta össze a szemöldökét Dean.

-          Valójában a kapcsolatunkról van szó, illetve annak elmélyítéséről. Amiért jöttél, az azért történt, amit én érzek. Sok minden jár a fejemben, még ha nem akarom, akkor is.

-          Mi az a sok minden? Avass be kérlek! – lépett Dean az ágyhoz és lassan leült rá. Gondolatok ezrei kavarogtak a fejében. És hirtelen nem tudta, hogy mire számítson. Ez után a beszélgetés után vajon újra mély pontra kerül a kapcsolatuk vagy minden eddiginél szenvedélyesebben és ragaszkodóbban fognak egymáshoz állni? 

-          Több olyan pillanat volt, hogy csináltál valamit, egy teljesen ártatlan dolgot, amire a testem reagált. És olyan hevesen, hogy muszáj megfutamodnom. Erre volt példa a mai eset is. A kirándulás óta amikor majdnem megtörtént azon az ominózus estén, egy perc sem telt el anélkül, hogy eszembe ne jutna, hogy mi lett volna ha hagyom. Mi lett volna, ha belém merülsz? Mi lett volna, ha ugyanolyan szenvedéllyel csigázlak fel, mint te engem?  - Lana egyre csak hadart nem is törődve azzal az aprócska bökkenővel, hogy az arca lángolt és perverz képek elevenedtek fel a fejében. – Tudom, hogy most őrültnek nézel, mert ilyenekre gondolok napok óta, de egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Muszáj, hogy történjen valami, hogy lefoglaljon valami, bármi, csak hogy ne arra az éjszakára gondoljak!

Közelebb araszolt Deanhez, és helyet foglalt mellette az ágyon. Nem tudta mitévő legyen, főleg úgy, hogy a fiú semmit sem tett, csak ült és maga elé bámult ködös tekintettel, és látni lehetett rajta, hogy most vagy sokkolták a hallottak vagy erősen vitázik magával, esetleg mindkettő. De akárhogy is, végül dűlőre jutott. Megrázta a fejét és olyan hévvel csókolta meg a lányt, hogy az a hirtelen jött tehertől eldűlt az ágyon.

-          Csak hogy megjött az eszed bogaram. – vigyorgott Dean és e pillanattól kezdve mást sem csinált csak Lana száját kényeztette ajkával, nyelvével és fogával. Mindent bevetett amit csak tudott, hogy felhergelje még csak a csókjával is. Aztán lejjebb araszolt a lány állához, majd a nyakához, ahol újabb csókokkal hintette be, majd egy kicsit meg is harapdálta, amiket Lana kéjes sóhajokkal reagált le és egymás után kántálta a „Még!” szócskát.  Roberts kezével megmarkolta a lány mellét és ruhán keresztül gyúrogatni kezdte, majd a hasán felcsúsztatta a pólót és végig nyalta a köldöke körüli részt. Lana kezét a fiú hajába mélyesztette és élvezte ahogyan ujjai között végig siklanak a hajtincsek. Dean visszatért a lány szájához, aki egyre kéjesebb sóhajokkal reagált az érintésekre. A fiú egyre többet akart és érezte, ahogyan férfiassága egyre keményebben feszül a lány lábának. Hangosan felnyögött amikor Lana hozzáért az említett testrészéhez a nadrágon keresztül. Ezúttal Dean került alulra és szinte égette a bőrét a szőkeség érintése. Lana lovagló ülésben ráereszkedett a fiú combjára, majd kínzó lassúsággal emelte le magáról a pólót, majd a melltartót. A lány egy feltétlen mozdulattal próbálta eltakarni melleit, de a fiú finoman megfogta a kezeit, majd halványan rámosolygott. – Kérlek! Nem bírom már tovább nélküled.  – mormolta és gyöngéden végig simított a lány arcán, aki elpirulva engedte le a kezeit. Dean áhítatosan és csodálóan futatta végig szemeit a lány fedetlen bájain. Nem akart hinni a szemének. Sohanem gondolta volna ismeretségük alatt, hogy ennyire felfogja őt tüzelni Lana kebleinek látványa, de így volt, egyre jobban vágyott rá, és szívében melegség áradt szét. Azt akarta, hogy a lánynak az első alkalom ne egy pokoli emlék legyen, hanem egy olyan gyönyörteljes pillanat amire mindig emlékezni fog.

-          - Gyönyörű vagy. – suttogta rekedten Roberts. Egyik kezét a lány derekára helyezte, a másikat óvatosan végig futatta Lana oldalán, aki válaszként várakozóan felnyögött és megremegett, amikor Dean szájával az egyik mellét vette kényeztetésbe, a másikat pedig a kezével ingerelte.  Percek múltán áttért a másik mellre is. Később újra Lana került alulra. Hajánál fogva felrántotta magához és követelődzően megcsókolta a fiút, aki belemosolygott a csókba.

-          Elképzelni sem tudod, hogy milyen hatással vagy rám. – szuszogta a szöszi, miközben lehámozta a fiúról is a pólót. Ezután ismét fordítottak a helyzetükön. Végig simított Dean mellkasán. Kezeit szája követte. A fiú pedig jól esően adta tudomására, hogy jól esik neki a lány ténykedése.

-          Hidd el, el tudom képzelni, ugyanis én sem vagyok ezzel másképp. – került újra felülre Dean és Lana övével kezdett bajlódni. – Azt hiszem erre egyelőre nem lesz szükséged. – szaggatta le végül a lányról a nadrágot és az elhajított ruhadarab övestül a levetett ruhák kupacára esett.

-          Ahogy neked sem. – nyúlt Dean öve felé a lány játékosan és csöppet sem úgy tűnt, mintha ideges lenne, már pedig az volt. Viszont a vágya erősebb volt annál, hogy megijedjen és megfutamodjon, mint a kiránduláson.

-          Jól mondod.  – mormolta a lány szájába válaszát Dean. Lana közben könnyedén kikapcsolta a fiú övét. Dean szinte lerugdosta magáról a nadrágját és a lány csípőjére nyomott egy apró puszit. Egyre lentebb haladt és egyre hosszabb szenvedélyesebb csókokat hagyott a lány bőrén. A combján, a sípcsontján, a bokáján és a talpán is hagyott jó pár csókot. Azonban amikor a belső combjához ért Lananak, az már elolvadva terült el a karjaiban, viszont ő nem hagyta abba a kényeztetést. Amikor a lány sóhajtva a hajába omlasztotta a kezét elmosolyodott a két comb között, majd a bugyin keresztül egy puszit nyomott a szőkeség csiklójára, amit követően a lány felnyögött.  Dean szabadult meg az utolsó két ruhadarabtól, ami akadályozta őket szerelmük fizikai beteljesülésétől is. – Biztos vagy benne? – kérdezte rekedten Lana homályosan ragyogó csokoládébarna szemeibe nézve.

-          Teljesen. Bízom benned.

Robertset meghatotta a felé irányuló feltétlen bizalom, ami lányból áradt.

-          Vigyázok rád szépségem, ígérem. – fogadkozott Dean és megtette az utolsó lépést, ami elválasztotta őket attól, hogy egymáséi legyenek. Egy határozott s mégis óvatos lökéssel hatolt be a lány nőiességébe. A testük szorosan összeforrt. Lana először szúró fájdalmat érzett és akaratlanul is a fiú vállába vájta pedikűrözött körmeit, összeszorított szemei közül pedig jó pár könnycsepp is kibuggyant. Dean aggódva figyelte, ahogyan a könnycseppek végig gördültek a lány arcán, végül megnyugtatóan megcsókolta őt. – Ne haragudj, nem akartam, hogy nagyon fájjon.

-          Semmi gond. – suttogta neki és átkulcsolta lábaival Dean derekát még nagyobb fájdalmat okozva ezzel magának. Dean megnyugtatóan csókolta ahol érte az arcát, az állát, a nyakát közben pedig mindenféle megnyugtató szót mormolt. Lana, mikor nagyjából elmúlt a fájdalom megmozdította a csípőjét.  Dean értette a néma célzást és mozogni kezdett. Először lassan, majd fokozatosan gyorsított a tempón. Dean újra megcsókolta Lanat. A levegő szinte felforrt körülöttük. Nem létezett más számukra a világon csak a másik. Lelkük is teljes egyetértésben volt. Egymás nevét kiáltva érte el őket a mindent elborító beteljesedés. Dean még pár percig Lanara nehezedett, utána legörbült róla és a lányt szorosan magához húzva betakarta magukat.

-          Dean, szeretlek! – nézett rá kissé fáradtan Lana. A szemei a szerelemtől jobban csillogtak, mint általában.

-          Én sem gondoltam volna, hogy ennyire beleszerethetek Lucy után valakibe. – válaszolt Dean lágyan és minden Lana iránti érzését beleadva újra megcsókolta őt és szorosan magához ölelte. Lana a fejét a fiú szíve fölé helyezte. Dean beleszagolt a szőke, picit verejtékes hajkoronába és összekulcsolta a kezét a lányéval, majd el is szenderedtek egy jó időre. 

Következő fejezet 5 komment után érkezik!