2016. augusztus 24., szerda

3. fejezet: A tanulópartner

Amikor az ismeretlen az, ami kegyetlenül arcon csap, akkor számos kérdés vetődik fel bennünk, mintha egy tenger árasztaná el az elménket rengeteg bizonytalanságot hozva magával, így társulva a többi közé. Abigail ajkaira egy szégyenlős mosoly ült ki, miközben Isabell keze munkáját szemlélte, hogy közben ne kelljen farkasszemet néznie a sorssal és végre talpra állni. Milliónyi dolgot szeretett volna tőle kérdezni, viszont nem tudta, hogyan kezdje el, így úgy döntött, hogy mindenféle kertelés nélkül kiböki, ami a szívét nyomja.

2016. augusztus 16., kedd

2. fejezet: A fogadás

A büfé volt az egyetlen hely Abigail számára, amit mindenféleképpen elszeretett volna kerülni, viszont akkor nehezen vehetett volna magának gyümölcslevet, így kénytelen volt lenyelni a békát és megközelíteni a kis boltívet, mely alatt lévő pult rakásig volt olyannal, amitől a lánynak összefutott a nyál a szájában. Megcsapta őt a frissen kisült túrós batyu, kakaós csiga ínycsiklandó illata, a tepertős pogácsa láttán pedig már tényleg alig bírta türtőztetni magát, így akaratán kívül is megnyalta a szája szélét és elképzelte, ahogy a szájába veszi és elnyammog rajta egy ideig. Nem ehetsz belőle, fogyózol! - gondolta, amíg ki nem fizette gyorsan a mélyhűtött italt. Az osztályában leülve azonban újra azon kapta magát, hogy lopva figyeli Kaident, aki jóízűen nevetett Alexen.

2016. augusztus 8., hétfő

1. fejezet: Adj már valami lapot!


Szia AbiRo! Igazán sajnálom, hogy a leírtakat gondolod magadról, a profilképed alapján pedig egy nagyon csinos lányt vélek felfedezni és eszedbe se jusson mást gondolni magadról, még, ha néhány tapló osztálytársad mást is állít. Ne higgy nekik, gyönyörű vagy! Szívélyes üdvözlettel: Dana.

2016. augusztus 7., vasárnap

Vége... vagy mégsem?

Sziasztok kedves olvasók, akik annak idején minden fejezetét végig követték a történetnek és izgatottan várták a következő részt, valamint azokhoz is szólnék, akik nem régiben találtak rá erre a több éves, befejezett blogra! Nem szeretném sokáig a szót szaporítani, mielőtt bejelentem a nagy hírt, amelynek remélem mindannyian ugyanúgy fogtok örülni, ahogyan én is!


A történet folytatódik!



Most már hivatalos!

Viszont nem úgy, ahogy ti elsőre azt gondoljátok, ezúttal nem a mi kedvelt főhőseinkkel. A történetben tizennyolc évvel később járunk és a következő generáció életét kívánom elétek tárni, tehát Dean Roberts és Lana Evans/Mrs. Robers szerelmének gyümölcse, Abigail Roberts történetét fogjátok nyomon követni hétről hétre.

 A két történet természetesen összefügg, feltűnnek majd olyan emberek, akik a Szerelem extrákkalban is, viszont valószínűleg nem kulcsfontosságú lesz a szerepük, tehát nem elengedhetetlen, hogy a Szerelem extrákkalt is végig olvassátok, - már, aki még nem tette - de azért ajánlott.

A főhősök ezúttal természetesen Abigail Roberts és Kaiden Lassiter. A történet pedig a következő:




" A külső nem minden, csak a belső az ami számít! " Ez az a mondat, ami gyakran elhangzik a szülők, tanárok, rokonok szájából, sőt még az újságok is dögivel ezt a témát boncolgatják, viszont ennek jelentőségét azok tudják igazán, akiknek a kinézete távolról sem modellalkatú. Hiába szeretne Abigail bombázó alakot magának, viszont az úszógumijaitól az egyszerűen nem tud megszabadul, ilyen testalkattal teremtette őt az Isten, nincs mit tenni. A lánynak rengeteg dolgot kell eltűrnie másoktól, mert habár a szülei régen az iskola menői voltak, a sors furcsa fintora viszont úgy adta, hogy ezzel szemben a kislányuk egy kis senki a korosztálya szemében. És hogy ennél mi lehet még rosszabb? Ha a kiszemelt fiú épp az ő osztályába jár, őt látja mindennap, ő a suli bálványa és ő valamint a haverjai okozzák a legnagyobb rémálmait a Abigailnek. És mit tehet ez ellen egy molett, csendes lány? Tűr és reménykedik, hogy egy csoda folytán minden megváltozik és nem nevetnek össze a háta mögött, valamint a tapló megjegyzéseknek sem lesz céltáblája, viszont ez csak illúzió.
Egy fogadás viszont mindent megváltoztat, Adam végre kedves vele, aztán Abigail szíve összetörik. Vagy mégsem?