5. fejezet - Váratlan látogató

Ashley megbabonázva rohant ki a házból. Kecsesen lépkedett Aaron felé, akinek a látványtól mosolyra húzódott a szája. Igaz, hogy a lány szegény volt, de ennek ellenére gyönyörű. Volt olyan pillanat, mikor szégyellte anyagi körülményeit, de mostanra már büszke volt rá, nincs abban semmi szégyellnivaló, ha az ember nem engedhet meg mindent magának. Kedvenc ruháját öltötte magára, mely egy sötét lila felsőből és egy fekete nadrágból állt. Mogyoró barna színű haját, mint mindig, most is kiengedte. Szinte belerepült Aaron karjaiba, aki nem volt rest és szorosan átölelte. A lánynak a nem régiben adott apró szájra puszi járt a fejében, és megakarta ismételni, ám ő nem merte kezdeményezni, hisz ő mindig is szégyenlős lány volt. Kissé lecsüggedve vette tudomásul, hogy nem kaphat egy újabbat, de azért örült, hogy a fiúval lehet. Aaron illedelmesen kinyitotta autója anyósülése felőli ajtót, majd besegítette a lányt. Miután ő is beült lopott egy puszit a lánytól, aki elpirult amikor Aaron szája bőrét súrolta. Megérintette azt a részt, és végig simított rajta halványan elmosolyodva.

-Gyönyörű vagy, amikor elpirulsz - bókolt az Evans fiú, így Ashley arca szinte lángokban állt, amiket próbált nem feltűnően takarni. - Ne rejtsd el az arcod, hisz ilyenkor vagy a legszebb - vigyorgott rá bájosan, amitől a lánynak felforrt a vére.

- Szóval, hová viszel?- kérdezte a lány, egyrészt mert terelni akarta a szót, másrészt pedig valóban kíváncsi volt, hogy udvarlója hová akarja őt elvinni.

- Majd meglátod, édes! - kacsintott rá, amitől Ashleynek vigyoroghatnékja támadt. Az út további része csöndesen telt. A lány belátta, hogy ha ezerszer kérdi meg a fiút, hogy hová is szeretné őt elvinni, úgy sem árulja el, és így megmarad az ő titkának. Kifordultak az utcából. Majd egyenest a külvárosba mentek, ahol a lány ugyan még nem járt, de csillogó szemekkel kísérte végig a hatalmas épületeket. Tudta, hogy azokban vagyonos emberek szórják pénzüket,  sőt olyan méreg drága holmikat vesznek, amikre valójában nincs is szükségük, de szinte késztetést éreztek, hogy megvegyék, hogy ezzel is büszkélkedjenek, hogy mindent megtehetnek. Ha erre gondolt görcsbe rándult a gyomra, felismerte az undort, mégis tetszett neki ez az élet. Áttekintett a többemeletű házakra, melyeket inkább villáknak lehetett volna mondani. Felragyogtak csokoládé barna szemei amikor meglátott egy hatalmas medencét, ő is ilyenre vágyott kiskorától kezdve. Viszont a kívánságait sosem árulta el senkinek sem. Aaron is észre vette a lány csodálatát a medencével kapcsolatban, és nyugtázta magában, hogy ha az övéket meglátja nem győzi majd csodálni.

- Megérkeztük! - dudált egyet a fiú ezzel kizökkentve Ashleyt a gondolataiból.

- Nahát! - csillantak fel a lány szemei. - Várjunk csak - tört rá a felismerés. - Te itt laksz? - nézett csodálattal hol a hőn szeretett fiúra, hol a villára, ahol szerelme lakott. Aaron bólintott, majd gyorsan beállt a Ferrarijával a garázsba. Kinyitotta a lánynak az ajtót, aki gyorsan kipattant helyéről és megbabonázva nézett szét maga körül. Észre vette, hogy hátulról Aaron karja fonódott köré, így belesimult ölelésébe. Átadta magát a boldogságnak, mert most kifejezetten örült, hogy vele lehet. Ám egy éles női hang kizökkentette a kellemes gondolataiból.

- Aaron! - lépett ki a házból a nővére, Lana.

- Remek vagy kedves nővérkém, elszúrtad ezt az idill pillanatot - förmedt rá testvérére, mialatt a Roberts lány kissé kellemetlenül érezte magát, egyrészt, mert ekkor tört rá az idegesítő felismerés, miszerint azzal a fiúval van együtt, kinek a családja tönkre akarta tenni a házukba fektetett munkát, másrészt, mert megjelent az a személy aki beakarta hálózni bátyját.

- Öcsikém, beszélhetnénk négyszemközt?- kérdezte a lány.

- Hogyne - biccentett a fiú, viszont mielőtt nővére után indult volna egy apróbb puszit lehelt a lány ajkára, akit újra elöntött a forróság, lángba borult az arca és úgy érezte menten felrobban a nagy hőségtől,amit egyébként csak hallucinált, hisz ő volt az, aki ezen a szép tavaszi délutánon lángolt.

Eközben Aaron Lana után ment, közben sejtette, hogy nővére mit is akar tőle. Gúnyos mosollyal sétált a lány elé karba tett kezekkel, akit bosszantotta, hogy öccse ennyire pimaszul viselkedjen vele szemben. Viszont boldogította, hogy a Roberts lány nem volt otthon és nem ültetett bogarat Dean fülébe, miszerint ne beszéljen vele.

- Miben állhatok szolgálatodra, nővérkém?- húzta el a száját Aaron, majd a hatás kedvéért meghajolt testvére előtt.

- Ne bohóckodj nekem itt! - rivallt rá, majd jól kupán vágta, mert nem tud viselkedni felnőtt módjára.

- Áú! Ez fájt! - dörzsölte meg fejét lecsüggesztett ajkakkal, ám nem tudta megállni, hogy színészkedése végén ne nevesse el magát.

- Na persze! - sóhajtott a lány, mialatt elkönyvelte magában, hogy Aaron sokkal idiótább, mint mutatja.

- Mi a baj, húgi? - nézett boci szemekkel, aki erre megforgatta barna szemeit

- Örülök, hogy elhoztad a kislányt. Így akcióba lendülhetek - mosolyodott el ördögien.

- Imádom ezt az énedet - karolta át nővére nyakát Aaron.

- Körülbelül egy órahosszáig házon kívül leszek, addig lehetőleg ne menjen haza, szórakoztasd! - pillantott az órájára, majd fölfogta a táskáját és a tűzpiros Ferrarijához lépett, ahová beülve hajtott egyenest a kis falucskába, ahol a Roberts család is élt. Aaronnak felcsillantak szemei az utolsó szó hallatán, kedvelte Ashleyt, és nem csak azért, mert nővére kiadta neki az utasítást, hogy foglalja le, hanem igazából is. Tetszett neki a kedves lány, aki nem szemérmes mégis beleborzong egy apró csókba. Tudta, hogy nem olyan mint a többi, akivel eddig dolga volt, és pont kapóra jött neki, Lana csöppet sem kedves utasítása.

Ezalatt az idő alatt Dean is végzett a munkájával, és amint belépett a házukba észrevette, hogy Ashley nem tartózkodik ott. Ezt a sejtését pedig megerősítette az, hogy a televízióra tapadt Emily kikotyogta, hogy idősebbik húga távozása előtt szó szerint a felhők fölött járt három méterrel és miközben készülődött énekelt, táncolt. Ezt Emily élvezte, hisz nem mindig látta ilyennek lánytestvérét, mégis furcsa volt neki így szavait idézve: "Az agyája ment a sok tanujás". Dean elmosolyodott Emily édes szövegét hallva, viszont sokkal jobban aggasztotta, hogy Ashley miért ül be egy idegen autójába? Talán hipnotizálták? Vagy beadtak neki valamit? A lehetséges felsorolt érveket gyorsan elhessegette, és próbált optimistán gondolkodni. Ám ez eléggé nehéznek bizonyult, hisz ő a legidősebb gyermek a családban, neki kell ügyelnie húgai testi épségére.

- Szóval Hercegnő, Ashley egy nagy fekete kocsiba ült be mielőtt elment, és távozása előtt boldog volt, igaz? - tördelte kezeit Dean és megfeszültek izmai ha arra gondolt, hogy húgát esetleg valami ócska szöveggel elrabolták.

- Igen, de a fiúval puszijkóztak is... fúj - fintorodott el a kislány, bátyja szemei e szavak hallatán egyszerre tükröztek meglepődöttséget, hitetlenséget valamint ijedtséget. Minél több információt tudott meg annál jobban járta őt át a félelem, miszerint húgának baja esett.

- Értem. És láttad a fiút? - simogatta meg az övéhez színben passzoló, hosszú, mogyoróbarna hajzuhatagot. A lány megrázta a fejét válaszként.

- Anyájéknak nem mondod ej? - kérdezte kíváncsian a család szeme fénye, ő ugyanis bátyjával ellentétben élvezte ezt a nyomozósdi játékot.

- De igen, csak érjenek haza a hétfői vásárlásból - a Roberts család mindig csak a hétfői napokon járt el a boltba, és olyankor megvették azokat dolgokat amikben éppen hiányt szenvedtek. Nem vettek olyan dolgokat, amikre még csak szükségük sem volt, mert az csak pénzkidobás lett volna, amit ők nem tehettek meg.

- És... - tette volna újabb kérdését kisebbik húga felé, amikor közbe vágott a csengő éles hangja. Dean eszét vesztve rohant ki az ajtón remélvén, hogy Ashley érkezett meg, ám legnagyobb meglepetésére egy váratlan látogató érkezett. Tűzpiros autója szinte az egész utat elfoglalta. Aranyszínű haja kiengedve, hullámokban verdeste hátát. A lány a házukat méregette, ezzel a cselekedetével kiérdemelt a fiútól egy bosszús pillantást.

- Szia, zavarok? - kérdezte Lana vidáman mosolyogva.

- Honnan tudod, hogy itt lakom? - kérdezte Dean csöppet sem kedvesen, nyoma sem volt már az órákkal ezelőtt lezajlódó beszélgetés okozta őszinte érdeklődésnek.

- Az öcsémtől - forgatta meg szemeit Lana cinikusan.

- Ő honnan tudja? - feszültek meg izmai a fiúnak, ugyanis rosszat sejtett.

- A húgodtól. Egyébként tudtad, hogy összejöttek? - kezdte a lány csevegősen, mintha éppen az időjárásról beszélnének, Dean ökölbe szorította a kezét. Alig akart hinni a fülének. Ashley és Lana öccse? Ez valami vicc? Mert egyáltalán nem találta mulatságosnak. Az nem lehet! - ismételgette magában.

- Tessék? - bökte ki ezt az egy szót rekedtes hangon. Sosem képzelte, hogy Ashley valaha összejön egy gazdag férfival, főleg nem egy Evanssel, akik tönkre akarják tenni az életüket. Sőt, az egész falu életét. Nem értette, hogy testvére, hogyan lehetett ennyire naiv, hogy elhiggye, hogy ő kell egy gazdag fiúnak, akiknek világ életükben az lebegett szemük előtt, hogy másokat kihasználjanak. De akárhogy is legyen, Dean nem fogja hagyni, hogy ez a dolog megtörténjen, hogy a húga összetörjön.  Ő majd ellátja baját annak, aki használt rongynak nézi a tisztességes lányt.