Dean
nem akart hinni a fülének. Mégis
mit hisznek ezek? Miért akarják a békés falucska életét felforgatni ezzel
az eszement ötlettel? A kosaras ifjú szerint inkább tönkre teszik azt, amiért eddig küzdöttek, lerombolják a
családi házat, amire temérdek munkát, pénzt és türelmet szenteltek, az értéke
eltűnik. Egy teljesen rideg, új házban ki az aki szívesebben lenne, mint a jól
megszokott, édes otthonban?
A fiú, ahogy hallgatta a Lana édesapja terveit, maga elé
bámult. Nem érdekelte más, csak az, hogy ezt minél hamarabb tudassa családjával
valamint, hogy elintézze, hogy a Roberts házhoz egy ujjal se nyúljanak, különben azt
megkeserülik és ezt már elkönyvelheti magának mindenki.
Az egész történelem óra alatt a
kosaras fiú magával
vitatkozott. Nem érzékelte a külvilágot. Ahogy meghallotta a csengőt
kimasírozott a teremből és egyenest testvére osztálya felé vette az irányt, ám útközben egy kéz
nehezedett a vállára. Hirtelen megállt, így az illető belerohant a fiúba.
- Szia, Lana vagyok! - mosolygott vidáman a szőke szépség Deanre, aki
válaszul csak biccentett, majd ott hagyta a lányt.
Lana nem értette hogy mi baja van a fiúnak, de
elkönyvelte magában, hogy így vagy úgy, de szóba fog vele elegyedni. Roberts ezalatt táskájával a vállán vágta ki Ashley
osztályának termét, ugyanis nagyon felzaklatta az a hír, hogy mire is
készül az Evans család. Húga éppen fölnevetett, amikor testvére belépett a termébe.
- Dean, jól vagy?
- ugrott föl a lány a
helyéről és bátyjához szaladt, hogy megtudja mi gyötöri őt, hisz látta rajta,
hogy nincs jó hangulatában, ezt be is bizonyította azzal, hogy az
ajtót úgy vágta ki, hogy a kilincs csaknem a kezében maradt. Nyugtatóan megfogta Dean kezét és kivezette a
folyosóra, hogy ott
nyugodtan tudjon beszélni vele és ne fürkésszék őket a kíváncsi szemek.
- Szóval? Halljam! Mi történt ami ennyire
felzaklatott?- kérdezte siettetve a fiút a válasszal,
közben feszülten ujjait tördelte.
Megrögzött szokása volt idegességében az ujjait ropogtatni, mindeközben az
idegeire menve ezzel másoknak.
- Az Evans család - suttogta maga elé Dean, majd
felnézett húga barna szemeibe, amik zavarodottságot tükröztek.
- Hogy érted? Azok kik?
- A gazdag család. Ideköltöztek valami pályázat miatt, amit megnyertek, ami arról szól, hogy felakarják újítani az iskolát, az
épületeket - válaszolt idegesen, majd még suttogva hozzátette: -
a házainkat.
Ashley hasonló képet vágott a hírek hallatán mint Dean,
de egészen más gondolatok jártak a fejében. Ő félt, csalódott volt, ellentétben
bátyjával, akinek az egyetlen célja most az volt, hogy családját megvédje attól
a szégyentől, hogy más segítségére szoruljanak. Sosem fogadta
el senki segítségét sem és pont nem most jött el az ideje, hogy ezt elkezdje.
- Azt már nem! - lépett föl erélyesen a lány, mialatt
egy kövér könnycsepp gurult le az arcán. - Nem tudják mit csinálnak,
ha szétrombolják a falut,
elveszítjük azt a sok emléket, ami itt történt. Dean, ezt nem hagyhatjuk!-
borult idősebbik testvére nyakába felzokogva.
- Persze, hogy nem
- dünnyögte húga
nyakhajlatába, percekig álltak ott összeborulva, viszont, amikor a lány úgy vélte ideje összeszedni magát
elvált Deantől.
- Bocs, nem akartalak eláztatni, csak hát...-
harapdálta szája szélét, miközben lesütötte a szemét. Mások szerint biztosan
teljesen magától értetődő, hogy az ember a testvére vállán sírja ki magát, ám a
Roberts lány mindig szégyellte más előtt mutatni könnyeit. Nem szerette, ha
bárki gyöngének látta, mert azt könnyen kihasználták, és egy olyan virágszál,
mint ez a lány magára veszi a sértegető becézéseket. Tudta, hogy Dean soha nem
alázná meg, de mégis szégyellte a könnyeit, ha sírás formájában adta ki magából
a megbántottságot, általában mindig otthon a szobájába bezárkózva tette ezt.
- Húgi, velem beszélsz, nem mással. Miért haragudnék rád? Engem is rosszul érintett amikor
meghallottam - simogatta meg testvére karját.
A három testvér között nem mindennapi kapocs volt, mely aligha volt jellemző
bármely családra is. Néhány szomszédból át is hallani, ahogy a testvérek
veszekednek, de náluk ez másképp működött. Nem szerették szidni egymást, mert
azzal saját magukat is megbántották. A szeretet, a család és a szegénység
összekovácsolja az embereket.
- Tudom... - suttogta a lány, majd egy puszit adott
Dean arcára. -
Most mihez fogunk kezdeni?
- Először is felvázoljuk apáéknak a helyzetet, de ami
a leglényegesebb, hogy védjük meg a családunk büszkeségét. Igaz, hogy szegények
vagyunk, de van becsületünk és büszkeségünk, amit meg kell védeni. Erősnek kell
lennünk. Egy család vagyunk, össze kell tartanunk
- hangsúlyozta ki a fiú a
semmibe bámulva, majd rápillantott testvérére, aki ijedtnek tűnt, de látni
lehetett rajta, hogy ő jóban- rosszban kitart Dean valamint a többi családtag
mellett. Ashley bólintott jelezvén, hogy megértette, amit testvére mondott.
- Azt hiszem most megyek
- fordult meg a lány ott
hagyva testvérét a folyosón.
Dean nagyot sóhajtott, hisz tudta, hogy ha bemegy újra
össze fog futni a szőkeséggel, vagy ne adj Isten az apjával, amihez semmi kedve
sem volt. Inkább lett volna otthon az
ágyában, ahol most ugrana rá szeretett ébresztője és kiderülne, hogy ez a nap
valójában egy rossz álom volt.
Ezalatt az idő alatt Lanát szokás szerint körül zsongták. Beszéltek vele aztán mindenről, sosem fogytak ki a
témából, főleg nem a csajok. Ők annyi kérdést feltudtak tenni az új lánynak,
hogy az alig tudta őket megválaszolni. A ruháktól a fiúkig, mindent
kibeszéltek. A végén már az Evans lány is unta a dolgot és megállapította, hogy
a legtöbb lány iskolatársából úgy ömlenek a szavak, mint a
csapból a víz. Mindig
szerette, ha ő volt a középpontban, de ki nem állhatta, amikor valakinek annyira beszélhetnékje van, hogy nem bírja befogni a
száját. Azt kívánta, bárcsak otthon lenne már. Az édesapjával, testvérével, valamint az
unokatestvérével lakott, mindezt természetesen kívánó anyagi
körülmények között tették. Az édesanyja viszont elköltözött tőlük, ő pénzét az árva
gyerekek megsegítésére fordította, valamint ő maga is az árvaházban dolgozott.
Mindig azt állította, hogy férje és gyerekei azért segítenek,
ha egyáltalán szándékoznak
segíteni másokon, hogy ezzel növeljék a már így is nagy népszerűségüket. A lány
apja nem fogadta túl jól, hogy Rosalie miket állít, de ha nehezen is elengedte
őt, viszont megfogadta, hogy nem fogja visszafogadni, amire a nő rábólintott,
azóta sem tűnt fel az Evans
családban.
Ennyire
nem hiányzunk neki? Hát nem látja, hogy apával nem vagyunk boldogak? gondolkodott, amikor Dean húgát pillantotta meg. Nem tétlenkedett,
azonnal odament hozzá, megragadta a karját, és maga felé fordította. A Roberts
lány összerezzent amikor Lana hozzáért, viszont állta az őt
vizslató tekintetet.
- Szia - vigyorgott Lana Ashleyre, aki pókerarccal bólintott
egyet.
- Én Lana Evans vagyok, te
pedig csakis
Ashley Roberts lehetsz - mosolygott rá kedvesen, amit a csokoládébarna hajú lány gyanúsnak vélt.
Tudta ki ő, hisz alig pár perccel ezelőtt beszélt róla és családjáról, hogy mit
szeretnének csinálni az ő szeretett falucskájukkal. Valamint reggel is látta az
iskola előtt a lányt amikor tűzpiros Ferrarija mellett beszélgetett a csöppet
sem kevés új ismerőseivel, akik már is csodálattal tekintettek
rá.
-
Én vagyok Ashley
- mosolyodott el, ahogy a tekintetét a mellette csak pár lépesre toporzékoló lányra vetítette, ahogy kedvesen szaladgál el köztük játékos
könnyedséggel a délutáni szellő, hol őt, hol Lanat körbetáncolva, miképpen
mintha csak őket
is egy elfelejtendő táncba hívná, azonban gyökeret vert lábaik egyiküket sem engedik közelebb a másikhoz.
Ashley
várta, hogy az Evans lány
belekezdjen mondandójába és ne a sült galambot várja,
ami teljesen nyílvánvalóan soha nem fog megjelenni, viszont az meg sem szólalt.
A Roberts lány megrántotta a vállát és úgy gondolta, hogyha annyira üres a feje
a másiknak, hogy egy mondatot is elmondjon mindenféle kertelés, valamint
elhúzott hatásszünet nélkül, akkor ott hagyja. A szülei megtanították rá, hogy
semmilyen körülmények között ne alázkodjon meg senki előtt, mert akkor könnyen
lehet, hogy kihasználják őt és ő ezt be is tartja.
- Szeretnél valamit? - kérdezte hidegen a barna hajú
szépség, hisz a szőke csak állt előtte és egy árva hang sem
jött ki a száján. - Mert, ha nem, akkor én indulnék.
- Ó, igen! - rázta meg a fejét a szőkeség, mint akinek
teljesen kiment az előbb a fejéből, hogy miért is szólította le a másik lányt. - Csak annyit akartam mondani, hogy nagyon kedvelem a
bátyádat, tetszik a személyisége. Megszeretném ismerni,
természetesen pusztán barátilag. Esetleg,
nem tudod, hogy eljönne-e velem valahová?
- jegyezte
meg tanakodva, míg egy apró mosoly ült
ki az arcára, ellenben a Roberts lánnyal, aki dühösen nézett rá és Lana szinte
érezte, ahogy megnyílik alatta a föld.

Sziiia csajszii! <3
VálaszTörlésÁáááá, kész vagyok, annyira tetszett az új rész, egyszerűen imádom! :) Dean helyében szerintem én is így reagáltam volna, szegényt sajnálom. Ashley meglepett azzal amit Lana-nak mondott, de nagyon tetszett ez tőle. Lana személyiségét nem szeretem, talán csak akkor tudnám kedvelni, ha megváltozna. Kíváncsi vagyok, hogy ezek után mit fog lépni, talán Dean-t is megszólítja komolyabban vagy mással próbálkozik? Várom a folytatást, siess vele!
Puszillak <3
Szia<3
TörlésEnnek nagyon örülök. Dean, mint tudjuk egy teljesen átlagos fiú vagyis sok mindenen ment keresztül a családjával és nem szeretné, hogy abba amit összehoztak egy idegen javítgasson.. stb.
Ashley bátyjának hála erőt merített Dean szavaiból így volt mersze szembeszállni Lanaval. Lanat idővel remélem megkedveled, hisz neki sincs rossz jelleme, csak a pénz mindenkit megváltoztat. Hát a következőből megtudod.
Puszi<3
óóóó most aztán kiosztották az öntelt kis szőkeséget , lehet hogy valójában kedves lány de most igazi elkényeztetett libaként viselkedik ami nem csoda hogy nem tetszik sem dean-nek sem a húgának. visztont amit a családja készül tenni abban őt talán ártatlannak látom hiszen ha akarná sem tudna megakadályozni!!imádtam a fejit és várom a kövit!!
VálaszTörlésxo xo
Ebben teljesen egyetértek veled, hisz valójában- ami később ki is fog derülni- nagyon kedves lány. Ez így igaz, ő nem tehet róla, hisz apja akarta így, de ő is élvezi a helyzetet mármint a vele járó népszerűséget, ami egyébként is meglenne.
TörlésÖrülök neki, puszi
Szia Lana <3
VálaszTörlésFantasztikus fejezet lett, mint mindig :D
Dean annyira aranyos, hogy érthető módon aggódik a családi házuk miatt. Valamint ahogy megvigasztalta a húgát. Ashley egyébként egyre szerethetőbb számomra. Ahogy támogatják egymást a testvérével látszik mennyire fontos is számukra a család. Szegényt sajnáltam, hogy ennyire kiborult, de Dena szerencsére ott volt mellette akkor is ha a húga nem szereti kimutatni azt amikor sír. Lana továbbra is kissé irritáló személy, látszik, hogy csak magára gondol. A családjával kapcsolatos információk érdekesek voltak. Szerintem az anyukája fel fog még bukkan a történet során. Örülök neki, hogy Ashley megmondta a lánynak a magáét, aki talán most egy kicsit magába fog nézni.
Siess a frissel, mert már most alig várom :D
Puszi
Szia<3
TörlésKöszönöm! Dean, hát ő nekem is a kedvencem, és nagyon szerethető figura,, imádom<3 xD Ashley hasonlít bátyjára csak ő sokkal inkább érzékenyebb, könnyebben barátkozik, stb..
Lana családja teljesen eltér Robertséktől és lesz még itt kalamajka bőven. Még meglátjuk..
Puszi :)
Szia Lana!
VálaszTörlésSajnálom, hogy eddig nem írtam komit, csak nem volt idõm olvasni. Most, hog elolvastam csak pozitiv visszajelzèsem van.
Tetszett AZ összes rèsz, mert a VAL világról rengetek igaz VAL benne, hiszen vannak olyan családok, aliknek napról napra meg Kell küzdeni az életben maradásért. Ès persze vannak olyan ultragazdag gyerek akik so ha nem dolgoztak es nem is ffognak....
Várom a kövi rèszt !
Szia
Szia<3
TörlésSemmi gond, hisz most itt vagy :) Ennek nagyon örülök.
Igen úgy érzem, hogy az olvasóknak inkább a valóság mintájáról készült történet tetszik a legjobban és ezért szolgáltam föl most egy ilyet. :)
puszi
szia csajszim! <3
VálaszTörlésFantasztikus volt a rész..Dean annyira aranyos volt, hogy aggódik a családi házuk miatt. Valamit ahogy megvigasztalta a húgát. Ashley olyan aranyos a testvérével szembe.A családjával kapcsolatos információk érdekesek voltak.Ashley megmondta a lánynak a magáét,aki talán most egy kicsit magába fog nézni. Dena szerencsére ott volt mellette akkor is ha a húga nem szereti kimutatni azt amikor sír.
Siess a frissel, mert már most alig várom!!
PusziÍ3
Szia!
TörlésKöszönöm. Úgy látom hasonló megjegyzésed van mint Valentine731nek, de ennek csak örülni tudok, hisz az összes hozzászólómtól pozitív visszajelzéseket kaptam. Amiért szinte repesek az örömtől. Dean és Ashley hisz testvérek ezért is nagyon hasonlítanak, ám nem lesz mindig szent a béke, majd meglátjátok.
puszi
hali
VálaszTörléshuu megérkeztem bocs a késéséert
mit ne mondjak durva kis rész volt mit ne mondjak
szép a testvéri összetartás eddig azt hittem h Ash fog segiteni Dean meghoditásában nos at utso pár mondat most dölt karobba a sejtésem
kivéncsianvárom a kövi fejit
üdv
Reni
szia reni!
VálaszTörléssemmi gond :)
Igen, Ashley valóban segíteni akar Deannen , de vele is történik pontosan ezen a napon egy olyan dolog, melyre senki sem számít.
sietek
puszi