22.fejezet - Ki is játszik kivel?

Lana tágra nyílt szemekkel nézett a méterekkel arrébb lévő fiúra, aki ha szemével ölni tudott volna, akkor Scott illetve a szőke lány is alulról szagolnák az ibolyát. Arca hófehér volt, száját összeszorította az elfojtott dühtől. Keze végig siklott dióbarna haján, melyet megvilágítottak a nap aranysugarai. Lana légzése felgyorsult és őrült sebességgel futott a Roberts fiú felé, aki hirtelen megfordult és zsebre vágott kézzel indult el az ellenkező irányba. A szőke szépség nagy levegőt vett, és ijedten kapkodta lábait, hogy utolérje szerelmét, aki a sátrához készülődött, hogy leellenőrizze, hogy mindent elrámolt-e és nem hagyott-e ki valamit, közben pedig vérben forgó szemekkel gondolt az előbb látottakra. Úgy tudtam! Az elejétől fogva próbált az orromon fogva vezetni, hogy aztán összeszűrje mással a levet. A fenébe is! Mégis, hogy az istenbe tudtam egy pillanatra is bedőlni az ócska kis játékának! Nem lehet az a cafka ennyire jó színésznő! Mégis mi a francért utasított vissza akkor? Töprengett, miközben gyorsan az utazótáskájába dobta az atlétáját.
- Dean félre érted, amit láttál, bármit is volt az! - hallotta a behúzott sátrán beszűrődő női hangot. Azonban neki nem állt szándékában erre reagálni, mivel rosszul esett neki, hogy kihasználták őt. - Kérlek beszéljük meg, hallod? Dean! Kérlek! - zokogott fel a lány a sátor bejáratánál. - Engedj már be! Szépen kérlek... Dean...

A fiú összevont szemöldökkel meredt a sátor bejáratára, de némán megrázta fejét magának is magyarázva, hogy nem engedheti be a lányt. Hisz az orra előtt ölelgette őt egy másik fiú. Mégis mit várt ez után? Hogy most a karjaiba omolhat? Ennek esélye egyenlő a nullával!
- Hagyjál! - mordult rá Dean. - Tudod nagyon érdekes, hogy más pasit ölelgetsz, mikor elmondásod szerint engem szeretsz. Kösz, de ebből nem kérek. Játszadozni szeretnél velem? Abból nem eszel!
- Csak mondott nekem valamit. Rólad! Mi lenne ha meghallgatnál?
Dean egy pillanatra összehúzott szemmel  nézett a sátor bejáratára, miközben az agyán végig futott hogy mi lenne ha beengedné a lányt, de ezt az ötletet azonnal ki is verte a fejéből. Nem érdekel mit mondott neki az a barom. Végül is sok mindent nem tud, és nem is fog!
- Nem. Láttam, amit láttam.
- Jó, tudod mit? Akkor nem érdekel engem se. Végig se hagyod mondani, amit szeretnék. De mondok neked valamit! - mondta a lány, miközben a sátor mellé állt. - Szeretlek, és te ezt nem tudod felfogni. Megbízom benned, és mégis amióta itt vagyunk azon vagy, hogy lefeküdj velem. Viszont mikor felemlegetem hogy mi lenne ha együtt lennénk akkor a szemem alá dörgölöd, hogy te Lucyért vagy oda és még mindig őt gyászolod a hűségeddel, ami megjegyzem igen csak rosszul halad, tekintvén az előző pár órát. Nos, akkor hogy mind ezt tisztáztuk. Ki is játszik kivel?  Mert nekem igen csak sántít az, hogy egyszer gyűlölsz utána meg akarsz engem. Sőt! Le akarsz feküdni velem. Viszont csak úgy mondom, hogy nem azért nem hagytam hogy megtegyük, mert nem szeretném vagy valami, hanem mert... - akadt meg Lana, miközben fogaival ajkába harapott megakadályozva ezzel,hogy tovább kotyogjon.
- Mert? - húzta le a sátor cipzárját Dean, miközben kikukucskált azon egyenesen a lány szemeibe pillantva.
- Mindegy. Nem fontos. - vonta meg a vállát a lány.
- Nem! Nekem nagyon is az! Szóval?

Lana szorosan lehunyta szemeit és félve nyitotta ki száját, melyből egy szó sem jött. Élesen beszívta a levegőt  és ijedten nézett a fiúra, mivel ha az megtudja az igazságot egész biztos hogy kifogja gúnyolni. Amit ő nem szeretne. De mi van ha megérti? Rájön, hogy ne az a lány vagyok akinek gondol! Nem egy ócska sarkon álló, hanem egy érző lény, aki még nem készült fel eléggé a világ gyönyörére. 
- Szóval... én... jaj... Dean én... még nem...- makogott össze vissza, miközben olyan erősen harapta alsó ajkát, hogy azt felsértette, így nem sokkal később szájában érezhette vére fémes ízét.
- Nyögd már ki.
- Én még nem feküdtem le soha senkivel. - sütötte le szemeit szégyenlősen.

A Roberts fiú szemei egy pillanat alatt elkerekedtek és tátott szájjal, hitetlenül meredt a lányra.
- Szűz vagy? - kérdezte, miközben figyelte Lana minden egyes rezdülését.
- Az.
- Pont te? - húzta föl a szemöldökét kétkedően.
- Pont én. - helyeselt a szőkeség bizonytalanul.- Haragszol? - nézett félve a fiú csokoládébarna szemébe, amik valósággal szikráztak.
- Nem.
- Akkor? Megvársz? - csillantak föl a lány szemei, azonban a fény ki is aludt belőle a választ hallva.
- Nem.
- Dean... - suttogta a fiú keresztnevét, miközben torkában gombóc keletkezett az elfojtott sírástól.
- Nem hiszek neked.
- Tessék? - kerekedtek el a döbbenettől Lana íriszei.
- Jól hallottad - bólintott a fiú helyeslően. - Kizárt dolog hogy szűz légy. Pont te! Még a kutyám se hinné el ezt a hülyeséget. Komolyan ekkora marhának nézel? Elég az embernek rád néznie és látja, hogy nem kispályással van dolga! - kiabált torkaszakadtából a lány szemeibe, melyekből apró, sós cseppek bukkantak a felszínre.
- Na jó, ebből elég! - dobbantott lábával dühösen Lana, miközben erőteljes mozdulattal letörölte könnyeit. - Eddig bírtam. Mikor fogod már fel a tökkelütött agyaddal, hogy szeretlek? És igazán elszomorít a tény, hogy már megint nem hiszel nekem! Azt hiszed, hogy minden percem azzal telik, hogy abszurd dolgokat kreáljak a gondolataimmal? Mert nem!
-  Nem bizonyítottál semmit.- vágott közbe a fiú, mialatt száját összeszorította a dühtől. - Most is Mr.Nőcsábásszal ölelkeztetek, ja és ki ne felejtsem hogy kis híján megcsókoltad.
- Szóval féltékeny vagy. - állapította meg a lány, és magában egy aprócska mosolyra húzta a száját, hogy valójában mit is ért el Deannél.
- Nem vagyok féltékeny! Főleg nem arra a pöcsre! - fortyogott a Roberts fiú, miközben megragadta Lana csuklóját és azt megszorítva húzta be a saját sátrába.

Lana és Dean a sátor rejtekében egy nem éppen bájos beszélgetésnek kezdtek hozzá, azonban ahogy az szokott most is oda jutottak ahová általában. Veszekedés, majd a fiú elrohanása, azonban most ezt az alkalmat nem akarta a szőkeség, hogy eleressze csak úgy Deant. Amikor az dühösen ott akarta hagyni egyszerűen visszarántotta.
- Mégis mit művelsz? - horkantott a fiú.
- Azt amit már régen kellett volna.
- Vagyis?
- Vagyis nem fogom hagyni, hogy minden egyes alkalommal elrohanj. Ezt meg kell beszélnünk. Itt és most! - jelentette ki ellenkezést nem tűrőn a lány, és ez Deannek habár nem akarta, mégis tetszett neki.
- Jó. Mond!
- Oké. Akkor had tisztázzam, hogy nem akarlak kihasználni, mivel ha eddig nem jöttél volna rá, akkor közlöm, hogy olyan érzéseket táplálok irántad, amiket te valamilyen oknál fogva nem akarsz elfogadni így minden tettemben és szavamban kételkedsz vagy egyenesen meghazudtolod! Ez volt az egyik legnagyobb titkom. Szűz vagyok, igen! Tizennyolc éves vagyok és nem feküdtem le eddig még senkivel. De tudod mit, nem szégyellem! Büszke vagyok rá! Mostanság hány olyan lány van aki ilyen idősen még ártatlan?
- Már bocs, de te távolról sem vagy ártatlan! - sziszegte Dean lefitymálóan, amire Lana összehúzott szemekkel nézett rá, és próbálta nem elbőgni magát.
- Ne szólj közbe ha én beszélek!
- Jaj, elnézést, hogy megbántottam asszonyom. De néha az igazság fáj.
- Fogd be! - rivallt rá akkora hangerővel, hogy az még saját magát is meglepte. Dean halvány mosolyra húzta a száját, tetszett neki ez a Lana, ez a tüzes. - Szóval sajnálom, hogy nem hiszel nekem. Szűz vagyok és talán még nem állok készen rá, hogy ezt elveszítsem, viszont ha te ezt nem tudod felfogni, akkor azt kell hogy mondjam hogy igaza volt Scottnak és tényleg egy bunkóvá váltál!

Dean vigyorogva megvonta a vállát, majd valósággal rávetette magát Lanara. Ajkait hozzápréselte a lányéhoz és ha a világot rakták volna a lábai elé se eresztette volna el a szőkeséget. Karjait Lana dereka köré fűzte és még szorosabban húzta őt magához.
- Szeretlek. - zihálta a lány, miközben beletúrt a dióbarna hajtincsekbe. Élvezte a csókot, élvezte az erőszakosabb Deant, és élvezte, hogy csak vele lehet. Lábait annak törzsére kulcsolta és úgy intézte mozdulatait, hogy a fiú fölé gördülhessen. Amint ez megtörtént vigyorogva csimpaszkodott bele a fiú atlétájába, melyet gyorsan lehúzott róla, hogy felderíthesse a feszes, kidolgozott izmokat. Dean karjain- majd mellkasán és hasán -  körkörös, gyengéd simogatásokat csinált, amibe az bele bele remegett, főként mikor a simogatások helyét az ajkai kínzása vette át. Majd szája hamarosan visszatért a fiú szájához. Az nyögve mormogott a ajkai alatt, de nem tudta kivenni, hogy mi volt az.
- Lucy - nyögött újra Dean, miközben Lana lefehéredett és szemei könnyekkel teltek meg. Nem akart a fiú előtt sírni, így fogta magát és elszaladt, hogy közönség nélkül adja ki magából az elmúlt napokban felgyülemlett kínját és fájdalmát.