21.fejezet - Idegen érzések

Lana lázasan kereste a víz alatt Deant, aki valahogy nem akart felbukkanni. Tíz percig mást sem csinált mint riadtan kutatta, viszont az csak nem került elő. A lány riadt könnyei kiserkentek a szeméből, s egyre csak magát ócsárolta a gondolataiban, hogy hogyan is lehetett ilyen felelőtlen. Azonban amikor karokat érzett meg a dereka körül hatalmas kő esett le a szívéről. Elmerült a hatalmas kezek biztonságában és szorosan bele simult. Kezeit hátrairányította, hogy a fiú nedves fürtjeibe túrhasson, miközben az a nyakát csókolta meg, majd megfordította és egyszerre buktak fel levegőért kapkodva a víz felszínére.
- Na mi az? Vissza felé sült el a kis tréfád? - vigyorodott el Dean, ahogyan a lány zilált arckifejezésén szórakozott.
- Ez nem volt vicces! - ütögette vihorászva a fiú kemény, kidolgozott mellkasát, miközben annak elsötétült a szeme, és összeszorította a száját. Ezt látván Lana is elkomorodott és Mr. Hajnalieset ajkaira tapadt. Kezei a fiú borostás arcáról annak dióbarna hajába markoltak, s azt kívánta, hogy bár tovább maradhatnának az osztálykiránduláson. Dean is a lány derekára fonta karjait, míg Lana az övére tekerte lábait, ezzel még inkább összepréselve testüket.
- Ez is csak egy baleset? - zihálta a lány.
- Nem! Ez egy hiba, egy kibaszott nagy hiba! - nyögte Dean, miközben száját a szőkeségéhez nyomta, majd kezei annak fenekéhez siklottak. Lana felnyögött, ahogyan a fiú rácsapott egyet, majd még egy erősebbet, egy pillanatra sem szakítva meg a vad, tüzes csókot. Viszont amikor Dean keze a lány bugyija szegélye alá csúszott az riadtan tántorította meg a fiút ebben, mivel nem engedhette, hogy az magáévá tegye őt.
- Igazad van. Ez egy hiba! - suttogta csöndesen a lány, miközben végig simított Roberts arcán, aki kikerekedett szemekkel bámult rá, majd összeszorította a szemeit, mintha el sem akarná hinni amit hall.
- Oké. Felfogtam, hogy nem csak szexre kellek és tényleg érzel irántam valamit, de mégis meddig fogod ezt játszani? - kérdezte Dean dühösen, miközben Lana tágra nyílt íriszekkel meredt rá, és fel sem bírta fogni, hogy miről beszél a srác.
- Tessék?
- Tegnap nem hagytad hogy megbasszalak, ma sem hagyod, akkor mikor fogod?
Lananak a gyomra kavarogni kezdett, szája kiszáradt és úgy meredt a fiúra, mintha életében nem látott volna még fehér embert.
- Dean... - nyögte mikor megtalálta a hangját.
- Mi van? Válaszokat akarok Lana a francba is! - csapott bele a vízbe ököllel.
- Dean, mégis honnan szedted, hogy csak szexre kellesz? Azt hittem, hogy a vallomásommal végre felfogtad hogy mit érzek irántad! Szeretlek Dean! Nem értem, hogy mi olyan nehéz, hogy ezt ne bírnád megérteni! - nézett rá értetlenül Lana szándékosan kerülve az azutáni kérdését a fiúnak.
- Nekem a tettek számítanak, és nem a szavak, amelyek elszállnak.
- Mit kellene tennem, hogy elhidd vége hogy szeretlek? - kérdezte a lány, miközben könnyek áztatta arcát a vízre szegezte.
- Felfogtam. - bólintott Dean, miközben kezét Lana arcához vezette és erőszakosan tapasztotta száját a lányéra.
- Vissza kellene mennünk! - zihálta a lány, miközben rámosolygott a fiúra, aki beleegyezően bólintott a felvetett ötletre. Jelenleg semmi kedve nem volt veszekedni, így inkább csak csöndben úsztak vissza a partra s onnan vissza a táborhoz.

Ahogyan beértek a többiekhez sunnyogva haladtak végig a letáborozott helyen, nehogy észrevegyék őket, mivel nem örülne neki az osztályfőnök, hogy két diákját szem elől vesztettek úgy, hogy ha azok nem tudnak úszni, nagy bajok történhettek volna. A két diák gyorsan megrohamozta a sátrát és cserélték le ruháikat, amiből csurgott a víz. Lana úgy érezte sikert ért el, azonban bánatos is volt Dean mondandója miatt. Nem régiben azt mondta, hogy nem kell neki a lány, viszont másnap teljesen rávetődik. Döntse már el mint akar!   - vonta össze szemöldökét a szőkeség, miközben lehámozta magáról a ruhát és egy másikat vett föl. Nem tudta még elképzelni sem, hogy Deannek mi futhat keresztül a gondolatai közepette. Ilyenkor kívánta azt, hogy bár gondolatolvasó lehetne, de ugyebár ez soha sem fog valóra válni. Miután kifésülte a loboncát a bőröndjéhez kapott, amibe gyorsan beledobálta a holmiját, majd elhagyta sátrát.

Pár órával később 

- Gyerekek! Figyelem! - kiabálta el magát az osztályfőnök, miközben egy fazék fémfedelét ütögette ezzel magára vonva a diákok tekintetét. - Hamarosan indulunk kell hazafelé. Remélem, hogy jól éreztétek magatokat. Úgy gondolom, hogy jót tett a társaságnak egy ilyen kis kikapcsolódás. Szerintem fantasztikus volt ez a két nap. Én remekül szórakoztam! Nagyszerű kis osztályunk van. Viszont azt kell mondjam hogy pakolnunk kell, mivel holnap iskola, és hogy odaérjünk a busszal idejében el kell indulnunk.

A tanulók bólintottak Mr. Edwards elméletére, és indultak pakolni. Ám Lana ezzel mivel elkészült ezért csak a tóhoz bicegett, amibe mártóztatta a lábát, míg leült, és kezeit maga elé fonta. A fejében lévő gondolatok hada támadták meg őt. Ezért hosszas gondolkozásba kezdett. Tetszett neki, az ahogyan Dean vele viselkedett. Kívánkozó, játszadozós és incselkedő, viszont nem értette, hogy ezt minek köszönheti, hisz eleinte még csak a létezéséről sem akart tudni. Mi történt azalatt az egy nap alatt? Illetve órák alatt! A szerelmi vallomása... viszont azzal mire ment? Dean fogta magát és egy olyan pár mondatos beszédet adott elő, ami Lana szívébe örökre beleégette magát. Soha nem fogja elfelejteni azt a gyűlölködő és érthetetlen arckifejezést, amit a fiú mutatott akkor, mikor a szavait hangoztatta. " Nem leszek a cseléded. Nem fogok rögtön ugrani, ha te csettintesz. Arra ott van több, mint a fél suli, őket használd talpnyalónak. Én nem vagyok olyan. " Lana elmerengve ezen szomorú mosollyal bólintott, tudta, hogy Dean nem olyan. Épp ezért is szeretett bele. Elérhetetlen gyönyör a fiú. És neki pont erre van szüksége! " És én még egy pillanatra azt hittem komolyan érdekellek!?Nagy fenéket! Te csak ne állj mellettem! Nincs szükségem a segítségedre! Tudom milyenek vagytok ti gazdagok, elhitetsz velem fűt-fát, én meg beveszem, aztán meg ejtesz és én fogok magamba zuhanni. Na ezt azonnal verd ki a fejedből kisanyám! " - Dean szavai lyukat égettek a mellkasába. Lana szíve fájdalmat éreztetett. Úgy vélte, hogy Dean Lucyval is pont ezen ment keresztül, beleszeretett a lányba, aki miután meghalt a fiú magába zuhant. Talán épp erre akart célozni. Nem akar szerelmes lenni! Nem akar újabb csalódást és kínt! Nem akarja őt...

A szőke lány nagyot sóhajtva túrt bele arany színű hajába, miközben szíve gépfegyverként zakatolt. Szerette a fiút, de mégis mit ér el ezzel, ha az nem akar egy másik lányt az életében. Lucy gyászával van beburkolózva. Viszont Lana soha nem hagyná el Deant! Azért harcol, hogy ő győzzön és elnyerje a fiú szerelmét, amit nem akar az istenért sem magától éreztetni.
- Szia. - ült le mellé valaki.
- Szia. - dünnyögte sóhajtva, miközben újra végig szántotta a ujjaival a haját.
- Mizu? - kérdezte hatalmas vigyorral az arcán, mely még inkább erősítette a vagány srác profilját.
- Teljesen kivagyok - válaszolta Lana, miközben szája elé tette a kezét, hogy elfojtson egy ásítást.
- Csodálkozol? Hisz Robertssel töltötted a legtöbb idődet. - nevetett fel a fiú. Szépen ívelt ajkai hatalmas mosolyra húzódtak miközben a szőke lányra tekintett. Kék szemei felcsillantak, mikor Lana is nevetett vele együtt. Ébenfekete, felzselézett haja keretezte gyönyörű arcát. Scott Ryan, akiért a lányok hada áhítozik. - Amúgy jártok vagy mi?
Lana elmosolyodva megrázta a fejét, miközben fejében tolongott egy szó... Bárcsak...
- Pedig nagyon úgy néz ki. - mosolygott rá halványan a fiú.
- Hogy érted ezt?  - nézett rá összehúzott tekintettel
- Mondjuk a reggeli jelenet.

Lana gyomra összeszorult, míg a szeme hatalmasra tágult. Az nem lehet, hogy tudja... senki sem tud róla, még én sem tudom pontosan mi történt. 
- Honnan tudsz róla?
- Mondjuk onnan hogy mindenki látta és valamennyien erről beszélnek. - mosolyodott el halványan, azonban szeme összeszűkült, ahogyan a lányra meredt, aki élesen beszívta a levegőt. Riadtan Scottra nézett.
- Mindenki látta?
- Ott voltatok mindenki előtt a busznál, hát persze, hogy mindenki felfigyelt rá.
A lány szívéről hatalmas kő esett le. Azt hitte, hogy a sátorban történt hajnali jelentre gondolt és ettől beparázott, de most nyugodtan fújta ki a levegőt. Scott halványan elmosolyodva nézett rá.
- Szóval jártok?
- Nem. - súgta Lana, miközben meglóbálta a lábát a tóban. - Én szeretnék, de ő... nem. Ő nem akar, vagyis igazából még én se tudom mit akar.
A fiú összeráncolt szemöldökkel meredt a lányra. Tekintetéből sütött a zavarodottság.
- Ne törődj vele! Roberts ilyen már rég óta. Régebben, még gólya korunkban jó fej volt, lehetett vele hülyülni, aztán varázsütésre eltávolodott tőlünk és a kosárlabdába, a stéberkedésbe meg a családjába temette magát, és ezidáig szó szerint semmit nem tudtunk róla. De komolyan... semmit! Mrs. King néha mond neki valamit, amit véletlenül mi is meghallunk, de gőzöm sincs mit jelentenek. Viszont most, hogy volt ez a reggeli akciód azt hittük, hogy visszakaptuk a régi Robertset, de ezek szerint még mindig bezárkózik a világába és nem enged be oda senkit.

Lana tudta, hogy mi történt. Lucy történt. És amit hallott Scott-tól, az igazán elszomorító volt. Viszont mosolyt csalt arcára az amit hallott, Dean azok közé tartozik, akik régebben még a "menők" társasági életében éltek. De most... magányos, és emiatt szomorúan mosolygott, miközben szeméből előbukkantak könnyei.
- Barátok voltatok?
- Mondhatjuk.
- Jól vagy? - kérdezte a fiú, miközben kezét óvatosan Lana vállára helyezte és lágyan átkarolta.
- Persze. - válaszolt a lány, miközben kézfejével megtörölte a szemeit.
- Tudod mit gondolok? - dünnyögte a szőke hajba, melynek tulajdonosa kérdőn nézett rá. - Roberts elképesztően nagy barom, ha visszautasít téged. Kedves lány vagy, és szép is. Nem érdemel meg téged!

Lana tágra nyílt, döbbent íriszekkel meredt Scottra, akinek őszinteség sugárzott az égszínkék szeméből. A lány elvörösödve hajtotta le a fejét. Zavarban volt az előbb mondottaktól. Scott ujjaival a szőkeség álla alá nyúlt, majd felemelte azt, hogy egyenesen a szemébe nézzen. Ahogy a csokoládébarna íriszekbe pillantott beharapta alsó ajkát. Szemét behunyva közeledett a lány szája felé, aki élesen beszívta a levegőt, majd visszatartotta azt és lemeredve bámulta a fiút. Ajkaik milliméternyire voltak egymástól, azonban a lány eltolta magától a fiút, aki csalódottan biggyesztette le száját.
- Sajnálom... - suttogta a fiú, miközben beletúrt hollófekete hajába.
- Mindegy. Hagyjuk. Felejtsük el.
Lana felpattant a helyéről egyedül hagyva a fiút a tónál, azonban megtorpant, mikor megfordult. Dean állt tőle pár méterrel arrébb és gyilkos tekintettel, lefagyva fürkészte őt valamint Scott-ot.
- Dean.