19.fejezet - A teszt

Dean óvatosan felnyalábolta a zokogó lányt a mocskos földről és egyenesen a piros sátorba fektette. Dühösen meredt rá a szőkeség lábára, amelyről elővigyázatosan húzta le a sport cipőt, valamint a pamutzoknit.
- Ezt nem hiszem el - morogta orra alatt, miközben végig tapogatta Lana bokáját. Meg sem lepődött rajta, hogy milyen bársonyos bőr húzódik a keze alatt, mivel a lány anyagi helyzetét tekintve megteheti, hogy mindenféle krémmel kenegesse magát. A lábat egy párnával felpolcolta, miközben összehúzott szemekkel mérlegelte a lány bokájának állapotát. Mivel orvost vagy legalább egy ápolónőt sem hozhattak magukkal, ezért bekellett érniük egy elsősegély dobozzal, ami egyelőre még nem tud beszélni, így meg sem tudta mondani, hogy eltörte, vagy csak kificamodott a boka.
- Alig akarom elhinni Roberts, hogy maga az aki ezt tette. - dühöngött a még félálomban lévő Mr. Edwards, akit nyomban felkeltett a fiú, mikor a lányt az ő jóvoltával baleset érte.
- Sajnálom uram, nem volt szándékos - húzta el a száját Dean, mivel nagyon is tisztában volt vele, hogy ő mindennek az okozója. Viszont még sem hagyhatta, hogy a szőkeség így ráakaszkodjon, nem akarja hogy azt sugallja akár egy mozdulata is hogy barátnál többet szeretne tőle. Ez a lány szeret engem. Engem! Egy falusi, szegény fiút, aki a családjával küzd a megélhetésért, miközben az halott barátnőjéről fecseg, csak hogy még jobban mardossa az a tudat, hogy elveszítette a szerelmét. Elmélkedett a fiú, miközben elnyomott egy ásítást.
- Te okoztad a bajt Roberts, te is hozod rendbe! Mostantól te fogsz Ms. Evans bokájáról gondoskodni. Megértetted? - kérdezte összehúzott szemekkel az osztályfőnök, majd mikor Dean bólintva helyeselt halvány mosolyra húzta a száját. Gyorsan bepillantott még a sebesülthöz és mikor biztosíthatta hogy az rendben van aludni tért.

Dean Lana sátrába vonult és ellenőrizte annak felpolcolt lábát. A szőkeség -mire a fiú bent volt- már pizsamára volt öltözve, ami ez esetben egy sötét lila rövidnadrág volt egy hozzá passzoló pólóval. Dean tágra nyílt szemekkel nézte, ahogyan a lány arcába lógó arany tincseivel és félre döntött fejével pihenteti szemeit.
- Dean te vagy itt? - kérdezte álmos hangon, miközben hunyorogva nézte a fiút.
- Igen. - válaszolta elfojtott hangon - Csak megnéztem a lábadat. - tette hozzá amolyan magyarázatként, mert kínosnak találta a sátorban elnyúlt számára kínos csendet. Lana szomorúan elmosolyodott, majd elnyomott egy ásítást, és lehunyva szemeit próbálta alvásra késztetni magát. Légzése egyenletes szedése miatt mellkasa lassan föl és le emelkedett. Jobb karját maga fölé emelte és azon pihentette a fejét, míg a másik kezét a hasára helyezte. Elméje minden darabkája alvásra késztette, de a testében dübörgő szíve nem hagyta őt nyugton. Kinyitotta a szemét, és meglepődve tapasztalta, hogy Dean áll a lába végében és félre döntött fejjel figyeli őt. Kezeivel megdörgölte a barna íriszeit, mivel nem volt benne biztos, hogy valóban őt látja-e vagy csupán a képzelete játszik vele ilyen csúnya tréfát.
- Fáj? - nyögte ki a fiú halkan, miközben a lány bokájára bökött. Lana pislogva megrántotta a vállát és zavartan a fiú szemeibe nézett.
- Nem éppen kellemes érzés.
- Megmasszírozzam? - nézett rá Dean, miközben a szőkeség e szó hallatán elkerekedett szemekkel fürkészte őt. Alsó ajkába harapva gondolkozott a válaszán, vagy egyáltalán hogy hogyan reagáljon erre, mivel nem volt a fiútól ez olyan egyszerű kérdés, mint mástól. Ha beleegyezik, akkor nagy valószínűség szerint megjelenik Dean-en az a fajta " megmondtam hogy csak arra keljek hogy kihasználj " mosoly, viszont ha nemet mond a fiú elmegy, amit ő nem akar. Szüksége van arra, hogy most ott maradjon és nem a lába miatt - persze az is közrejátszik - viszont ha egy szeretetteljest nem is, de egy baráti ölelésre nagyon nagy szüksége lett volna. Mielőtt válaszolhatott volna Dean lehajolt és a talpára helyezte a kezeit. Gyöngéden dörzsölgetni kezdte, minden egyes ponton átjárva. A bizsergető érzés a gyomrában csaknem kirobbant, ahogyan a fiú aggódó tekintetét az övébe fúrta. Még sohasem látta ezt az énjét, és majd kicsattant a boldogságtól, hogy ezt ő hozta ki belőle most.
- Ez jó érzés? - kérdezte Dean, mialatt Lana bokájával körözni kezdett. A lány szaporábban kezdte venni a levegőt, mikor a fiú hirtelen a lábához emelte az ajkát és puha csókot hintett rá. Nagyokat pislogva bólintott, miközben szíve egyre hevesebben vert, és félő volt, hogy a végén talán még ki is ugrik a helyéről. A fiú többször elismételte a körözést, és egy pillanatra sem szakította meg Lanaval a szemkontaktust.
- Na és ez? - haladt fölfelé és Lana vádliját kezdte lassú, egyenletes tempóban dörzsölni. A lány megremegett, ahogyan a kemény férfi kéz a selymes bőrét kezdte édesen gyötrő lassúsággal dögönyözni. Felnyögött az érzéstől ami ellepte őt. Most Deanen volt a sor, hogy elkerekedett szemekkel nézze a lányt. De az a hang, még inkább csak arra sarkallta, hogy folytassa a műveletet. Lana arca tűzpiros volt, és a testét is úgy érezte mintha égető lángok között fekszik. A fiú a lány vádlijára is hintett egy puha csókot, de ezúttal kicsivel hosszabbat, mint az előbb. Kezei újra feljebb araszoltak a lány combjához. Szinte szakértő kezekkel markolászta, és gyúrogatta a testrészt. A két láb közé tuszkolta magát. Így a lány megtudott a két vállába kapaszkodni. Dean Lana két combja közé helyezte a fejét, és apró csókokkal lepte el a külső illetve a belső részeket, amik egyre csak forróbbak és hosszabbak lettek, ahogy följebb haladtak. 
- Úristen! Dean! - zihálta a lány, ahogyan belemarkolt a fiú dús, dióbarna hajába. Dean lassú, gyötrő mozdulattal cirógatta Lana bőrét, miközben nyelvével követte a kezével bejárt utat. 
- Ne haragudj a lábad miatt. - suttogta a fiú, miközben belemarkolt az aranyszínű fürtökbe, és a lány száját az övéhez illesztette. Lágy csókot pihegett rá, majd beharapta a lány alsó ajkát és gyöngéden húzni kezdte. - Csak dühös voltam. - mormogta, aztán beleharapott a lány fülcimpájába és kínzó lassúsággal ízlelgette. Lana megragadta a fiú haját és száját Dean ajkaihoz nyomta. Alig akarta elhinni ami vele történik. Talán a bokájával történt baleset a legjobb dolog, ami életében történt vele. Megakarta csípni magát, hátha felébred ebből az álomból ami vele történik. Ez képtelenség! Idézte föl magában Dean elhangzott mondatát, melyek a tábortűznél hagyták el annak száját. Alig akarta elhinni, ami vele történik. Azzal a fiúval van egy sátorban akit szeret és ez nem igazán olyan érzés, mint amit a testvérei, barátai vagy ritkán látott édesanyja iránt érzett, hanem erősebb. Sokkal mélyebb és érzékibb. Amióta csak beszállt a kocsijába, és elszállította őt Aaronhoz és Ashley, hogy épp szétverje az öccsét azért amit tenni készült, erre vágyott. Ott csókolhatja ahol akarja, érezheti a keze alatt húzódó, kidolgozott izmokat. Átölelte a fiút, puszit adott annak nyakhajlatára, mire az válaszként felnyögött. Dean agyát ellepte a szenvedély, és abban a percben akarta a lányt. Azonban először a Lana puha ajkaira tapasztotta az övéit, és gyöngéden cirógatta azokat, majd bebocsátást kért, amit a lány meg is adott neki. Résnyire nyitotta a száját, amin Dean nyelve könnyen átfurakodta magát és szenvedélyes, vad táncot vívott a szőkeség nyelvével.

A fiú megmarkolta a szőkeség pólójának szegélyét, és fölfelé kezdte ráncigálni, hogy mielőbb láthatóvá váljék mind az, amit takar. Áthúzta a lány fején keresztül is, majd a sátor egyik sarkába dobta. Szája ismételten Lanaéhoz illesztette, miközben szorosan tartotta őt a karjaiban. Dean ajkai miután elváltak a lányétól annak nyaka felé kezdtek haladni, majd a szőkeség melleire tapadtak. A megkeményedett bimbókat foga közé vette és gyöngéden szívni kezdte.
- Dean. - sikoltotta a lány. A sikolya elveszett a csöndes hajnalban, és mivel a fiú keze a száját fogta be - ami egyszerre volt kicsit kényelmetlen és nagyon izgató is - egy szót sem tudott többet kinyögni. Lana ujjai újra megtalálták Dean dióbarna fürtjeit, amibe olyan mélyen beletúrt, hogy ezt az éjszakát - vagyis inkább hajnalt - soha ne felejtse el, bár nem mintha ezen a puha hajzat segítene, mivel eddig talán ez legszebb életében megélt hajnala. Dean kezei közé vette Lana melleit, és ritmusos tempóval masszírozni kezdte, miközben ujjai a lány bimbóit dörzsölték. A szőkeségből nyöszörgések visszhangoztak.

A fiú a lány pizsama nadrágjának szegélyét keresgélték, mely levételével közelebb juthatnak a gyönyörhöz. Viszont meggátolta ezt Lana remegő hangja.
- Dean. Ne!- nyögte vissza fojtott lélegzettel.
A Roberts fiú olyan merev lett hirtelen, akár egy darab fa. Percekig tágra nyílt szemekkel meredt a szőkeségre, aki ijedtében még levegőt is elfelejtett venni. Dean annyira ledöbbent, hogy kényelmetlenül is kezdte érezni magát.
- Tessék? - kérdezte szinte már remegő hangon.
Lana szája szélét rágcsálva nézett rá a fiúra, akinek kiszáradt a szája, és egyre szaporábban vette a levegőt.
- Nem akarom hogy megtörténjen. - válaszolta dörmögő hangon a lány.
- Miért? - vonta össze a szemöldökét Dean és kérdőn nézett Lanara, akinek lángba borult az arca és kezdte kínosan érezni magát.
- Mert... - fürkészte a pizsama nadrágján lévő címkét, amit az ujjaival birizgált.
- Mert?
- Nem számít. - legyintett nem törődöm módon Lana, miközben a gyomra liftezni kezdett és hányingere támadt.
- Akkor én megyek. - sóhajtott szomorúan Dean, és a sátort kezdte kicipzározni.
- Dean! Kérlek maradj! - motyogta Lana, miközben szemeit csípni kezdték a könnyek, melyek az utóbbi időben annyira természetes dolog volt, hogy mindennap meg kell hogy történjék, mint a pislogás.
- Megyek!- ismételte meg egy kicsit nagyobb hangsúllyal a fiú, miközben kilépett a sátorból.
- Jó éjt!- mondta Lana még utána, mire a fiú bólintott és gyorsan eliszkolt onnan.

Dean már régóta ijedt meg ennyire valamitől, mint most. Még soha nem fordult elő olyasvalami hogy visszautasították volna őt, főleg így, hogy még az okát sem tudja. Valahogy minden álom a szeméből kiment, ahogyan a hajnali hűvös szél megcsapta őt. Teljesen felébresztette, és rendkívül zavarban volt. Fel sem akarta fogni ami vele történt. Ezek szerint tényleg szeret! morfondírozott idegesen a fiú, miközben lábait áztatta a tóban. Ujjaival végig szántotta dióbarna haját és nagyot sóhajtva tűnődött azon, hogy mihez kezdjen. El sem akarom hinni! Ilyen nincs! Átment a teszten...