28. fejezet - Meglepetés vendégek

Lana gondolataiba merülve írta a matematika házi feladatát a szünetben, hogy ne kelljen majd délután és ezáltal elmehessen majd Robertsékhez. Közben azon töprengett, hogy mi történhetett az apja és az anyja között, hogy a telefonálásuk veszekedésbe torkollott. Idegesen pattintgatta a tollat a papíron ami által pici kék pöttyöket hagyott maga után. Fogai közé vette az íróeszközt, miközben lábán dobolt a másik kezével idegesen. Sóhajtva beletúrt göndör tincseibe és megrázva a fejét kiűzve a gondolatait onnan és folytatta a házi feladat írását. " x-et szorzom százkettő gyökével és ... " 
- Mi az angyalom, nem megy a matek? - egyenesedett fölé a szinte már fekete hajú fiú. Kék szeme szórakozottan villogott ahogyan a szőke lányra nézett, aki összerezzent, amikor az arcán megérezte a másik hideg lélegzetét. Figyelmen kívül hagyva Scottot számolt tovább. - Tudod - folytatta a srác, miközben kihúzta a Lana melletti széket. - nem igazán értem mit eszel Robertsen.
- Tűnj el Scott, nem vagyok rád kíváncsi! - dünnyögte a lány oda sem pillantva Ryanre, közben szép, kerek számokkal leírta a végeredményt a füzetébe.
- Csigavér babám, csak beszélgetni szeretnék. - villantotta meg vigyorát, melyet valószínűleg a tükör előtt hetekig gyakorolt. Undorító volt, hogy azt képzelte Lana ugyanolyan cafka mint a többiek és ezzel a bárgyú mosollyal is lelehet venni a lábáról.
- Én viszont nem akarok.
- Hát jó. - sóhajtott Scott és közelebb húzódott a lányhoz. - Viszont fogadok hogy nem kelt benned olyan érzéseket a közelsége, mint az enyém. - suttogott a szőkeség fülébe - Nem tudod milyen mikor gyengéden felkúszik a karja a tiéden - érintette meg Lana azon részét amiről súgott. - és amikor a leheletétől felforrósodik az arcod. Nem játszadozott a göndör hajaddal - tekerte rá ujjára Lana szőke hajtincsét. - és soha nem éreztél gyönyörű kínzást mikor megérezted a fogait. - harapott bele gyengéden a lány fülcimpájába. Közben az ujjai a lány combja felé kutattak.
- Na jó ebből elég volt! - pattant fel a lány a helyéről és lesöpörte magáról a fiú kezeit. - Mégis mit képzelsz magadról? Mi jogon fogdosol? Takarodj! Ne is lássalak! - kiabálta el magát a könyvtár teljes közepén, ami miatt sikerült minden ott lévő szemet magára terelnie. A könyvtárosnő hangos pisszenéssel és mutató ujjával jelezte, hogy maradjanak csendben vagy távozzanak.
- Ugyan már Cica - nézett rá Scott lenézően. - tagadnod sem kell, hogy piszok jól esett. Erről beszéltem neked. Dean ilyet nem tud belőled kihozni és megijedsz ettől a szikrától ami köztünk van, ezért is próbálod távol tartani magad tőlem, de megnyugtatlak, hogy semmi rosszat nem tervezek veled. Én megadnám neked azt, amit a pasid nem tud vagy egyszerűen csak hülye és nem akar.
- Nem! Nem esett jól. Deannel tökéletesen megvagyunk köszönjük szépen. Nincs szükségem se rád, se az idióta becézgetéseidre! - fonta mellkasa köré a karjait a szöszi, közben állta a fiú tekintetét.
- Valóban? - lépett szorosan elé Scott és megragadta a lány felkarját és szorosan magához rántotta. Lana combjaihoz nyomta a csípőjét, hogy az érezze, hogy mennyire kívánja őt. - Majd meglátjuk, hogy ezek után mit mondasz. - Scott arca egyre közeledett a lányéhoz és mikor már elég közel volt erősen nyomta száját a másikéhoz. A szőkeség a srácot mellkasától fogva taszította el magától, de az túlságosan is erősen préselte egymáshoz magukat. Lana megijedt, amikor Scott a könyvtár azon része felé kezdte tolni, ahol még a madár se jár. Durván ragadta meg a lány combjait majd ujjait a szőkeség bőrébe mélyesztette, aki felszisszent, de nyomban el is hallgatott, mert a fiú befogta a száját.
- Most szépen magamévá teszlek és te ezt szépen elfogadod. - motyogta a lány fülébe, majd beleharapott alsó ajkába.
Erőszakos fogdosásba kezdett, amíg Lana ellenkezően kapálódzott, mondanom sem kell feleslegesen, hisz semmire nem ment vele.
- Maradj nyugton! - utasította őt rendre a fiú.
- Eressz már el! - nyögte fájdalmasan a szöszi, mikor megérezte Scott száját a vállain és mikor az a belé harapott kínzóan felvonyított.
- Lana? - hangzott föl a hátuk mögött egy halk, elképedt hang. Scott háta mögé szorította a lányt és szembenézett a zavaró személlyel, aki rajta kapta őket. Az általában gyöngének tűnő Ashley most keményen nézett barna szemeivel Scottra. - Mégis mit képzelsz te állat? Megerőszakolnál valakit, csak azért mert nem kellesz neki? Eddig is tudtam, hogy szemét disznó vagy, de álmaimban sem képzeltem volna, hogy ennyire.
- Na ne mond, és most mi lesz? Beárulsz a bátyusnak? - vigyorodott el gúnyosan Ryan és ráérősen rákacsintott.
- Most már nincs szükség rá. - vigyorodott el Ashley, amikor meghallotta, hogy Dean ront be a könyvtár ajtaján. - Az előbb küldtem Aaronnak egy rövidke sms-t, aki éppen a bátyámmal volt.
Dean ha a szemeivel ölni tudott volna Scott már alulról szagolta volna az ibolyát, bár az sem volt biztos, hogy ezt most élve megússza-e. A fiú odatámolygott szeretteihez és Ryanhez, akinek még mindig nem fagyott le a gúnyos mosoly az arcáról.
- Lana, Ash menjetek innen! Van pár megbeszélni valónk húgyagyú ribivel!
 - Nem megyünk sehová! - jelentette ki Ashley határozottan.
- Akkor mi megyünk! - ragadta meg Scottot a tarkójánál fogva és erőszakosan kiráncigálta a csöndes helyiségből, és csöppet sem törődött a kíváncsi szemekkel. Az eldugott folyosóhoz vonszolta Scottot, aki alig tudta magát megtartani az erős maroktól amik a tarkóját szorították. Ahogy odaértek Dean rögtön a falhoz vágta a másikat és erős markával szorosan fogta közre a srác nyakát, aki levegőt sem kapott. - Hányszor mondjam még el neked, hogy ne érj hozzá? Mond meg nekem! Hát annyi eszed sincs, hogy megértsd amit mondanak neked? Tartsd távol magad a szöszimtől! Képes lettél volna megerőszakolni te nyomorék? - sziszegte dühtől elhomályosodott tekintettel. - Ha a húgom nem lát meg titeket abban a szaros könyvtárban már rég átlyukasztottad volna a szűzhártyáját! - csúszott ki a száján dühében Lana egyik legféltettebb titka. Scott röhögőgörcs kapta el, viszont közben szemei kikerekedtek a nem is sejtett hírtől.
- Ezért eteted a tenyeredből azt a szűz kurvát? - nyögte kínosan és még mindig büszkén felszegte a fejét, de Dean ismerte őt annyira, hogy tudta, hogy ez az ember az egyik leggyávább a világon. Öklét a fiú arcába temette, akinek a feje a falnak ütődött, majd előrebicsaklott. Roberts még egy ütést mért be a srác orrába, amiből ömleni kezdett a vér.
- Még egy ilyen szó...
- Dean, ne bántsd! Megfojtod szerencsétlent! - ordította Ashley, amikor odaértek.
- Miért? Megérdemli hogy egyáltalán éljen? Ez az átkozott szoknyavadász stílus a családomban nem jön be! Soha nem fogom hagyni, hogy egy olyan semmirekellő, mint amilyen te, - emelte meg undorodva Scott arcát, hogy az a szemébe nézhessen - tönkre tegye bármelyikünket! És ha megakarod élni a holnapot, akkor jobban teszed, ha ezek után szépen elkerülsz engem, Lanat, Ashleyt és az egész famíliánkat.
- Könyörgöm... - akadozott Scott hangja, amikor Roberts újabb ütésekkel bombázta az arcát, majd a gyomrát.
- Könyörögsz az életedért? Te gyáva féreg! - térdelt bele Ryan nemes részébe, aki még inkább összerándult az éles fájdalomtól. - Tudod mit? Utadra engedlek és élj azzal a tudattal, hogy minden egyes percben figyellek, amit megélsz!

***

Lana idegsokkos állapotban vágta be maga után az ajtót, és ahogy belépett az előtérbe a cselédjük állt elé hatalmas, lekavarhatatlan vigyorral.

- Lana egy nagy meglepetés vár téged. 

- Mégis hol? - húzta föl kételkedően a szemöldökét, mivel elhinni sem akarta, hogy ma történik vele valami jó dolog is. 

- A szobádban.  

- Csak mond, hogy nem az anyám érkezett látogatóba az apám utáni veszekedése után, mert még arra a beszélgetésre nem készültem fel eléggé! - nézett könyörgően a másik lányra, aki megnyugtatóan rázta a fejét, majd a helyére akasztotta a szöszi kabátját. 

- Menj fel és máris meglátod. De előbb kóstold meg a pitét, amit Elena ma sütött külön neked és a vendégeidnek. - Elena a család szakácsnője volt. Lana, Aaron és Adam már afféle nagymamaként tekintettek az idősödő nőre, aki még kiskorukban érkezett az Evans házhoz és azóta is tisztességesen, becsületesen és szeretetteljesen szolgálja a családot.- Majd később. Most túlságosan kíváncsi vagyok. - sprintelt fel Lana a lépcsőn és lassan helyezte rá kezeit a kilincsre, majd még lassúbb mozdulattal nyomta le azt. Ahogy a zár kattant kirántotta az ajtót és csillogó szemekkel kereste a vendégeit.
- Lana! - fonódtak nyaka köré erős, hosszú karok.

-       –    Lia,Nick! Micsoda meglepetés! Mit kerestek ti itt? Miért nem a tengerparton sütkéreztek Floridában? – pislogott elbűvölve a lány, és széles mosollyal nézett szembe legjobb barátai jég kék szemeivel.

-        –  Nagyon hiányoztál már nekünk! Fél éve már, hogy ott hagytál minket Kansasben és azóta alig kaptunk hírt rólad, csak Elenától, aki hébe-hóba felvette a telefont és elejtett rólad és az idióta testvéreidről pár szót. – gesztikulált ujjaival a Natalia - Szégyellhetnéd magadat igazán, amiért nem is kerestél minket!

-         – Elhiheted, hogy igazán röstellem magamat! – szorította szívére a kezét Lana és dallamosan felnevetett, amint kiült Nick arcára a gúnyos fintor.

-      –    Inkább azért süllyedj a föld alá, amiért egy még betűt írtál az új pasidról! Hallani akarok minden egyes részletet! Hogy néz ki? Jóképű? Milyen a természete? Ugye nem teljesen habarodott beléd?

-       –   Elég már Nick! Rosszabb vagy, mint egy pletykás vénasszony! – lökte meg nevetve könyökével Lia a férfit.

Dean, amint hazaért az iskolából egy bika erejével dobta a holmiját a szobájába és ügyet sem vetett a kuplerájra, ami a helyiségben volt. Egyszerűen csak levetkőzött, majd fölvette az otthoni ruháját és indult az udvarra. Benézett gyorsan a tyúkokhoz, ahonnan kihozta az összes tojást. A disznóknál megleste az apró, újszülött malacokat. Megsimogatta a kedvenc, szürkésbarna nyúlját és nagyot sóhajtott, amikor a macska is hozzádörgölődzött a lábához. Becsukta a ketrec ajtaját, majd megetette és megitatta valamennyi háziállatukat. Elhúzta a száját kínjában és lenézett az éppen őt figyelő németjuhászra, amit még kisebb korában Ashley nevezett el, Bruminak. Az eb, miután látta gazdája szomorúságát, odabattyogott hozzá és az ölébe fészkelte magát. Mintha egy hatalmas medveölelést adott volna a fiúnak, akinek ez igencsak jól esett. Főleg amiatt, hogy fogalma sem volt, hogy mi tévő legyen.

-        –  Tudod – túrt bele a kutya dús szőrébe, aki jólesően felmorgott és ahogy gazdája folytatta a mondatot, úgy el is hallgatott. – Nem minden olyan könnyű, amilyennek látszik elsőre. Először az ösztöndíj volt a legnagyobb problémám. És most nézz rám! Jelenleg az idegesít a legjobban, hogy egy gyáva féreg egy olyan lányt akar testileg megkapni, akihez valami érthetetlen módon túlságosan is vonzódom. Hol van a másik Dean? Tovább akarom játszani a szerepem! Azt akarom, hogy az a szőke, bársonyos szemű, istennő alkatú lány csakis az enyém legyen. Más sem foglalkoztat. A tanulás sem köt le, mert rögtön ő jut az eszembe. Viszont, ha vele vagyok, akkor elvesztem a fejem. Azonnal eluralkodik rajtam a férfiösztön és azonnal megakarom kapni testestül-lelkestül. És most, hogy azt a férget elintézte, fogalmam sincs mit tegyek. Tudod mit csinált Lana miután megvertem azt az idiótát? Egyszerűen elszaladt! Egy szót sem tudtam vele váltani egész idő alatt, mert került, túl feltűnően került. De halványlila dunsztom sincs, hogy miért. Mit vétettem ellene? Vagy azért menekült el könnyel áztatott, rózsás arcával, mert péppé vertem azt a seggfejet? Az isten szerelmére! Mit tehettem volna? Amint megpillantottam azt a barmot, még jobban dübörgött bennem a düh és az, hogy meg kell védenem a hercegnőmet! Mond meg nekem Brumi, te mit tettél volna a helyemben? – meredt a távolba, míg a kezével a kutya szőrét babrálta, aki mintha válaszolni akart volna a kérdésre, halkan felugatott. – Ugyanezt igaz? De akkor mi a fenéért nem áll szóba velem? Mivel bánthattam meg?

Natalia White gyönyörű szép lány volt. Csokoládébarna, hosszú, hullámos barna haja és formás mellei, karcsú teste és szív alakú feje minden férfi szemet magára vonzott, viszont ő ezektől a tekintetektől soha nem futamodott meg, sőt, imádott flörtölni. Viszont soha nem adta meg a lehetőséget a hímneműeknek, hogy belemásszanak a selyembugyijába. A huncut lányt sokan egy agyilag komplett szőke libának tartották, azonban hiába volt szegény néha kicsit butuska, azért távolról sem volt olyan oktondi. Értett a matematikához, a kémiához, a fizikához és a rajztudása is felért egy Picasso alkotással, még akkor is, ha irodalomból és Nick Mortimer az a fajta férfi volt aki után minden nő nyál csorgatva álmodozott. Minden nő számára ő volt a sötétségben a világosság. A válla széles, a karja izmoktól duzzadt – amit minden bizonnyal konditeremben szedett össze. Az arca határozott, az orra formás, a száj teljesen érzéki, egy csöppnyi gyermeki bájjal. A haja pedig a legédesebb csokoládéra emlékeztető, de amikor jobban megnézzük rá kellett jönnünk, hogy amikor fény vetődik rá, szinte feketének tűnik. A szemei kékek, de nem akármilyen kékek. Fényesebben ragyognak, mint a nap sugarai.  Minden bizonnyal az ehhez hasonló fickókra, szokták az apukák figyelmeztetni a lányukat. Bűnösen csábító.  Viszont a külső nem minden, volt egy apró hibája eme tökéletességnek, amiről ő nem tehetett, viszont nagyon is illet rá az, amit a hozzáhasonlóakról állítanak. Miszerint az ilyen kifogástalan kinézetű férfiak vagy oltári nagy szemétládák, akik minden nőt kihasználnak, vagy szimplán csak a másik nemhez vonzódnak. Nick pedig az utóbbi kategóriába tartozott.

-        -  Szóval ez a Dean eszméletlen srác, leszámítva azt, hogy néha a taplósága kiüti a mércét vagy azt, hogy a perverzsége határtalan. Bár ha szerintetek ezt a két tulajdonságát összemérnénk… melyik győzne végül? – tette föl a hatalmas, talán még eget rengető kérdést Nick, amin ő már fél órája tanakodott, míg a lányok egészen máson csacsogtak.

-         - Nick, ő az én barátom, és meg szeretném tartani. Úgyhogy megkérnélek, hogy szállj le róla! – vigyorgott rá a kék szemű srácra, aki alsó ajkába harapva kacsintott a szőke lányra.

-          Értettem. Csak szeretek ilyen dolgokon tanakodni.

-          - Tudom, de sajnálatos módon elmondom neked ezredszerre is, hogy rá van írva a pasira hatalmas betűkkel, hogy: foglalt! – válaszolt Lia és beleharapott egy újabb Elena féle süteménybe, amit már egy ideje majszolt a tányérjáról. – Szóval kislány fojtasd, miért nem ugrottál a srác nyakába miután szétverte a vadbarmot? – szegezte Lananak a kérdést, aki elhúzta a száját és elpirulva hajtotta le a fejét, és szájába harapva gondolt vissza arra a pillanatra.

-      -    Mondtam már neked, hogy szeretem Deant, de még nem… szóval még nem tartunk ott. Úgy értem… tudod.

-        -  A szexnél? – húzta föl a szemöldökét Lia és elfojtott nevetéssel figyelte barátnője küszködését, ahogyan kifejtette magát. Ennek ellenére is, meglepődött azon, hogy Lana még mindig nem lépett túl ezen a szinten. – Szöszikém, mindjárt tizenkilenc éves leszel, de a szűzhártyád még mindig érintetlen. Nem gondolod, hogy tenned kellene ez ellen? Vagy a pasid is egy olyan szerzemény, mint Nick és…?

-         - Nem. Nem. – rázta szorgalmasan a fejét Lana. – Dean nem olyan. Sőt, többször megakartuk tenni, de mindig megállítottam. Nem álltam készen. Viszont akkor… ahogy láttam, hogy a segítségemre siet és megvéd, és megbünteti azt a gazembert, forróságot éreztem és azt hittem elájulok! Láttam az aggodalmat, a féltést felcsillanni a szemében, amikor rám nézett, és ettől jó érzés lett úrrá rajtam. Ott verekedett, a húga mellettem próbálta leállítani, de én csak álltam és néztem szótlanul. És hogy miért? Mert nem tudtam semmit sem tenni! -    Elvarázsolt és én… szóval…

-      –    Felizgultál. – bólintott vigyorogva Nick, miközben Nataliaval váltottak egy mindentudó pillantást. Tökéletesen ismerték mind a ketten az Evans lányt. Tudták milyen, ahogy azt is, hogy fel van készülve a Deannel való együttlétre csak túlságosan fél tőle, és ez a félelem túlontúl eluralkodik rajta.

-     –     Azért menekültél el, mert vágy keletkezett a combjaid között, amikor megmentette a feneked? – tágra nyílt pupillákkal csodálkozott Lia. Nagyon jól tudta, hogy mit érezhetett akkor Lana, és tudta, hogy most jön a kedvenc része. Amikor végre ilyen dologért róhatja meg a lányt. – Mond csak, meddig szeretnéd még a szűzies mivoltadat hordozni? Vén, rozoga asszony létedre, görbe bottal fogsz mászkálni mindezt úgy, hogy az élet egyik legjobb részét át sem élted?
 Lia nyíltságának köszönhetően a szőke lánynak az arcába szökött a vér, és zavartan lesütötte a szemét. Nem szeretett a nem létező szexuális életéről és annak a célzásáról beszélgetni. Utálta, hogy nem tudtak megfeledkezni arról az apró hibájáról, hogy lassan tizenkilenc évesen is még a szüzek csoportjába tartozik.  Mert oké, érthető, hogy mennyire menő, amikor egy nő lefekszik valakivel, de mi van akkor, hogyha ő fél ettől? Meg kell szabadulnia egy olyan dologtól örökre, ami csak az övé és fél attól az első alkalmi fájdalomról, amiről olyan sokan meséltek már.

-          – Van egy helyes pasid, aki alig várja, hogy minden szempontból is az övé légy. Ne kínozd már szegényt! És nyugi, nem kell betojni. Nem mindegyik alkalom lesz az első, szóval élvezd ki! – kacsintott rá megnyerően Nick.  

       Dean nagy levegőt vett, és megnyomta az Evans ház csengőjét. Elhatározta, hogy rájön arra, hogy miért menekül tőle a lány. Mi rosszat vétett ellene? Percekig állt mereven, viszont senki sem nyitott ajtót. Már éppen úgy gondolta, hogy feladja és hazaindul, amikor hallotta a zár kattanását és az kilincs elmozdulását. Ahogy kitárták az ajtót ledöbbenve állt meg és bámulta a kék szempárt, amik erőteljesen csillogtak. Nick állt az ajtóban és ahogy megpillantotta Dean sármos arcát, hosszú lábait és karakán izmait, görcsbe rándult a gyomra.

-         –  Helló, te biztos Dean vagy. Eltaláltam? – intett neki, közben félmosolyra húzódott a szája.

-          – Hát téged meg honnan szalajtottak?  - mormogott Roberts.