26. fejezet - Felelsz vagy mersz

Lana szeméből egy apró könnycsepp hullott ki az örömtől, hogy végre megtörtént. Kimondta. Szereti. De még maga sem volt biztos abban, hogy hihet - e neki, hisz annyiszor becsapta már. Adj neki egy esélyt! - Súgta a szíve.
- Azt mondtad nem akarsz szerelmes lenni. - pillantott a fiúra, aki összevont szemmel nézett rá, és nagyon úgy tűnt, hogy a fejében kavalkád van.
 - Nem is akarok. - sóhajtotta, miközben közelebb araszolt a lányhoz, és fél centiméter választotta el az ajkukat. Testük olyan szinten összesimult, hogy az ember azt hinné, hogy mindig is egymásnak teremtette őket az isten. - De azt egy szóval sem mondtam, hogy nem vagyok. - suttogta Lana fülébe, akinek egy apró mosoly kúszott az arcára. - Fogalmam sincs mikor történt. Utálom a Cupidókat, de úgy néz ki az egyik céltáblának képzelte a fenekemet. Lehet azért zsibbadt el annyira a buszon.
A szőkeség válla rázkódott a nevetéstől később pedig már kiszakadt belőle és szemét törölgetve próbált elhallgatni, ezt hallván Dean elvigyorodott.
- Mondtam már, hogy fantasztikus nő vagy?
- Eddig a szánalmas jelzőt használtad. -  pillantott a fiúra, aki szomorúan elmosolyodott. - Fájt, hogy ennyire szerettelek, mert ha rád néztem láttam, hogy téged ez egyáltalán nem érdekelt. Ennél pokolibb érzés talán nincs is.
- Sajnálom. - búgta a fiú és szíve mélyén legszívesebben a fejét a falba verte volna, azért mert így bánt a lánnyal. - Gyűlöltelek, azért aki vagy. Amiért azt hittem tönkre akarsz engem és a családom tenni, holott mindennek hátterében apád állt. Gyűlöltem az összes gazdag embert, mert mindenki Lucyra emlékeztetett, főképpen te. De a kirándulás. Bevallottad, hogy szeretsz, megcsókoltál. Összezavarodtam, aztán volt az a se veled, se nélküled kapcsolat. Beleőrültem. Megőrültem. Szerelmes lettem. Most pedig már csak magamat gyűlölöm, amiért ilyen rohadék voltam veled. Sajnálom. Megakarlak kapni.  Azt akarom, hogy az enyém légy. Szeretlek. -  nyögte összeszorított szemekkel. Félt, hogy Lana most már Scott - é. Hiszen, amilyen hamar őbelé szeretett, megtehette ezt mással is.
- Szeretsz még, ugye? - kérdezte reménykedve, szeme pedig már szinte könyörögve tartotta fogva a lányét, aki a kiszáradt száján keresztül próbált oxigént préselni a tüdejébe.
- Fogalmam sincs, hogy miért, de hittem hogy léteznek csodák. Az egyik csoda éppen most teljesült, hála neked. -  mosolyodott el a lány.
- Ez azt jelenti, hogy...? - csillant fel Dean csokoládébarna szeme és nyomban vigyor ült ki az arcára.
- Igen Dean. Szeretlek!

Dean egy percet sem tétovázott átszelte a milliméter távolságot és olyan szenvedéllyel és lelkesedéssel csókolta meg a szőkeséget, hogy az ha nem az ágyban feküdt volna, valószínűleg elájult volna. Újra és újra végig simította a puha ajkakat, miközben a lány belemosolygott a csókba.
- Tudod mennyit sírtam miattad?
- Eltudom képzeni. - túrt bele mogyoróbarna hajába a fiú, miközben újra erősen megcsókolta a lányt, úgy, mintha az eltörölné minden lelki fájdalmát annak. - De most már itt vagyok neked.  Lana mond csak, lennél a barátnőm?
- Istenem! Persze. - tapadt a fiú szájára és csak nagy nehezen engedte el, hogy az kapjon levegőt.

A következő pillanatban megtört a csend. Hatalmas nevetés szűrődött be a szobába a folyosóról. Lana és Dean először nem foglalkoztak a kint kacagó emberekkel, de egy idő után megunták és az ajtón kikukucskálva próbálták megfejteni a nevetség okát.
- Mi a fene történt?  -  szólt ki Dean, mire Aaron és Ashley odakapták a viruló fejüket.
- Apa bejött hozzánk, hogy lássa "mit művelünk éppen". Aaron meg pont abban a pillanatban ahogy nyílt ajtó kipukkasztott egy lufit pont az apa orránál, aki úgy megijett, hogy hanyatt vágódott és az előbb bicegett be a szobába, mert állítása szerint fáj a feje a tinédzserektől. - tört ki újra a nevetés belőlük.
- Ügyes vagy. Ezzel most minket sem hagytál aludni. - fintorodott el Dean.
- Jaj,  bátyus tudjuk hogy nem aludtatok. Odabent susmorogtatok. Hallottuk, szóval ne játszd a nagyfiút!
- Ti  hallgatóztatok? -  ült ki a döbbenet a fiú arcára és szikrázó szemekkel meredt a húgára és annak barátjára.
- Igen, de nem sokat hallottunk szóval átmentünk Adamhez. - röhögött fel újra Aaron. - Az unokabátyám mikor beléptünk éppen babázott, mégpedig Emily nélkül, aki éppen az igazak álmát aludta.
Lana és Dean sem bírta sokáig. Kitört belőlük is a nevetés, miközben kikászálódtak összekulcsolt kézzel a folyosóra.
- Ezzel holnap tuti szétszekálom az öcsköst. - nevetett fel a Roberts fiú, miközben Ashley és Aaron megdöbbenve nézték az összefont ujjakat.
- Lemaradtunk valamiről? - vigyorodott el a páros, ahogyan az elpiruló Lanara pillantottak és a nevető Deanre.

Dean büszkén húzta ki magát, miközben ölelésébe vonta a szőke lányt, akinek a feje rákvörös volt.
- Úgy néz ki. - bólogatott Ashley.
- Mióta? - nézett rájuk Aaron.
- Most óta. - vágták rá Lanaék, majd mosolyogva meredtek egymásra.
- Remek. - csapta össze tenyerét Aaron, majd Dean felé nyújtotta a kezét. - Gratulálok haver! A család szőke nőjére már ráfért egy lelkitárs.
- Ez a szőke buksi sokkal többet tud ám, mint a te ürességtől kongó fejed. - húzta ki magát Lana.
- Csak az a különbség, hogy nekem jól áll ha hülye vagyok. - rebegtette meg pilláit Aaron, amitől mind a négyükből kitört a nevetés.
- Mi a fene folyik idekint? Pihenni szeretnék! - csukta be maga mögött az ajtót Adam.
- Nocsak, megérkezett Ken baba! Hol hagytad Barbiet cukorfalat? - bandzsított Aaron az unokabátyjának, aki szemé forgatva indult meg a fürdő felé.

Fél órával később öten ültek a konyha asztal mellett és egy üveget helyeztek középre.
- A játék neve,  felelsz vagy mersz! Akinél az üveg kupakja megáll az válaszol a kérdésre, vagy éppen megteszi amit megkell! Érthető a szabály? - pillantott körbe Ashley
Az első körben Ashley pörgetett és Deannél állt meg az üveg.
- Na bátyus, felelsz vagy mersz?
- Merek!
- Rendben! Csókold meg Lanat! - vigyorodott el a lány.
Dean mosolyogva fordult a szőkeség felé, majd szorosan hozzádörgölőzve nyomta száját a lányéhoz. Simogatta, becézgette az ajkakat nyelvével, egészen addig míg Lanaból egy apró nyögés nem szaladt ki.
- Köszönjük elég lesz, nem ungabunga ízelítőt kértünk, hanem egy apró csókot. Te jó ég Ash, mi lesz ha rémálmaim lesznek? - kapott a fejéhez Aaron.

A következő áldozat Adam volt.
- Na csajszi, felelsz vagy mersz?
- Felelek!
- Őszintén válaszolj!  Voltál te már valaha szerelmes, úgy értem emberbe és nem viaszbábukba, vagy Júliába? - kérdezte Dean.
Adam figyelmem kívül hagyta a hozzászólásokat, és válaszolt a kérdésre.
- Természetesen voltam, habár nem alakult jól a dolog. Ezért elengedtem, mivel ahogy a mondás is tartja " Ha szeretsz valakit, engedd el! ". Ezt pedig én megtettem. De máig nem tudom, hogy mi volt a probléma forrása.
- Megmondom én neked! -  kezdett bele bizalmasan Dean. - Azért mert ilyeneket mondasz! Ha szeretsz valakit engedd el? Hogy lehet valaki ilyen hülye? Itt egy másik mondás haver, ezt vésd a fejedbe. Ha szeretsz valakit, foggal körömmel harcolj érte! Megvan?
- Meg.
- Ashley volt más barátod Aaron előtt? - kérdezte Adam.
- Igen. Roynak hívták. Volt is belőle vita ugye Dean? - pillantott bátyjára, akinek a név hallatán ökölbe szorult a keze.
- Mi történt?
- Szűz voltam, az igazira vártam. Viszont Roy borzasztóan erősködött és akaratom ellenére fektetett le. Más néven megerőszakolt.
- Te jó ég! - kapott a szája elé Lana és szemét csípni kezdték a könnyek, ahogyan a másik lányét is. - Mi történt a fiúval?
- Dean ellátta a baját. Azóta vissza sem nézett a faluba hál'istennek! - mosolyodott el halványan a lány, mivel annyira már nem rázta meg az eset. Régen történt és már nem bántotta annyira. Viszont még mindig tiszta szívéből gyűlölte exét.
- Újdonsült szerelmes páros avassatok be minket! Mi történt azon a kiránduláson? Azelőtt gyűlöltétek egymást, mármint úgy nézett ki, hogy Dean nincs oda Lanaért! Aztán visszajöttök és varázsütésre egymásba szerettek! Mi történt? Tudni akarok mindent! - mondta Ashley.
- Röviden összefoglalva: Veszekedés, baleset, nevetések, csókok, vallomások, féltékenység.
- Hát ez valóban rövid volt. - húzta el a száját Adam.

- Aaron felelsz vagy mersz?
- Merek!
- Fogj egy filcet és dekoráld ki az arcodat! -  vigyorgott rá barátnője. Aaron felnevetett, majd amolyan " minden mindegy" stílusban megrántotta a vállát, és csöppnyi kotorászás után rálelt egy filctollra. Amivel  lustán fölrajzolt összenőtt szemöldököt valamint egy édes kis bajuszt. Elég mókásan nézett így természetesen az asztalnál ülők jól ki is nevették a vicces külseje miatt és még csak rá tett egy lapáttal, hogy közben idióta
fejeket vágott.
- Haver kérsz egy sütit? Miközben majszolod még idiótább képed van! - vigyorgott Dean.