35. fejezet - Megdöbbentő fordulatok

Dean éppen a zuhany alól kászálódott ki, amikor Lana már felöltözve, frissen, üdén és kielégülten sertepertélt a konyhában és éppen valami olyasmin ügyködött, ami nagyon is sütésnek nézett ki. A Roberts fiú vigyorogva foglalt helyet a konyha asztalnál és egyre csak a barátnőjét figyelte, aki olyan otthonosan mozgott, mintha valóban már régesrég ott lakna, holott csak egy napja boldogítja a családot. Persze, már hónapokkal ezelőtt megismerte a házat, de azért teljesen más dolog ismerni minden szegletét vendégként, mint valójában ott lakni.

A frissen tojt tojásokat egy tálba felverte és cukor valamint a többi hozzávaló felhasználásával látott hozzá a szakácsnőjüktől tanult meggyes sütihez, melyet annyiszor evett valamint készített már, hogy fejből tudja receptet, természetesen nem csak az játszott közre az egészben, hogy meglephesse az új, őt befogadó családot, hanem, hogy elkápráztassa szerelmét a konyhai tudásával, még ha az nagyon apró dolgokon is alapszik, de minden bizonnyal el is érte a hatását, mivel a fiú olyan büszkén figyelte a szőkeséget, hogy az bele-bele pirult a nagy figyelembe. Ahogyan sürgött-forgott a sütő körül, addig Dean egy tapodtat sem mozdult a helyéről. Az asztalra könyökölve, csábos mosollyal és büszke, szerelmes pillantásokkal figyelte a lányt, aki egyre jobban felelevenítve maga elé a receptet készítette a süteményt. Mivel ez a pite nem okozott nagy gondot, ezért viszonylag elég hamar készen is lett vele. Porcukorral meghintve egy tálcára helyezte őket és a felhalmozott mosatlant pedig a fiúra bízta, aki szájhúzogatások közepette állt neki a feladatnak. Habár magában nagyon szórakoztatónak vélte, ahogyan Lana karba tett kezekkel cukkolta őt, aminek persze meg is lett az eredménye, mivel több víz került rá a mosogatóból Dean által, mint magára az edényekre. A követ felmosva, az elmosott edényeket elpakolva és a szennyest kimosva nekiláttak a nagy lazításnak, vagy ahogy Dean mondaná, a dögunalmas sétának, ahol mindig olyanokkal futunk össze, akiket utálunk. Tulajdonképpen lehetséges, hogy ez igaz is. Miközben kéz a kézben sétáltak a falu utcáin, addigra összetalálkoztak Leonarddal, aki oldalán egy vörös hajú tini lány fülig pirulva mosolygott. A Roberts fiúnak először nem esett le igazán, hogy ki is a vöröske, egészen addig amíg fejbe nem találta a felismerés. Hirtelen minden egyes puzzle darabka a helyére került a fejében és ledöbbenve, összehúzott szemmel méregette a lányt, akit évekkel ezelőtt Lucy elég szépen megalázott az egyik házibulin, amelyet nem rég pont Lananak mesélt el Dean. Elena vérbeli kéjhölgy volt, afféle éjszakai pillangó, amely akkor bontja csak ki szárnyait, amikor férfi volt a közelében, évek múlva pedig minden bizonnyal beállt prostituáltnak, akik a bárban tekeregve forogva mutogatják bájaikat, hogy minél előbb elcsábítsák az arra kelőket, úgy látszik Leonard az új célpont. Akármennyire is megdöbbentőnek hangzik, de ez se a Robert fiút, se annak szerelmét nem érdekelte, mindkettejük jelentéktelen dolognak tartotta a nőt és a férfit egyaránt. És habár Lana apjáról volt szó, de a lány teljesen elidegenedett a férfitől. Elena csupán ujjait mozgatva intett, majd kezét a férfi mellkasára fektette és egy tömény vágyakozó csókot váltva túrt a hajába. Dean és Lana arcára egy undorodó grimasz ült ki, mindketten tudták, hogy a vöröskének csupán Leonard pénzére fáj a foga. Roberts ki nem bírta el ni a nőszemélyt azóta az ominózus eset óta, hát még a férfit. Az volt az egyetlen akit jelen pillanatban halottnak akart látni, hiába is hajdani apósa lett volna. Ő vette el tőle a lehetőséget, hogy tisztességesen tulajdonának tudhassa az ösztöndíjat, de mivel ez nem valósulhatott meg ezért persze visszavonták és mivel a házukhoz sem ért hozzá egy ujjal sem, ezért nem találta helyén valónak, ha elkezd grimaszokat vágni. A szerelmespár amilyen gyorsan csak lehetett, még ha illetlen is volt, de egy köszönés után egyetlen szót sem szóltak a másik párnak, akik olyan szorosan tapadtak egymáshoz, hogy akár meg is fordulhatott volna egy kívülállónak a fejében, hogy vajon pillanatragasztóval játszottak-e előtte. De hát ők tudják, hogy kivel érdemes összejönniük és kivel nem. Robertéknek erre már sikerült ráébredniük. Órákkal később hazatérve otthon találták a családot, akik épp az Evans házban voltak, hogy Ashleyvel váltsanak pár szót, mivel a lány folyton úton van Aaronnak hála. A konyhába érve nem lepődtek meg, amint Aaron éppen betömi a szájába a meggyes sütit, amit épp az asztalon talált, ahogy az sem volt váratlan, hogy a nagy tálca sütiből már csak egy-két szelet maradt. Mary mosolyogva ingatta a fejét a hasát szerető fiút nézve, akinek barátnője éppen a szobájában rámolt.
- Lassabban öcskös, még megfulladsz! - csapott az Evans fiú hátára Dean, mire a másik hangos köhögésekbe kezdett, de mivel ivott rá egy kis vizet, ezért folytatta tovább a kis dézsmálását.
- Megkóstoltam a süteményt, amit sütöttél, elsőrendű volt! Tehetséges kis cukrász lennél, rendkívül ügyes vagy! - simogatta meg a lány karját az asszony, majd a fiának és a barátnőjének is egy-egy homlokpuszit adott és meghatódva nézte őket, ahogy kéz a kézben a szobájuk felé tartanak nem is sejtve, hogy milyen látvány fogadja őket. Talán természetesnek vélnénk azt, ha egy, esetünkben a két legjobb barátunk éppen a szobánkat foglalja el, azonban ez még csak hasonlítani sem hasonlított a normálishoz. Amint Lana belépett a szobába Deannel párhuzamosan leesett az álla. Nem egyszerű látvány fogadta őket, koránt sem. Nick és Lia éppen a szobájukban élték ki magukat, de még hogy. Lia szó szerint anyaszült meztelenül préselődött neki a falnak, míg a tengerkék szemű fiú éppen melleit szorongatva valamint benne ki és be járkálva lihegett a nyakába.
- Mi a fene folyik itt? - szólalt meg Roberts, amint rátalált a hangjára. Nick amilyen gyorsan csak tudott kikászálódott a lányból és nadrágját felkapva zavarba ejtően elvigyorodott, miközben erősen törte a fejét, hogy ebből hogyan fogják magukat kimagyarázni. Alapjában véve rövidesen ráeszmélt, miképpen kivitelezhetné ezt, Liára tekintve megköszörülte a torkát.
- Mi csak éppen beszélgettünk. - kezdett bele a nem túl hihető történet mesélésébe.
- Ami azt illeti eléggé belemerültetek, nemde? - húzta föl a szemöldökét Dean, miközben az ajtófélfának támaszkodott. - Egyébként haver találhattatok volna az efféle csevejekre más helyszínt is, nem a mi szobánkat.
- Én ezt nem értem. - rázta meg a fejét Lana becsatlakozva ezzel a beszélgetésbe, majd egyenesen Nickhez fordult és hitetlenkedve tekintett rá. - Te nem a férfiakat szereted?

- Talán csak azt hitte. - kotyogott bele Lia mindentudóan. - De ez nem így van. Szerintem ez a meleg vagyok dolog csupán a hibbant agyának szüleménye. Holott ez meg sem közelíti a valóságot. - sétált oda immár szoknyában és egy falatnyi topban és nemes egyszerűséggel a fiú karjaiba bújt, aki védelmezőn karolta át a lányt. A szőkeség és Dean egyszerre néztek össze és ledöbbenten próbálták megemészteni a hallottakat. Nick, barátnője igazával egyetértve bólintott, majd az előttük állókkal közölte a hírt, miszerint sikerült egymásra találniuk már egy ideje, csak még maguk sem vették ezt észre. Természetesen nem csak Lanaékat, hanem az összes többi családtag elámult azon a tényen, miszerint a két legbolondosabb és leginkább szórakoztatóbb emberek egy párt alkotnak, de persze örültek neki, mivel tényleg egymáshoz illettek. A szőkeségnek telt tulajdonképpen a legtöbb időbe, hogy valójában felfogja, hogy a két legjobb barátja egy párt alkot. Persze, semmi kifogása nem volt ez ellen, mert mindkettejüket szerette, főleg, amikor az idejüket nem azzal töltötték, hogy veszekednek vagy éppen ami még rosszabb, ha őt fárasztották. Mindenki boldog volt, abban a társaságban. Nem számított, hogy ki gazdag és ki szegény, csakis a kristálytiszta érzelmek, melyek ott szikráztak közöttük minden egyes percben. A Roberts szülők, Ashley és Aaron, Nick és Lia, Lana és Dean, sőt még a kis Emily Adam társaságában is nagyon jól érezte magát, egy csöppet sem érdekelte őket a külvilág, csakis az, hogy ők attól a pillanattól kezdve egy szeretetreméltó, összetartó családot alkotnak.

Szerzői gondolatok:

Kedves Olvasóim! Tulajdonképpen ez a fejezet volt az utolsó, melyet hoztam, mivel a Roberts és Evans család története ezúttal véget ért. Már csupán csak az Epilógus van hátra és a Szerelem extrákkal is be áll a befejezett blogokhoz! Reménykedem benne, hogy tetszett nektek az írásom, no meg nem vettétek szívetekre a fellángolást, amikor kiírtam, hogy zárok. Hiba volt, belátom. Várom a kommenteket, véleményeket a részről vagy akár összefoglalva az egész 35. fejezetet!

Puszi. Peace.

Lana