Epilógus

Három évvel később:

Huszonkét évesen az ember már nagyjából tudja az életének legfőbb célját, ismeri a titkait, vágyait és egyéb lényeges momentumokat, ezzel azonban csak az a probléma, hogy Dean a legkevésbé sem ismerte ilyen aprólékosan saját magát. Annyit tudott, hogy szeretne egy-két gyerkőcöt és egy takaros kis házat, amiben Lanaval élné le gondok nélkül az életét, ezen kívül halvány lila elképzelése sem volt a továbbiakról. Nem gondolt a vágyaira, céljaira, pillanatokra, amik tükrözték volna fantáziája darabkáit. Egyszerűen csak családot akart, de ezt az egyet olyan ragaszkodóan, amennyire azt csak elképzelni lehetséges. Épp ezért gondolta ki élete egyik meghatározó pontját az ágyán fekve, míg a barátnője az idősebbik húgával vásárolgatott. Sóhajtva túrt a hajába, közben hasra vágta magát és a párnába fúrta a fejét, melyből érezni lehetett a szőkeség illatának aromáját. Tisztában volt vele, hogy nagyapja halála előtt, amikor Dean még csak tíz-tizenegy éves korában volt adott neki egy gyűrűt azzal a feltétellel, hogy ezt csak annak a nőnek az ujjára szabad felhúznia, aki azt megérdemli, aki mellett leszeretné élni az életét és hűséget fogadva egymásnak boldogulnak jóban rosszban egymás mellett. Roberts tudta, hogy most jött el ez a nap, ez lesz az, amikor szerelme ujjára húzza egykor még nagymamája aranykarika gyűrűjét. Nem volt annak a kinézetében semmi különleges, egy egyszerű karika, azonban az emlék, amit hordozott magával kincseket ért, ahogyan a fiú számára Lana is. Hamar felugrott az ágyról és elhatározva magát lépett a lehajtós szekrényhez, melynek egy eldugottabb részében rejtette el az ékszert gondosan elhelyezve, amit most ugyanolyan gondossággal emel ki, azonban most már nem a kisfiú szorongatja az ékszerdobozban lapuló karikát, hanem immár egy férfi, aki egy fontos döntést meghozva tökéli el magát arra, hogy ő elveszi feleségül szerelmét. Egykettőre összeszedi magát és vágtat oda anyjához és meséli el neki a hírt, majd annak büszke könnyeit letörölve kéri meg, hogy utoljára vasalja ki a hófehér ingét, melyet később már a felesége gyöngéd kezei fognak érinteni. Mary szinte már-már zokogva borult fia nyakába, aki mosolyogva simogatta föl és le, lassú mozdulatokkal édesanyja hátát, aki majd ki csattant a bőréből. Rövid időn belül már a forró vasalót húzta föl és alá az ingen majd az öltönyön, melyet Deanre adott később. Robert szemébe is könnyek gyűltek össze, amint megpillantotta elhatározott fiát. Eszébe juttatta egykori fiatalabb énjét, aki ugyanilyen izgatottsággal, reménnyel és célratörően igazgatta magán a nyakkendőt. Dean kizárta maga körül a világot, mindent és mindenkit. Nem törődött azzal, hogy Nick és Lia már a gyerekvállaláson gondolkoznak, amit ugyan Dean eléggé furcsáll, tekintve hogy a pár még maguk is eléggé lurkók, viszont ő nem szól bele, mindenki azt tesz, ami szíve joga. Mert mindennek ellenére kétsége sincs affelől, hogy Nick és Lia olyan szeretettel látnák el a születendő babájukat, ahogyan később ő is szeretné a sajátját. Azon sem törte a fejét, hogy Ashley és Aaron már az egymáshoz költözésen töprengenek, amit ugyan Lana annyira nem helyesel, tekintve, hogy akkor egy házban lakna az öccsével, ismételten. Viszont a szőkeség nem tudja azt, amit Dean már igen, miszerint új ház vár rájuk, melyet ő még a gimnázium elvégzése után megvett a megtakarított pénzéből, s habár egy fityingje sem maradt, de mindennek ellenére megérte. Leonard és a kis elfajult nőcsábász oldala sem túlságosan izgatta a jelen pillanatban a legkevésbé sem, sőt, magasról tett rá egy nagyot, ahogy Elenára, Mikera és annak feleségére. És Adamre, aki mostanra már Emily legjobb barátjává nőtte ki magát. A kislány, habár mostanra már betöltötte nyolcadik életévét, de mindennek ellenére mindenki szemében egy kis csöppség marad, aki a selypítésével minden körülötte lévőt megmosolyogtatott. Deant nem érdekelte semmi, kizárólag az, hogy kedvese kimondja a bűvös igent. A nagy készülődés megérte, mivel amint a lányok hazaértek a Roberts fiú öltönyben és teljes felszerelésben állva mosolygott a lányra, akinek még halvány lila dunsztja sem volt semmiről, azonban könnyei kiszöktek, amint Dean féltérdre ereszkedett és a halványkék dobozt előhalászva nyújtotta felé.
- Drága Lanam! Mindig is egy ilyen pillanatról álmodtam, mindig egy ilyen lányról és egy ilyen családról, és persze nem utolsó sorban egy ilyen jövőről, ami ránk vár. Azt hiszem nem kell ecsetelnem a múltat, ami történt és aminek kezdetében talán több gúny és sírás volt, mint öröm, de hálistennek ez mára megváltozott. Megváltoztunk. Viszont egy valami azóta sem, az pedig a irántad érzett visszavonhatatlan és letagadhatatlan szerelmem, ami nélkül egy lépést vagy akár egy lélegzetet nem tudnék venni. Ennek fejében szeretnék feltenni neked egy kérdést, mely már hónapok óta nem hagy nyugodni és nem bírtam volna ki, ha nem teszem fel most rögtön. - nyitotta föl a dobozt, melyben kikandikálva volt a gyűrű, melynek láttán Lana olyan szinten sírt, hogy zsebkendőért kellett nyúlnia, persze, nem volt kivétel az alól a család többi része sem. - Lana Evans, engedd meg, hogy feltegyem neked a kérdések kérdését! Szerelmem, mond csak, leélnéd velem szerető és hű társadként az életedet? Engednéd, hogy millió poronttyal gazdagítsuk a családunkat? Végtére is a kutyafáját, lennél a feleségem?
A válasz sejthető volt. Lana zokogva borult immáron vőlegénye nyakába, miközben egyetlen szót ismételt megállíthatatlanul: igen!

Szerzői gondolatok: 

Kedves Olvasóim! És elérkeztünk ehhez a részhez is. Az utolsóhoz, az epilógushoz, ahol minden kötél szakad. Nagyon szerettem írni ezt a történetet, úgy, ahogyan a kommenteket is olvasni. Külön köszönetem és hálám hűséges olvasómnak, Crytalnak, aki nélkül ez a történet talán nem tartana itt, nem ért volna véget, hanem egy feledés homályába merülő félig elkezdett valami lenne, aminek se eleje se vége. Azt hiszem nem kell túl ragoznom azt, ahogyan köszönetet mondok nektek kommentelők, pipálók és mellesleg feliratkozók! Minden egyes véleménynyílvánításotokat örömmel olvastam. Reménykedem benne, hogy nem hagytok el a jövőben sem. Aki esetleg elszeretne érni az megteheti a másik blogomon (Ministories) melyen továbbra is írói pályafutásomat követhetitek nyomon valamint a Facebook oldalamon, ahol bármikor zaklathattok bármilyen üggyel. Sokszor puszillak benneteket! Peace. 

Lana