8. fejezet: AbiRo blogol

Drága olvasóim! Mit is mondhatnék nektek? Alig pár nap alatt a megszokott, unalmas életem, ha lehet ezt erre a helyzetre mondani, teljesen felborult. Ebben nagyban hozzájárult az, hogy mennyire mellettem álltok és támogattok, illetve nem csak ti, de meglepő módon újonnan szerzett barátaim is. 

Isabell:  9. osztály óta a padtársam, ám egy köszönésen kívül sosem futotta többre közöttünk. Elnéztünk a másik feje felett. Ő azért, mert túl unalmasnak talált, én pedig azért, mert felfoghatatlanul féltem tőle. Ijesztő a fekete mivolta annyira lehangoltnak tűnt, hogy jobbnak láttam, ha tisztes távolságot tartunk magunk között. De a durva külső egy meglepően együttérző, és ironikusan vicces lányt takart, aki nem fél megosztani a véleményét holmi Kaiden féle fiúk miatt. A legjobb tulajdonságát azonban hátra hagytam: kiállt mellettem. Nekem ez mindennél többet jelentett.

David: Nem elírás. Kaiden barátjáról beszélek. Hihetetlen, de külön - külön fele annyira sem bunkóak, mint együtt. Sőt, kifejezetten kedves fiú.  El sem hiszem, hogy mit tett értem. Képes volt a modora, a nyilvánvaló undora ellenére is beleegyezni abba, hogy eddzen velem. Mi ez, ha nem nagylelkűség? Jól esett. Nem lettünk legjobb barátok, de hálás vagyok neki. 

Kaident pedig nem is tudom melyik kategóriába sorolhatnám, abba, amelyik a legjobban elítél, vagy amelyik a legjobban megért. Hihetetlen mennyi érzelmet képes belőle kiváltani néhány kedves mosoly, ám más pillanatokban felülmúlja a legbarbárabb embert is. Soha nem ismertem még nála nagyobb hangulatváltozóbb embert. Hogyan képes erre? Olykor megtaníthatná nekem is. 

Ezek után már csak egy kérdésem van! 

MI A FENE TÖRTÉNIK VELEM?

Végig olvastam minden egyes kósza mondatot, amit írtatok nekem. Átgondoltam, mérlegeltem és magamban mosolyogva kell bevallanom, hogy sok mindenben tévedtek. Egyikőtök azt írta:

" Nagyszerű lány vagy, de egyetlen hatalmas hibád van és kétségkívül az, hogy borzasztóan naív vagy. Nőj fel, kislány! A valóság nem egyenlő az álomvilágoddal! A társadalom királyai nem állnak össze a szolgalányokkal. 

Annie "

Drága Annie! Igazad van. Naív vagyok, viszont arra büszke vagyok, hogy nem adom fel! Múlt héten még az volt az álmom, hogy bárcsak rám nézne Kaiden, hogy csak egy ártatlan pillantásra méltasson. És lám ideállított egy hatalmas rózsacsokorral, kaptam tőle egy feledhetetlen csókot és ma is egészen jól elvoltunk a tornateremben. Mi ez, ha nem a saját, nagybetűs ÁLOMVILÁGOM? (: Hiszek a tündérmesékben, hogy egy király is összeállhat egy szolgával, elvégre Arthur és Gwen cameloti történetét is a világ minden szegletében ismerik. Miért ne lehetnénk mi a következő? A lehetetlenben hinni még nem bűn! 

AbiRo 

Viszont volt egy másik lány is, akinek levele jobban lehangolt, mint először gondoltam. 

" Tudod mit gondolok? Hogy szanalmas vagy. Sajnallak! Ezt szeretned nem? Mi a faszomert kell folyamatosan nyavalyogni, hogy "Jaaajj, Kaiden ledagadtozott "? Lehet azért, mert igaza van, geci! Fogyjal le, oszt oruljel, ha majd kellesz neki azért, hogy jol megdugja a picsadat!  Egy ilyen faszi sose fog neked teperni, mert ő az elentetehez van szokva. Ahhoz, hogy az olcso kurvak kinyallyak a seggét, a szüleivel együtt! Nem is ismered ot, hogy a francba vagy bele szerelmes? Szerintem ez jó nagy fassag! Bekepzeled magadnak! Sztem a hormonok vagy mi a rak miatt van ez. Tedd tul magad rajta! Keress egy pattanasos, idetlen nyomingert oszt az mar lehet szivesebben meg tolna hatulrol! es mast se untatsz a hülyesegeiddel a neten, mert masnak is meg vannak a maga gondjai... uristen! Asd el magad! 

Bella "

Kedves Bella! Sosem hittem volna, hogy van Milan és a barátaitól undokabb ember, azt gondoltam, hogy ők a piramis legalja és annál már tényleg nincs lentebb. Hogy én mekkorát tévedtem! Már meg ne haragudj, de nem áll szándékomban sajnáltatni magam. A blogomat azért hoztam létre, hogy úgy használhassam, akár egy nyílvános naplót és nem azért, hogy más a saját gondommal foglalkozzon. Úgy vélem, hogy akit nem érdekel, annak egy kattintásba kerül, hogy úgy elmenjen innen, hogy soha többé vissza se találjon. És köszönöm a csöppet sem szemrehányó, helytelen írásmódú vagy épp kedves szavakat számomra, nagyon jól estek! Tudom, hogy gyakorolnom kell még az iróniát, rajta vagyok. No, de hogy amellett válaszoljak is a kommentedre: Épp azon próbálkozom gőz erővel, hogy eleget tegyek a kérésednek, hogy lefogyjak. Nem azért, hogy ezután Kaiden, ahogy te fogalmaztad "teperjen értem", hanem azért, mert unom, hogy egész életemben gyötrődtem a súlyom miatt. Rengeteg ruhát, ami tetszett ott kellett hagynom a boltban, ugyanis csak XS, esetleg S méretben voltak, ami közel sincs az én méretemhez. A blogomon pedig tanácsot, kulturált véleményeket és sok emberrel való ismerkedést vártam, hogy ezzel is segítsék ezt a számomra kínkeserves utat. Erre nyílvánvalóan az online barátaimtól, blogos ismerőseimtől számítottam, de eszemben sem volt ebbe belekényszeríteni bárkit. És a "Nem ismered, hogy lennél belé szerelmes?" kérdésedre pedig annyit válaszolnék, hogy az évek alatt számtalanszor, számtalan módon megbántott, de az igazi énjét az utóbbi négy nap lefolyása alatt mutatta meg nekem. És ekkor te, mint egy pozitív ember belépsz a blogomra és megmondod, hogy esélyem sincs. Tudod mit? Megmutatom, hogy tévedsz, mert sosem tudhatjuk, hogy mi áll a háttérben, hogyha ilyen felfogással vagyunk! Meg kell mindent próbálni, már csak azért is! 

Te pedig remélem olyan életet fogsz élni, amilyet másoknak kívánsz! 

Ui.: Én ezután a levél után ajánlanék egy imát, meg egy szigorú gyónást! Remélem nem zsibbad el a plébános térde! 

AbiRo 

És ezek mellé érkeztek már sokkal pozitívabb vélemények is, amiknek nagyon örültem. Hihetetlen, hogy mennyi lelket tudtok belém önteni, csak azzal a néhány mondattal, amivel néha napján megajándékoztok. Úgy örülök neki, de tényleg! Mind a súlyommal, mind Kaidennel kapcsolatban, aki mellesleg épp a konyhánkban ügyködik már egy ideje. Feltett szándéka volt, hogy hagyjam egyedül, titkon azt remélem, hogy valami szív alakú sütit süt vagy hasonló, de nem hinném. Örülnék, ha betudná kapcsolni a sütőt! Vagy inkább ne is csináljon semmilyen sütit, csak egyszerűen ismételjük meg azt a felejthetetlen csókot! 

Fogalmatok sincs, hogy mennyire puha, érzéki szája van. Bárcsak ne álmodoznék minden egyes pillanatban arról, hogy újra megtörténik! A fenébe is! Miért nem olyan a szerelem az életben,  mint a röplabda? Amikor azt mondom, hogy "Enyém!", mindenki hátrébb lép. Mennyivel könnyebb lenne minden, már, ami a féltékenység részét illeti! 

Várom a véleményeteket! Üdvözlettel:

AbiRo 

A Roberts lány a levél megírását követően gondolkodás nélkül a konyhájukba lépett, ahonnan Kaiden pillanatok alatt kizavarta egy meglepetés címmel. Ám ő túl akaratosnak bizonyult, így megleste, hogy a fiú milyen nyalánkságot készített az alatt az idő alatt, amíg ő a laptopján írt egy hosszú bejegyzést. Abigail megközelítette a gáztűzhelyre helyezett lábast, ám mielőtt még belepillantott volna, megérezte az illatot, amitől másodpercek töredéke alatt összefutott a nyál a szájában. 

- Ez madártej? - nézett rá szerelmére, aki magabiztosan bólintott, majd kimért egy kis tányérral a lánynak. 

- Kárpótlás a bunkóságomért! - fürkészte a Roberts lányt, majd egy óvatos mosoly után intett, hogy ideje megkóstolnia a remekművét. Abigail, mivel a látvány tökéletes volt, ezért mit sem sejtve nyúlt a kanálért, hogy majd jól bepakolja az ételt, s mindamellett, hogy kényelmetlen volt számára az, hogy a fiú előtt egyen, az étel sem volt éppen helyén való. - Na, ízlik? - szuggerálta a szakács egy kacsintás kíséretében Abit, aki száját összepréselve magára erőltetett egy igencsak hamis mosolyt. - Nem, ugye? - húzta el a száját a fiú. - Látszik rajtad! 

- De igen, nagyon finom! - bólogatott hevesen a lány, ám kis híján kiköpte a szájában lévő ételt. - Csak nem hinném, hogy a madártejnek rántotta íze kellene, hogy legyen! 

- Rántotta? - húzta össze a szemöldökét Kai döbbenten, miközben úgy döntött, hogy tesz egy próbát és belekóstol a művébe. - Adj egy hapit! - Bátran merített a tányérból és abrakolta be a kosztot, ám még le sem nyelte, de az arca túlságosan fancsali képet mutatott. - Fúj, ez nagyon szar! Miért nem mondtad? 

- Nem akartalak megbántani! - húzta el a száját a lány, miközben az apja bemasírozott a konyhába és érdeklődve figyelte, ahogy kinyitja a hűtőt, ácsorog előtte pár pillanatig, majd anélkül, hogy bármit is kiemelne onnan, egyszeriben visszacsukta. - Apa! 

- Nem vagyok itt! - közölte nemes egyszerűséggel a férfi, miközben kitöltött magának egy pohár üdítőt. Rá sem nézett Kaidenre, akit teljesen nyílvánvaló volt, hogy nem kedvelt, ezért, amikor a fiú kért egy pohár kólát, könnyűszerrel, csak visszacsavarta a kupakot a flakonra, teljesen figyelemkívül hagyva a másikat. 

- Mit csináljunk a madártejjel, hogy ne legyen rántotta íze? - tudakolta a lánya, miközben ő maga kifelé igyekezett volna a konyhából, ám gondolkozás nélkül megvonta a vállát és rávágta az első dolgot, ami épp eszébe jutott.

- Ne tegyetek bele hagymát és szalonnát! 

A Lassiter fiú meglepődve figyelte Deant, majd felnevetett és úgy döntött, hogy mindenki jobban jár, ha a remekművét máshol reklámozza, mondjuk a szennyvíznél. 

- Amúgy nem azért, de te elvileg tanulni jöttél ide. Hogyan is kerültél te a konyhánkba? Mert én már nem is emlékszem - rázta a fejét tudatlanul a lány, miközben Kaiden már feltalálva magát a laptopját kapcsolta be zenét kutatás céljával. Ám Abigailnek eszébe sem jutott először, hogy megnyitva hagyta a blogját, így gyorsan kikapta szerelme kezéből a gépet és gyorsan törölt minden jellegű előzményt, amit Kai csakxand egy fáradt sóhajjal tudott le. Nem állt szándékában semmilyen magánéleti dolgok között turkálni, mindössze csak a Youtubera, akart fellátogatni, hogy elindítson ott egy olyan számot, amit Abigail még biztosan nem hallott.

- Milyen zenéket szeretsz? - hagyta figyelmen kívül a kérdését a másiknak és rögtön a linkre kattintott. 

- Igazság szerint nem igazán szoktam zenét hallgatni, ha mégis, akkor azokat, amik a sorozatok alatt futnak. Mint mondjuk Ed Sheeran vagy Kansas - magyarázta a lány, miközben kinyitotta a Kai spanyol füzetét. Meglepődve tapasztalta, hogy alig három sor volt írva az füzetbe, illetve a füzetre, ugyanis a fiú közvetlenül a fedőlapra írta fel az anyagcímét, illetve az azt követő két mondatot, ami egyébként sem volt szép, kerek, teljes mondat, csak pár szó egymás mellé rakva, ami által egy értelmetlen, nem összefüggő történet kezdete kerekedett ki. - Kaiden, miért írtad azt a füzetedbe, hogy a zsiráf zuhanyozik a szobában? 

- Mi? Én ilyen nem írtam! - rázta értetlenül a fejét a fiú, miközben a lány elé rakta a füzetét, amit hosszú időkig nézegetett, majd eljutott odáig, hogy ő ebből márpedig egy kukkot sem ért és a legkevésbé sem zavarja, ha egy zsiráfra is kell vízdíjat fizetni. Visszatérve előző elfoglaltságához, felkereste a Youtube-on az egyik kedvenc számát, majd elindítva Abigail szükségét érezte, hogy azonnal kiugorjon az ablakon, vagy, ha azt nem is, de mindenképp a füléhez tapasztotta a kezét. 

- Mi ez a nyavalya? 

- Mivan? Nem értem! - kiabált vissza a fiú, ugyanis egy szót sem értett abból, amit a másik kérdezett. 

- Mi ez? - kiabált vissza immár a lány is, de így a fiú, mintha csak egy lámpát kapcsoltak volna fel odabenn, lehalkította a zenét. 

- Na most mondd! 

- Azt kérdeztem, hogy mi ez. 

- Asking Alexandria - válaszolta a fiú egy vállrándítás keretében, majd hörgő hangot kiadva kezdett el gyorsan bólogatni, minden erejét beleadva, amit a lány nem tudott hová tenni, így kínosan mosolyogva inkább csak figyelte Kaident, akit egyébként egyáltalán nem zavart az, hogy ő egyébként ide tanulni érkezett, hogy lehetőleg a spanyoltanár a lehető legkisebb mértékben sem gondolkozzon el azon, hogy esetleg megbuktassa őt. 

- Ez mi volt, amit csináltál? - érdeklődött kíváncsian Abigail, miközben lerakta a tollát a füzetre. 

- Headbang. Ne mondd, hogy még nem láttál ilyet! - figyelte csodálkozva a fiú a tanulótársát, aki elszégyellve magát elpirulva lehajtotta a fejét és inkább a füzetének szentelte minden figyelmét. - Mindenképp nézd meg egy pár videójukat, még ha csak a klip miatt is, ha a zene nem tetszik! De ennél vannak sokkal finomabbak! Illetve, nem ennyire durvák, amik lehet, hogy tetszenének. 

- Én inkább a lassú zenék híve vagyok vagy a mostani pop zenéké. Az ilyen fajtáktól megfájdul a fejem - dörzsölte meg Abi a halántékát.

- Nincs jó ízlésed, szégyen! - nevetett fel aranyosan a fiú, amit a lánynak öröm volt hallgatni. A másik jó kedvét ráragasztotta, így ő is szívből mosolyogva nézte Kaident. 

Ám a jókedv hamarosan átváltozott valami mássá, romantikusabbá. A Lassiter fiú kezét Abigail tenyerére rakta, mint egy minden bajtól óvó burok és cirógatni kezdte. A lánynak jól esett a törődés, el sem tudta mondani mennyire, ám a vigyorgását nem tudta elrejteni. 

- Nocsak, mitől van ilyen jó kedvünk? - méllyedt el a fiú a ráirányuló tekintetben.

- Tőled - válaszolta teljes kétségbeeséssel és pironkodással a Roberts lány, miközben becsukta a füzetét, képtelen volt tanulni. Kaiden közelében nem ment úgy, ahogy egyedül. Túlságosan is elvonta a figyelmét.

- Hogy hogy Miss Facebook? - vigyorgott rá a Lassiter fiú. Abigail szeme kikerekedett, nem értette, hogy miért hozza fel a szerelme az egyik olyan oldalt, amelyiknek egyáltalán nem a tagja. 

- Nincs ott profilom.

- Tudom - válaszolta mindentudóan a fiú, amit a lány már tényleg nem értett. Talán rákeresett volna? - Ha akarod csinálhatunk egyet. 

- Minek? Úgy sem tudnék senkivel beszélni! - sóhajtotta szomorúan Abigail. Tisztában volt vele, hogy habár jóban voltak Isabellel, de szó sem volt róla, hogy a társasági oldalakon is jóban lesznek olyannyira, hogy egymással chatelnek. Másképp meg teljesen feleslegesnek tartotta. Úgy gondolta minden kapcsolatát karban tudja tartani a blogja, valamint az e-mailek. 

- Miért nem? Beszélhetnél velem is, már persze, ha akarsz. 

Abigail nem hitt a fülének. Hogy akar-e? 

- Még szép!

Szerzői megjegyzés:

A blog Facebook csoportját IDE KATTINTVA érhetitek el.