2017. október 7., szombat

14. fejezet: A hátbatámadás I. rész

Az első tanítási nap Abigail véleménye szerint tökéletesre sikerült Tommy számára. Együtt pózoltak az első elcsattant fotókon, melléjük csapódott Isabell is, aki sokkal szimpatikusabbnak találta az új fiút, mint Kaident, akit minden benne felgyülemlő gyűlölettel átkozott. Habár még Alex is viccnek szánta a szekta gondolatát, de a lány komolyan elgondolkozott rajta, hogy ha azzal Kaiden Lassiter létezése megszűnne, előfordulhat, hogy tényleg összehív egyet, csak azért, hogy biztosra menjen, de mivel erre sajnos nem sok valószínűség van, ezért kár volna vesződni vele, hiszen miért is tenne megerőltető lépéseket a Lassiter fiú kedvéért. Még a feltételezés is sértő. Isabell Morgan soha a büdös életben nem fog olyat tenni, ami hozzájárul Kai boldogságához, vagy akár bármiféle kielégüléséhez. Legalábbis eleinte így gondolta.

A diákok kíváncsian bámulták meg az új fiút, hiszen Thomas Hill egyáltalán nem volt csúnya, sőt karakteres arcvonása, széles válla már-már észbontónak hatott. Igazi csínytevőnek tűnt, aki bármikor összetöri az ember lánya szívét, ha épp úgy tartja kedve, legalábbis a külseje ezt a látványt adta vissza, ezért több alsóbb éves, sőt nem egy idősebb lány is sugdolózni kezdett, amikor meglátták őt, mert egyszerűen csak jó volt ránézni. Thomas Hill, a mindig mosolygó, a mindig szarkasztikus, a mindig tisztelettudó, kvázi tökéletes volna, ha nem azzal a kövér, magába zárkózó, stréber lánnyal csalingászna folyamatosan a folyosókon. Több embernek ez nem volt ínyére, hisz Tom el sem mozdult egy perc töredékéig sem Abigail mellől. 

- A fenébe már, egyszerűen iszom a látványt, amilyen képet vág az a nyomorult - jegyzi meg a történelem óra közepén Isabell, miközben a hajával játszadozott. Újra hátrapillant, hogy végig mérje Kaident, aki dühösen néz a szemébe, míg Isabell arcán ezer wattos mosoly villan. - Megunhatatlan! - súgja oda Abigailnek, aki felkuncog és a pad alatt ír egy SMS-t Tomnak. 

Van kedved átjönni hozzánk? Anya ma bolognait készít. -Abigail

Kuncogni kezdett, amikor a fiú telefonja hangosan ismertette tulajdonosával, hogy üzenete érkezett. Mindenki egy emberként fordult felé, de Tom egyáltalán nem volt zavarban. Mintha mi sem történt volna, úgy másolta a könyvből a vázlatot, mialatt a tanár tekintete az övét kereste, sikertelenül.

- Hill, megtenné, hogy kihozza a telefonját az asztalomra? - Mr. Douglas mogorva férfi volt, sosem mosolygott, sosem értett semmilyen viccet és semmiféleképp nem engedett semmilyen szórakozási lehetőségnek. Tehát mivel látta, hogy néhány gyereket örömtelivé tett a kis üzenethang, azonnal összevonta szemöldökét és magához kérette a kütyüt. Nem tűrte az óráján a bolondozást, csoda, hogy egyáltalán a szabad levegővételt engedélyezte, természetesen csakis ritmusra. 

- Na persze - suttogta maga elé a fiú. 

- Mondott valamit, netán van ellenvetése? - Mr. Douglas hatalmas, fekete keretes szemüvegét letolta a hórihorgas orra hegyére és ijesztő tekintete egyenesen Tom csokoládébarna szemeibe bámult, amitől őt kiverte a víz. Kaiden szája megrándult, ahogy kárörvendően a másik srácra vigyorgott, aki minden lelkierejét összeszedve hasznára fordította a tanár internetellenességét és szemmel láthatóan nagy egoizmusát.

- Igen tanár úr, mondtam valamit. Elnézést, hangosabban kellett volna, hogy Ön is hallja. A telefonomban kerestem rá az egyik kérdésemre, amit a tankönyv nem említ, viszont engem érdekelne. Azonban a hang azt jelezte, hogy nincs találat, minden bizonnyal a tanár urat kellett volna megkérdeznem, hisz az Ön ismeretei jobbak és biztosabbak, mint a net. Elnézést kérek, többé nem fordul elő - bocsánatkérően mosolygott, kihúzta magát és állta Mr. Douglas tekintetét, ami a következő pillanatban ellágyult és olyan dolog történt, ami feltehetően egyenesen az évkönyvbe kerül majd. A férfi szája szeglete felfelé görbült, alig észrevehetően, de megnyerte őt a talpraesett válasz. Viszont amint észrevette a saját reakcióját megköszörülte a torkát és újra azt a rideg oldalát mutatta, amit sok éven át.

- Rendben, ezúttal szemet hunyok felette, hisz új vagy és nem tudhattad meddig mehetsz el. De nem teszek kivételt veled sem, tartsd be a szabályaimat, tanuld meg a házi feladatot és nem lesz egymással problémánk. Világos? - kérdezte a férfi, majd megvárva a fiú reakciójául szolgáló bólintást újra a könyvébe temetkezett. Kaiden fogcsikorgatva figyelte, ahogy egy újabb ember zárta szívébe az új gyereket, akit ő egy pillanatra sem kedvelt meg.

Mikor mehetek át hozzátok tanulni? - K.

Abigail mosolyogva nyúlt a telefonjához, természetesen csak úgy, hogy a jó öreg Mr. Douglas a szeme sarkából se lássa, hogy épp mire vetemedik. Azt hitte Tommy írt neki. Elkomorult a tekintete, majd újra jókedvre derítette Isabell reakciója az SMS láttán.

- Görény féltékeny! Beszarás! - nem merte még csak suttogni sem, helyette inkább eltátogta.

Már megírtuk a beadandót. Nem kell hozzánk járnod. -Abigail


Úgy érzem azonnal szükségem van korrepetálásra. Na? Esküszöm, hogy jó fiú leszek! -K.

Abigail hátrafordult és alig észrevehetően nem-et intett a fejével.


A héten nem érek rá. Ne haragudj. -Abigail

Ja, gondolom Tobby minden percedet elveszi. -K.

- Légyszí, engedd, hogy kinyomtassam! - kuncogott fel Isabell.

Csöngetnek. Mr. Douglas összehúzott szemöldöke alatt Kaira pillant, aki hevesen nyomja a telefonját, az ő óráján. Legszívesebben kitépné a kezéből, hogy aztán csak a nap végén kapja vissza a fiú, de úgy gondolja nem lesz olyan undok, ezért csak megadóan sóhajt egyet. Krétát fog a kezébe és nagy betűkkel felírja a táblára a telefonozó fiú nevét a táblára.

- A felírt tanulók kérem holnapra gépeljenek be és nyomtassanak ki egy Mussoliniről szóló beadványt, ezt vegyék ajándéknak a részemről.

Kaiden ebben a pillanatban felpillant és szembesül, hogy egyedül az ő jól csengő neve éktelenkedik a táblán. Rosszallóan fújtatni kezd és felháborodva kel ki magából.

- Mégis miért? Nem csináltam semmit! - feláll és Mr. Douglas elé áll.

- A kütyüd nem erről árulkodik - biccent a fiú padjára, melyre az lerakta a telefonját. - Legalább három oldal legyen holnap reggel nyolckor az asztalomon. Elvárom, hogy pontos munkát végezzen! - mondja, majd hóna alá csapva a könyvét kivonul a teremből.

- A francba már! - csattant fel Kai a telefonját mindenféle szégyenkezés nélkül a sarokba. Minden idegszála az új fiú körül forgott. - Mindez a te hibád! - szegezte mutató ujját Tommy felé, aki értetlenül állt előtte.

- Már hogy lenne az enyém? Nem én tehetek róla, hogy egy idióta vagy és a szeme láttára telózol! - szemöldökét összevonva vigyorgott rá, karjait mellkasa előtt összefonta és úgy állta a Lassiter fiú tekintetét, mintha csak tükör előtt gyakorolná.

- Jól vigyázz a szádra - Kaiden vérben forgó szemekkel tekintett a srácra, egy hajszál hiányzott ahhoz, hogy neki támadjon, azonban Alex azonban közöttük termett. Idegesen cikázott a két fél között a tekintete.

- Hé tesó, csigavér! Megíratom Blairrel - utalt David hugára, aki amellett, hogy gyönyörű és igazi harcos hercegnő, eszméletlenül okos is. Kaiden rá sem nézett a haverjára, még mindig farkasszemet váltott Tommal, akit hidegen hagyott a fiú véleménye, mert tudta, hogy mi bosszantotta fel ennyire. Nem Mr. Douglas feladata, az holtbiztos.

- Ja, megíratod Blairrel - motyogta Kaiden, majd bosszúsan hátat fordított Tomnak és kirohant a teremből. 

- Hű - nézett utána Tommy. - Tudtam, hogy nehéz lesz az első nap, de azt nem, hogy pöcskuponokat kellesz osztogatnom.

- Rá se ránts, már ma elfognak fogyni - legyintett Isabell, majd maga mellé hívatta. - Be kéne újítanod egy pár seggfej kupont is, hamar lesz gazdája - rákacsintott, majd a fülhallgatót a fülébe tette és úgy tett, mint aki teljesen elmerül a saját világában, de egyébként hallgatózott. Hallotta, hogy David sutyorogni kezd, majd kimegy a folyosóra. Követte őt. Megállt a korlátnál és vadul nyomkodta a telefonját, mások biztosan azt hitték, hogy a Super Mario szintjeit próbálja megdönteni, legalábbis David egészen biztosan, ezért egy csöppet sem halkan szólt Milanhoz.

- Mit gondolsz?

- Mégis miről? Arról, hogy ez a srác egy farok? - Milan szemei szikrákat szórtak, belőle is legalább olyan düh áradt a fiú felé, mint Alexnek. Imádták egymást csesztetni, de azt egyikük sem tűrte, ha a másikkal egy kívülálló bánik el.

- Azért, mert kiállok magamért? - termett mellettük hirtelen az említett. Abigaillel ment ki a korláthoz Isabell társaságát élvezni, de nem tudta szó nélkül hagyni az őt ért jelzőket.

- Te nem kiállsz magadért, hanem szimplán gyökér vagy - vicsorgott rá Milan, majd ujjaival lazán beletúrt a hajába. Tommy úgy vigyorgott, mint a vadalma.

- A kutyák hűségesek a gazdihoz, úgy látom.

A szünet elteltével az óra elkezdődött, Mr. Atkin jelent meg a teremben és ahogy nekilátott az anyag leadásához észrevette, hogy Kaiden hiányzik a teremből. A padja felé intett.

- Hol van?

- A mosdóban - jött a válasz Alex felől.

- Eddig? - Mr. Atkin szemöldöke jóformán a homloka közepén volt a megdöbbenéstől.

- Biztosan a pöttöm hólyagját üríti - szúrta oda Tommy. A tanár a plafon felé emelte a tekintetét, nem gondolta volna, hogy az új diák csak egy újabb púp lesz a háta közepén, legalább akkora, mint Alex.

A nap további részében Kaiden Lassiter nem tűnt fel a második emeleti 2B teremben. Abigailnek pedig eszébe sem jutott morfondírozni ennek okáról, mert a figyelmét teljes mértékben Tommynak szentelte, ahogy a fiú is leginkább vele foglalkozott. Izzott közöttük a levegő és nem volt nézeteltérésük egyáltalán egy dologban sem, nem éreztette vele a fiú azt, amit hajdanán Kaiden. Nem tartotta kövérnek, vagy ha mégis, akkor sem tett rá semmilyen utalást, ez nagyon tetszett a Roberts lánynak. Azonban a nap még nem ért véget, ugyanis nem csak új diák érkezett az iskolába, hanem egy új tanár is, egy új irodalom és dráma szakos tanár egy személyben. Abigail jól ismerte a férfit, hiszen kiskora óta ismerte.

- Szép jó reggelt kívánok Liliomszálak! - csapta be maga mögött az ajtót a férfi délután egykor és kisfiús mosolyát az osztályra vetítette.

- Ööö... elnézést, de nem Mrs. Bärssel lesz óránk? - kérdezte egy lány az ablak felőli oldalról, szőke frufruja a homlokába hullt, zavart tekintetét az érkező, új tanárra emelte.


- Ó, ti nem is tudjátok - nézett körbe. - Mrs. Bärs felmondási kérelmet nyújtott be a múlthéten ismeretlen okok miatt, így a megüresedett állást én töltöttem be. A nevem Adam Evans, de nektek csak Mr. Evans tanárúr, én fogom nektek ezentúl az irodalom és a dráma órákat tartani. Kérlek titeket egy kis papírra írjátok fel a neveteket, mert tuti, hogy eltévesztem - nevetett fel harsányan, majd a szeme megakadt az unokahúgán. - Ó, szia Abi!

- Szia Ad... vagyis jó napot Mr. Evans! - A lány elpirult a hirtelen ráfigyelő tekintetek miatt, nem akarta, hogy ez legyen, hiszen gyűlölte a feltűnést és már ő lesz az a diák, aki tök véletlenül letegezett egy tanárt, pusztán azért, mert a nagybátyja.

- Az unokahúgom, bocsássatok meg - nevetett újra Adam, majd egy nagy koppanás töltötte be a teret. Abigail a szégyentől lefejelte a padot. Alig tudta elhinni, hogy nem elég neki a súlyával vesződnie, Kaiden megpróbáltatásait eltűrnie, ráadásként még tesz rá egy lapáttal az is, hogy ezentúl Adam Evans is a tanári kar tagja, aki történetesen az ő nagybátyja. - Tehát a mai órán a Skarlátbetűket vesszük, olvasta már valaki?

Abigail igen, azonban nem volt hajlandó felnyújtani a kezét.

Később a nap végén, amikor minden órájuknak vége szakadt Kaiden Lassiter úgy barangolt az utcákon, mint egy kóbor kutya. Amerre jónak látta, arra ment gondolkodás nélkül, ezért történhetett meg az, hogy egy olyan ember házába csengetett be, akihez akkor sem ment volna, ha minimum a világ sorsa múlik rajta, nem hogy az élete. De mégis megtette. Rátenyerelt a csengőre, verte az ajtót megállás nélkül és úgy ordított, mint egy megveszekedett vadállat.

- Mi a fasz? - hőkölt hátra, amikor az ajtó kinyílt, így egy kicsit instabil állapotba kerülve majdnem bedőlt a bejáraton. Ám nem csak ő nézett így ki, ugyanis nem tudta leplezni a lány sem, hogy mégis, hogy a fenébe kerülhetett a fiú hozzá, épp hozzá, mikor tudván tudta, hogy elmondani sem lehet az iránta érzett gyűlöletét. - Isabell - nyögte a lány nevét.

- Görény? Mi a szart akarsz nálam? - úgy toporzékolt a lány az ajtóban, mintha arra készülne, hogy kirobbantja az utcájából Kaident. - És egyáltalán honnan tudod, hogy hol lakom? - kérdezte, ám a fiú nem is törődött a válasszal, csak arrébb lökte a lányt és betessékelte saját magát a házba. - Érezd otthon magad - Isabell szarkazmusa szikrázott a levegőben.

- Segítened kell - vetődött le a kanapéra Kai. - Bajban vagyok.

- De még mennyire, hogy bajban vagy! Mégis, hogy képzelted, hogy idejössz? Talán részeg vagy? - sziporkázó hangja úgy csengett Kai fejében, hogy megfájdult tőle.

- Nem fognád be?

- Te tényleg részeg vagy! - ült le gyorsan Isabell is és csak figyelte a vendégét, aki szemlátomást nem volt a legjobb formájában.

- Nem vagyok részeg, oké? - tárta szét a karját a srác. - Ki kell csinálnunk Trevort!

- Az meg ki? És miért kell mindenképp többesszámban beszélni rólunk? A hányinger kap el!

- Ugyan ki, az a seggfej a suliból! Az új fiú - adta tudomására Isabellnek, aki csak ekkor értette meg, hogy miről lehet szó. Kaiden Lassiter féltékeny.

- Ő Tommy, és nem Trevor. Nem is hasonlít, tanuld már meg a nevét! Másrészt meg, a csávót nagyon bírom, és nem teszek neki keresztbe, csak azért, mert te azt akarod, sőt leginkább ez az oka - Isabell szája mosolyra húzódik, miközben Kaiden őrült szemeibe tekint, de akkor elsápad. - Te jó ég, te beszívtál!

- És? Mit izgat az téged? - vetette oda flegmán Kai, miközben mély levegőt vett. - Tudom, hogy seggarc voltam Abivel, de megbántam és...

- Hú, oda ne rohanjak. Megbántad? Ne szórakozz, a gyerek annyit bőgött miattad, hogy a Niagara vízesés lószar ahhoz képest!

- Figyelj, mikor még általános sulis voltam, volt ott egy birkózó srác, egy évvel volt idősebb nálam, a neve Randy Bright volt. Egyik nap az iskola után, az öltözőben leszorított és odaragasztott a wc-hez - Kaiden hangja szégyennel telített volt. Halkan beszélt, de épp annyira, hogy Isabell még hallja.

- Várj, ez nem a Nulladik óra egyik sztorija? - nevetett fel a lány.

- Nem ismerem azt a számot - nézett értetlenül a fiú.

- Mindegy - rázta a fejét Isabell és elképzelni sem tudta, hogy miért hallgatja végig azt a srácot, akit egész életében legalább úgy gyűlölt, mint a borsófőzeléket. Szóval elmondhatatlanul.

- Tehát - tért újra a tárgyhoz. - Akkor megesküdtem, hogy bosszút állok, nem számít, hogy mibe kerül.


- És mibe került? - nem tudta miért kérdez rá.

- Jobb, ha nem tudod - Kaiden szája végre mosolyra húzódott.

- Köszönöm.

- Szóval a lényeg az, hogy akkor kurdarcba fulladt minden, de most... most ez a Trent gyerek Randy, aki az eddig létező összes reményemet elvette, csak a létezésével. Segítened kell visszaszereznem Abigail Robertset! Kérlek... - kérte, remélve, hogy nem túlságosan is könyörgő a hangja, ugyanis úgy gondolta, hogy ennél lejjebb már kevés dolog van, mint hogy tőle kér szívességet, de muszáj volt. - Mit gondolsz?

- Azt, hogy lehangoló vagy, amikor beszívsz. Nem kéne lelkizned, velem meg aztán tuti nem!

- De segítesz nekem? - Talán nem véletlen volt az, hogy olyan kedvesen nézett rá a lelki nyomor szorításából, és mintha könyörögtek volna a szemei, hogy szabadítsa meg fogságából, hogy segítsen neki, hogy ne kelljen még hazamennie, hadd maradhasson és dolgozzák ki a haditervet Tommy ellen.

- El sem hiszem, hogy ezt mondom, de igen!

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett!
    Mint az eddigi összes rész, ez is izgalmas, fordulatos és nagyon szerethető volt. Nekem már az első rész óta nagyon a szívemhez nőt a történeted és örülök, hogy újra visszatértél és friss részeket töltesz fel.
    Szuperül írsz és látszik a fogalmazásodon is, hogy sokat foglalkozol vele, nemcsak összecsapott munka az, amit megosztasz velünk.
    Szóval imádom az egész történetet, és már nagyon várom a folytatás! Remélem minél hamarabb érkezik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Julie!

      Köszönöm, hogy írtál!
      Nagyon örülök a pozitív visszajelzésnek, és annak is, hogy ennyire szereted a történetet. Remélem, hogy a továbbiakban is számíthatok rád!

      A folytatás már készülőben, ami vagy a héten, legkésőbb a jövőhéten fog felkerülni.

      Puszillak

      Lana

      Törlés