6. fejezet - Részlet

Sziasztok kedves olvasóim! Tudom, hogy sokáig húzom halasztom a 6. fejezetet, ami elég sok magánügyi problémának örvendett, de örülök neki, hogy legalább három kommentet kaphattam az előző részhez és ezt még egyszer megszeretném köszönni! Azonban a jelenlegi rész még mindig íródik és nem vagyok hajlandó egy fél kész valamit elédek dobni, hisz nem lennék magammal megelégedve és valószínűleg ti sem, hogy több hét várakozás után egy fél fejezetet olvashattok, így úgy gondoltam, hogy egyelőre egy kis részletet osztok meg veletek, melyekkel remélem kibírjátok a következő rész érkezéséig, ami már hivatalosan is: vasárnap fog érkezni! Addig is minden jót nektek, illetve sok türelmet még és kommentben találgathattok, hogy mit/illetve miket fog tenni Abigail a következő részben, és több javaslatot is várok, hogy ti mit szeretnétek, hogy történjen, illetve, hogy néhány helyzetben, hogyan reagáltatok volna a lány helyében. Egyébként biztosan észrevettétek, de a blogra kikerült két közvélemény kutatás is kedvenc szereplőitek, illetve a korotok után kíváncsiskodva, felmérve ezzel, hogy kivel szimpatizáltok és ki az akivel a legkevésbé, illetve, hogy leginkább melyik korosztály vonzza a történet a leginkább. :) 

Részlet

- Remélem tanultatok! - csapta be nagy robajjal az ajtót a spanyol tanár, mialatt a hatalmas bőrtáskáját konkrétan az asztalra dobta. Szeme sarkából vizslatta az osztályt, azonban egyáltalán nem látott nyugodt, felkészült tanulókat, ám annál inkább meglepődött és felháborodott tekinteteket, akik valószínűleg pont tettek rá egy nagyot, hogy a délutáni foglalkozásukat a tanulópárjukkal töltsék, már nem mintha ez megtudta volna hatni Mr. Clarkot, de a remény hal meg utoljára, mint mondani szokták. - Ha nem, akkor egyes! - osztotta ki a frissen nyomtatott papírtömeget, melyeken mindössze öt feladat volt, így elvileg nem volt valami terjedelmes dolgozat.

Kaiden felmérte a helyzetét és büszkén állapította meg magában, hogy tökéletesen tisztában volt a helyes válaszokkal, így tüstént neki is látott volna, ha van egy toll a kezében, ami ugyanis nem volt, így megbökte az egyik előtte ülő lányt, hogy a tőle telhető legszebben kérjen a másiktól egy írószert.

- Kussolj már Lassiter, írjál! - vágott közbe Isabell az éppen megszólalni készülő fiúra, aki még csak odaáig sem jutott el, hogy elmondhassa a szándékát. Szemforgatva úgy döntött, hogy tesz egy újabb próbát, de ezútta a tanulótársánál, akitől már várta azokat a bizonyos szerelmesen csillogó, szürkés barna tekintetet, amik mindig körüllengték őt, ezzel is növelve a már egeket súroló egóját.

- Adj már nekem egy tollat!