20.fejezet - Ha te így, akkor én is!

Lana az éjszaka folyamán többször is lejátszotta magában újra és újra a történteket. És minden egyes alkalommal mikor ezt megtette egyre jobban összezavarta az, ahogyan elment a fiú, mikor tudomására adta, hogy nem szeretné, hogyha szeretkeznének még. Még! Talán ha fel lesz rá készülve, hogy egy ilyen fiúval tegye meg, mint Dean akkor ő fog repülni egyenesen annak a karjaiba, de ezt még - akármennyire is szerette - nem tette, mivel félt. Félt, attól hogy a fiú kigúnyolná, ha megtudná az igazságot, vagy egyszerűen a képébe vágná, hogy újra csak játszani akar vele.

Reggel, mikor a lány felkelt elhatározta, hogy változtat a kapcsolatuk alakulásán. Ahol most tartanak, azt akár nevezhetjük nemes egyszerűséggel semminek. Dean egyszer ezt, másszor azt akarja. Először eltaszította és hűvös szavakkal adta tudomására, hogy nem akar tőle semmit, majd következett a tegnap éjszaka, illetve hajnal. Miközben vadul csókolgatta a testrészeit, amik még mindig megremegtek, ha csak a fiúra gondolt Lana. Ha ő így vélekedik, hogy ezt kell tenniük, akkor én is beszállok a játékába! Elmélkedett a lány, miközben hosszú, szőke loboncát fésülte a reggel aranyló sugarai alatt. Eztán magára öltött egy általános - afféle minden és semmi sem látszik - egyszínű, világos kék toppot valamint egy sztreccs, fehér térd nadrágot, egy hozzá passzoló saruval. Az arcára most kivételesen semmiféle sminket nem tett, még csak a púdert, vagy a pirosítót sem használta - mivel ha Dean közelében van, akkor alapjába véve, máris úgy néz ki mint egy nagy paradicsom fej, akkor mi értelme?  - viszont azért az ajkaira bocsátott egy kis szájfényt, valamint egy kis szempillaspirált, hogy ne legyen túlságosan, olyan kinézete mint a mosogató rongynak. A készülődését pedig azzal zárta, hogy magára varázsolta azt az arckifejezését, amit mindig bevetett a fiúknál, amivel levette őket a lábukról, és mivel tapasztalatból tudta, hogy ez Deannél nem válik be, ezért csak a magabiztosságát erőltette magára, és készen is állt arra, hogy kibicegjen reggelizni a többiekhez.

Dean egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludt. Végig a Lanaval töltött időre gondolt. Semmit nem akart a lánytól, és a tegnapi cselekedete is csak arra irányult, hogy próbára tegye őt. Ha az elbukik, akkor nem lenne bűn tudata azért, amit tett, mivel még mindig ragaszkodott a múltbéli szerelméért. A gyönyörű Lucyért, akinek selymes szőke haját úgy világította meg a nap, mintha a lány is egy része lenne. Azért a Lucyért, aki az életet jelentette akkor számára, de most ha csak arra gondolt, hogy megcsalta őt egy másik lánnyal, aki akár a hasonmása is lehetne, elkapta őt a lelkifurdalás. Viszont ami ennél is gyötrelmesebb, az a düh volt. Rettentően dühös volt! Dühös volt azért, mert a lány nemet mondott, és ezzel bebizonyította azt hogy nem csak a szexre kell neki, hanem valóban szereti, és hogy annyira hasonlít Lucyra, dühös volt magára is, amiért az Evans lány miatt bosszankodik, azért is mert most hogy tisztázódtak azok érzései, nem akarta hogy reményt lásson egy esetleges kapcsolat kialakulásában, valamint dühös volt azért is mert az elmúlt éjszaka csak arra gondolt, hogy milyen volt őt megcsókolni,érezni, és hallani ahogyan a nevét sipította. És ami még ennél is bosszantóbb, hogy kihívást jelentett neki a lány teste, hogy azt is megszerezze, és ne csak a szívét. Mindenét akarta, birtokolni őt! Te barom, miért nincs egy normális gondolatod sem?! - Korholta őt lelkiismerete - Lehet, hogy beléd esett, de ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy viszonoznod kell. Egészen biztos, hogy ezt is csak eltervezte, csak úgy, mint azt, hogy összezavarjon az ócska, nyálas fecsegésével, mikor az érzéseit írta le. Ugyan már! Szard már le! Te is egy újabb trófea akarsz lenni a rózsaszín plüss állatkáival szembeni polcon? Mert akkor egyértelműen elment az eszed. Gondolj csak bele! Vajon hány férfival feküdt már le a cafka? Te is egy akarsz lenni közülük? 
- Nem! - vágta rá automatikusan a fiú, és ökölbe szorította a kezét.- Én nem vagyok senkinek a csicskája. Azt csinál amit akar. Szeressen mást a fenébe is! - boxolt bele a combjába, miközben összeszorította a száját. Viszont még talán magának is nehéz bevallania, de kívánta a lányt, főleg a hajnalban történtek miatt és a legjobb lesz ha elkerüli őt, és nem látja egy ideig.
- Úristen! A bokája! - jutott eszébe, hogy mit művelt a lány lábával, amit például most is ellenőriznie kellene, és nem pedig töprengeni ostobaságokon. Felugrott, és kifelé vonszolta magát a levegőre. Lana sátra felé vette az irányt, és közben próbálta magát nem túlságosan dühösnek mutatni, mivel ismerte magát, ha ingerült, akkor félelmetes látványt nyújt, és nem akarta megijeszteni a lányt. A francba is! Kit izgat, hogy megijed-e vagy sem? Nem vagyok a testőrje, csicskája, vagy bármi mása! - szidta magát, miközben bekukkantott a piros sátorba, amiben hűlt helye volt Lananak. Összehúzott szemöldökkel mérte végig a helyet, majd egy vállrántással elintézte az ügyet, és indult el az osztálya társulatába, akik a reggeliért álltak sorba.

Dean miközben a busz csomagtartójánál álló tömeget közelítette meg, annál inkább hevesebben vert a szíve. Persze, nem az étel hozta őt ennyire lázba, hanem az a tudat, hogy most fog először Lanaval találkozni hajnal óta, amikor elküldte őt, ezzel átmenve a próbán. Megrázta a fejét és fintor terült el az arcán, hogy még mindig nem verte ki a fejéből azt az isten verte együtt töltött időt. Sorba állt, és várta a szendvicsét, melyet reggelire kaptak. Azonban mielőtt sorra került volna megpillantotta az Evans lányt, aki a szokásosnál is jobban nézett ki, és úgy tett mintha észre sem venné a rámeredő tekinteteket, melyek szinte levetkőztették őt. Dean sem tett másképpen, leesett állal bámulta a lányt, aki jelenleg úgy nézett ki mint egy átlagos lány, csakhogy mindenki tudta, hogy nem mindennapi leányzó ő. Ahogyan Lana elhaladt Dean mellett a kezében lévő szendvicsével rámosolygott a fiúra, aki bólintott, viszont mielőtt mást tehetett volna a lány vigyorogva a nyakába ugrott - már ahogy tellett tőle a bokája miatt - és száját a Dean ajkaira vetette.
- Jó reggelt!- villantott rá ezer wattos mosolyt, majd mintha mi sem történt volna elsétált.

A Roberts fiú kikerekedett szemekkel bámult utána, és kezdte bánni azt a napot, amikor először megismerte ezt a nőt. Sóhajtva a hajába túrt, miközben a másik keze ökölbe szorult arra a gondolatra, hogy most a többiek - akik úgy szintén döbbenten figyelték a jelenetet - azt hiszik, hogy Lana új játékszerre tett szert. Viszont vagy így vagy úgy mindenki tudomására hozza, hogy ő senkinek sem a tulajdona.
- Úgy látom, hogy összebarátkoztak Ms. Evanssel. - mondta az osztályfőnök, miközben közömbös tekintettel meredt a fiúra, viszont akármennyire is próbálta ezt közönyösen közölni, nem tudta megállni hogy a szája széle meg ne ránduljon az elfojtott mosolytól. Dean bólintott, majd a szendvicsével együtt az egyik - többiektől távol álló- fához ment és leült, miközben hátát a törzsnek támasztotta. Kicsomagolta az alufóliába zárt ételt majd belé harapott s lassan rágni kezdte, miközben gondolatai teljesen máshol jártak. Az ösztöndíjon, a családján, az érzelmein, és a szőke lányon, aki mindent folyamatosan felborít az életében.
- Ízlik? - víz hangzott a háta mögül Lana hangja. Dean automatikusan hátra kapta a fejét s találkozott a tekintete azokkal a barna íriszekkel, melyek olyannyira hasonlítottak az övéhez. Lenyelte az utolsó falatot, majd összeráncolt szemekkel méregette a lányt.
- Mi volt ez a busznál?
- Miért, minek látszott? - vonta meg a vállát a szőkeség, miközben előre lépett párat, majd leguggolt Deanhez. Próbálta magát határozottnak és magabiztosnak mutatni, ám akárhogy is szerette volna nem tudott úgy a fiú szemébe nézni, hogy a gyomra meg ne remegjen közben. Keze Dean arcára csúszott, miközben közeledett felé, hogy megcsókolhassa. Ám a fiú megragadta a karját és elrántotta magától. Lana erre a reakcióra számított, ezért felállt, megigazította magán a toppját, és mintha semmi sem történt volna megmarkolta Dean pólóját, és próbálta felrántani magához. Amint a tervét véghez vitte, kézen fogta a fiút és húzni kezdte a fák sűrűjébe.
- Mit csinálsz? - kérdezte kemény hangon a Roberts fiú
- Találtam valamit. - motyogta, miközben szorosabban fogta közre az övéhez képest hatalmas kezet.

Lana léptei egyre szaporábbak lettek, így elkerülhetetlen volt, hogy orra ne bukjon a bicegése miatt. Miközben elesett úgy húzta magával Deant is, így az teljes testével rá nehezedett. A lány idétlenül nevetni kezdett, majd látván a fiú elsötétedő szemeit feltornázta magát álló helyzetbe, mialatt Dean izmos vállaiban kapaszkodott meg. Dean nem bírt magával, újra elöntötte őt a düh, amikor olyan érzések bukkantak fel belőle, melyek azt sugallták, hogy borzasztóan kívánja a lányt.
- Elárulnád, hogy hova a francba akarsz elcipelni? - kérdezte ellentmondást nem tűrően.
- Egy helyre - fonta össze maga előtt a karjait Lana, miközben közelebb lépett a fiúhoz.
- Na ne mond- fröcsögte Dean és összehúzott szemekkel nézett a lányra, aki elé lépett és határozott mozdulattal eltakarta a szemét. - Mi a...? Mi a bánatot művelsz? - kérdezte ökölbe szorult kezekkel, miközben a düh átjárta egész testét.
- Csitt! - parancsolt rá hitetlenül Lana, és ezzel a hangnemmel meglepetésére még a dühvel birkózót is elhallgattatta. Újra megfogta annak kezét, és ismét húzni kezdte. A fák susogása vette őket körbe, egészen addig míg vízcsobogást nem hallottak meg a közelről. Lana elvigyorodott, és Dean mögé lépett.

- Most lépj előre egyet. - mondta nyugodt hangon, és mivel a fiú nem látott semmit tette amit mondott a szőkeség. A lány levette az apró anyagot, mely eddig Roberts szemét takarta, és hagyta hogy az most ól körül nézzen. Dean pislogott párat, majd leesett állal nézett körbe. A hely ahová Lana vezette elvarázsolta őt. Egy apró vízeséssel találta magát szembe, melyből kristálytiszta, kék víz zubogott az azt körülvevő kisebb szikladarabokra és magába a tóba, mely elterpeszkedett a táborhelyüknél is.
- Na mit mondasz?
- Káprázatos. - suttogta a fiú, miközben szemei felcsillantak, ahogyan a zuhatagot fürkészte. Lana elvigyorodott és magabiztos léptekkel a fiú elé lépett karjait átfonta a nyakán és félre döntött fejjel fürkészte annak dühös tekintetét.
- Valami gond van? - kérdezte mosolyogva a lány.
- Megmondtam neked, hogy akadjál le rólam, mégsem azt teszed. Úgy látom hogy túlságosan nehéz a felfogásod! - mormogta bosszúsan Dean, miközben Lana kezeiért nyúlt, hogy azokat lehámozhassa magáról.
- Én pedig úgy látom, hogy te sem hajtod túl magad azért hogy elkerülj, nem de Mr. Hajnalieset? - mosolygott rá kacéran a lány, és élvezte a látványt, ahogy Dean összeszorította a száját és a szeme is sötétedni kezdett - a dühtől vagy attól hogy eszébe jutott a hajnal, miközben éhező vadként vetette magát a lányra - ki tudja milyen okból.
- Az csak egy baleset volt.
- Valóban? Akkor miért kértél tőlem bocsánatot? Miért is néztél rám vágytól fűtött tekintettel? És egyáltalán miért dühödtél be mikor megálljt parancsoltam? - vonogatta a szemöldökét Lana, miközben vigyor terült el az arcán.
- Ez nem így volt! - dühöngött a fiú, miközben megrántotta a lány derekát, aki így közelebb került hozzá. Dean szája pár milliméternyivel távolabb állt Lana ajkaitól, amiről még mindig nem lehetett lemosni a mosolyt, mivel tudta, hogy most megfogta a fiút.
- Tényleg? Akkor hogy volt Dean? Magyarázd el!
- Tudni akarod szöszi? - vonta föl a szemöldökét a fiú is, és lecsapott az ajkakra melyek megadóan szétnyíltak a Dean által okozott ostromtól. Lana egyre inkább közeledett a fiú felé, és csaknem belepréselte magát annak testébe, így az kénytelen volt hátrább lépni.
- Igen tudni akarom! - bólintott és igyekezett a fiú kezeit egyre inkább távolabb tartani magától. Viszont a szőkeség egyre inkább a fiú mellkasát nyomta gyengéden el magától, így folyamatosan hátrált, és ez addig ment míg bele nem zuhant a zubogó vízesés alá. Lana hatalmas nevetésben tört ki ahogyan meglátta Dean meghökkent tekintetét a nem várt eséstől. Pár másodperc erejéig tartott, amíg viháncolt a parton, viszont mikor már több perce nem bukkant fel a fiú a víz rejtekéből megijedt. Azonnal Dean után vetette magát s próbálta előkeríteni épségben. Levegőért kapkodva felbukott a vízből, majd újra lemerült, ám a fiúnak nyoma veszett.