32. fejezet - Mrs.Mortimer

Lana és Dean minden felgyülemlett szenvedélyes feszültséget bezárkózva a próbafülkébe, ki is élt. Egyre több csókkal lepték el egymás testét, míg nem kéjes sóhajok közepette elmerültek az egymásban. 

Ezalatt Nick és Lia együtt töltötték a bevásárlókörútjukat. Nicknek sikerült kiválasztani a két ing közül a megfelelőbbet, mely a fekete volt, aztán még egy új farmer és meg is volt minden. A lány valamivel bonyolultabb álláspont volt. Ruhát ruhára halmozott, ami közül még ki kell választani a legtökéletesebbet. Másfél óra elteltével határozta el magát, hogy rábólint az egyébként még az elején is legjobbnak bizonyult ruhára, mely egy egyszerű szilvakék egybe ruhában merült ki, a mellrésznél gyöngyözött résszel. Amíg ő ezekkel bajlódott, addig Nick a tömeget fürkészte. A lány látta rajta, hogy valamit keres, tekintve a férfi csillogó kék szemeit. 

- Mit nézel ilyen meghitten? - lépett oda hozzá, azonban kérdése süket fülekre talált. A férfi elmerült a saját kis világában. A lányt bosszantotta, hogy nem figyelt rá, ezért egy hirtelen jött ötlettől vezérelve oda hajolt Nick füléhez és beleharapott, amire a férfi egy pillanat alatt feleszmélt. 

- Te megőrültél? - kapott a füléhez gyorsan a Mortimer fiú és gyorsan felpattant a helyéről, ahol eddig ült, nem is figyelve a lányra. Lia vigyorogva keresztezte a karját és melle elé helyezte. 

- Nem figyeltél rám! - vonta meg a vállát a lány, amire Nick értetlen fejet vágott. - Beszélhetek én neked, de azt sem tudod, hol vagy annyira el vagy merengve.Kérdezem miért, és mi a reakció? Néma csend! - gesztikulált a lány, olyannyira, hogy félő volt, hogy Nick most látja a világot utoljára, mert Lia egy perc alatt lerendezi. 

- Semmi közöd hozzá, mivel úgy is csak kinevetnél! - húzta fel az orrát sértődötten a srác.  

- De szánalmas vagy! - fintorgott a lány. - De most komolyan. Kit néztél? - húzódott közelebb Nickhez, aki látta rajta, hogy semmi gúnyolódás nincs a lány hangjában. 

- Őt. - biccentett oldalra, ahol az ékszer részleg volt. Egy férfi háttal állva nézegette a női bizsukat. Csokoládébarna haja volt és egy fekete bőrkabátot valamint egy sötét farmert viselt. 

- Ijesztően fest. - állapította meg a lány és közelebb húzódott Nickhez, aki automatikusan átkarolta őt. Első látásra talán úgy tűnhettek, hogy a világ legszebb párosa, ha megismerték őket együtt, akkor pedig úgy tűnhettek, mint a világ legidiótább párosa. De ha tudják, hogy ők valójában, mármint úgy igazából, hogy milyenek, akkor rájöhettek, hogy olyanok, mint két testvér, akik néha megkívánják a másikat, de az a fellángolás hamar eltűnik és folytatódik minden a maga rendjén.

- És túl ismerős. - mondta, miközben száját egy könnyű fintorra húzta. Valóban ismerős volt neki a férfi, már csak azt kellett volna megtudni, hogy kire is pontosan. Minden kétséget kizárt, amint a férfi megfordult. Nick elképedve, teljesen lesápadva szorította meg a lány derekát, valamint amikor a férfival felvette a szemkontaktust nyomban megfeszült az egész teste. A férfi egy könnyed mosollyal intett Nicknek, aki csak bólintott egyet és semmit sem tett. 

- Nick, ki ez? - fordult felé Lia. 

- Senki! - dörmögte a férfi, miközben odaért hozzá a másik. 

- Sziasztok! - köszönt és fél oldalasan mosolygott a még mindig egymást átkaroló párra. - Úgy látom Nicky meglelted életed társát. Szóval már kinőttél a pasizásaidból. Ideje volt. - húzta ki magát, közben pedig egy levakarhatatlan mosolyt varázsolt magára. 

- Mit keresel itt? - kérdezte gorombán Nick. Lia tágra nyílt szemekkel bámult a férfira. Még soha nem beszélt így senkivel sem, vajon ki lehet ez a tag, hogy ennyire udvariatlanul viselkedik vele? 

- Talán nem lehet a plázában tartózkodnom? - húzta föl a szemöldökét a férfi, közben pedig látványosan méregetni kezdte Liát, akit Nick egyre jobban szorított. Mellette a lány úgy festett, mint egy riadt kis cica, akit a hős bármikor, bárhol megment és egy érintésével lenyugtatja.

- Ne stíröld a barátnőmet! - dühödött föl Nick és automatikusan a háta mögé tolta a lányt, aki elképedve bámulta őt. 

- Nyugi van, csak megnéztem, hogy kit választottál magadnak, hogy elhagyd a szánalmas kis csajos stílusodat. Mellesleg azért vagyok itt, mert a feleségemet hoztam el. 

 - A kidet? - kerekedett el a Mortimer fiú szeme és úgy érezte menten elájul a hirtelen jött információtól.

- Talán nem hallasz jól? A feleségemet! Sajnálom, hogy kihagytalak az esküvőmről, de eléggé zárt körű volt! - kacsintott Nickre, aztán amint meglátta a feleségét oda vezette őt is. A nő láttán Nicknek és Liának a szó szoros értelmében az álluk a padlót súrolta. 

- Mrs. Evans? - kérdezte Lia, miközben már a telefonjáért nyúlt, hogy ha felhívni most rögtön nem tudja, de legalább egy sms-t írjon Lananak, hogy most azonnal jöjjön ide. 

- Óhh... Lia, már hála istennek nem vagyok Leonard felesége, tehát nem vagyok ezáltal Evans sem. Szólíts csak a rendes nevemen, ahogyan régen is. Rose. - mosolygott rájuk a nő, majd férjére tekintett és még hatalmasabb vigyor terült el az arcán. - Vagy ahogyan mostanság említenek, Mrs. Mortimer. 
- Mrs. Mortimer? - húzta föl a szemöldökét kíváncsian Lia. - Mortimer, mint Nick? 
- Ahogy mondod szép lány! Vagy már mondhatom, azt, hogy menyem? - pillantott rá Nickre a férfi és egy letagadhatatlan Mortimer mosollyal kápráztatta el testvérét, akit már a hányinger kergetett.
- Te Nick testvére vagy? - pillantott az előttük álló férfira a lány, majd a fejét kapkodta a testvérek között. Nick csak a száját húzta el, míg bátyja bólintott.
- Hadd mutatkozzam be kishölgy! A nevem Mike Mortimer, a pasid bátyja, valamint a mellettem álló gyönyörű nő férje. Te pedig ki volnál? 
- Natalia White, a mellettem álló férfi barátnője és a feleséged lányának legjobb barátja. - húzta ki magát Lia. Nos, nem tudta mire megy ki a játék, hogy neki Nick szerelmét kell alakítania, de rajta ne múljék, bele megy. Hátha valami érdemleges is kisül belőle, amit talán érteni fog,mert most minden zavaros. 
- Értem. Gondolom Nicky is a lánya barátja.
- Az. És a nevem Nick, te barom! - sziszegte a fiatalabbik Mortimer, közben nagyot sóhajtva a koromfekete hajába túrt. 
- Mi a fene folyik itt? - jelent meg Dean, Lanaval a nyomában. 
- Helló Dean! - köszönt Rosalie a fiúnak, aki felhúzott szemöldökkel méregetni kezdte őt. Ismerős volt a szőke hajzuhatag és a melegbarna szemek, de ezen kívül minden ismeretlen. És mégis honnan ismeri őt a nő? - Szia kicsim! - pillantott a nő egy szem lányára, aki idegesen szívta be a levegőt, majd fújta ki és próbált a hirtelen jött sokktól lenyugodni.