33. fejezet - Hónapok múltán

A pláza általában a nagy nyüzsgésről szól, ahol több száz ember próbál valami olyat vásárolni, amivel meglepheti magát vagy szeretteit. Azonban ez a hat jelenlévőt abszolút nem érdekelte. Észre sem vették a tömeget csak egymást bámulták és várták, hogy valaki végre megszólaljon és véget vessen az immár kínos csöndnek. Dean csak állt semmit sem értve, miközben fejét kapkodta ide-oda, míg szerelme görcsösen kapaszkodott a karjába és próbált lenyugodni Nickkel együtt, akit még mindig sokkolt, hogy bátyja immár nős emberként megy számba. Lia tulajdonképpen csak próbált egy helyben maradni, anélkül, hogy esetleg olyat csinálna, amit nem lenne szabad. A hosszúra nyúlt csöndet végül Rosalie, az Evans lány anyja szakította meg. Lana hogylétét érdeklődte, amire a lány csupán csak megvonta a vállát, de egy pillanatra sem vette le a szemét anyjáról. Döbbenten állt előtte, nem tudta, hogy mit tegyen. Rosa felbukkanására még nem volt teljesen felkészülve. Állkapcsát összeszorította és próbált egy kedves mosolyt varázsolni önmagára.
- Szia Rosalie! - suttogta olyan hangerővel, ami épp hogy csak megütötte anyja fülét, az teljesen elmosolyodott és széttárt karokkal lépett oda a szőkeséghez, majd anyai ölelésébe zárta. Lana még mindig megrökönyödve állt és hagyta hogy a nő szorosan karolja át, majd nagy kínkeservek árán felemelte a karját és az anyja nyakába borult. - Hiányoztál kincsem. - mondta a nő, mire Lana elmosolyodott és hozzádörgölőzött a már évek óta nem látott anyjának. Szerette őt, úgy ahogy egy lány szeretheti az anyját, csak hogy a válást követő megszakított kapcsolat sok mindent tönkretett. De ennek ellenére is bízott benne, hogy még ha ennek kicsi is az esélye, viszont újra egy családot alkothassanak.
- Nekem is te! - eresztette el Rosaliet a szőkeség és szélesen elmosolyodva ölelte át őt újra, ahogyan egy barátot szokás. A meghitt újratalálkozást Dean torokköszörülése zavarta meg, aki eléggé zavarban volt és nem tudta, hogy mit kellene tennie. Természetesen szerelme vette a célzást és azonnal elhúzódott édesanyjától és átkulcsolta a fiú kezét, aki valamelyt a lány érintésére megnyugodott. - Anya, had mutassam be neked a szerelmemet, Deant. Dean, ő itt az édesanyám. - mutatta be őket egymásnak. Dean kedvesen elmosolyodott és bizonytalanul bólintott, majd a nő kezéért nyújt és mindenkit meglepve egy udvarias kézcsókot lehelt Rosa kezére, aki szintén meglepődött a kedves gesztuson. Valójában Roberts még saját magát is meglepte, de úgy volt vele, hogy jövendőbeli anyósának ennyivel tartozik, bár nem mintha tervezte volna még, hogy feleségül vegye a lányt.
- Tudom, hogy te vagy Dean. Hallottam már felőled. - pillantott a fiúra az asszony. Roberts felhúzott szemöldökkel várta, hogy a nő megmagyarázza, hogy mégis honnan ismerheti őt. - Lana apjával beszélgettem telefonon, aki értesített, hogy a lányom egy újabb udvarlóval büszkélkedhet. Örülök, hogy végül összejöttetek, szép párost alkottok. De mindenek előtt nekem is be kell mutatnom valakit. - fordult a férjéhez, akinek megragadta a kezét és a lánya elé vezette, aki gyanúsan méregette a pasit. 
- Ne számítsatok túl nagy durranásra. - dörmögte Nick, miközben farkasszemet nézett testvérével, aki nagyon élvezte, hogy bosszanthatja öccsét. 
Rosa mosolyogva figyelte, ahogyan a lánya felhúzott szemöldökkel bámulta a férfit, akiről még azt sem tudta kicsoda. 
- Lana drágám, had mutassam be neked Mike Mortimert, a férjemet. 
A férfi kedvesen elmosolyodott és a lány kezéért nyúlt, hogy megrázhassa, azonban a lány nem hogy megmozdulni, még pislogni sem pislogott. Dean tudta, hogy Rosa ezzel transzba ejtette Lanat, aki kikerekedett szemekkel bámult a férfira, aki továbbra is csak mosolygott, mint általában. 
- A férjedet? 
- Igen, pár hónapja vagyunk házasok. Nagyon jól megvagyunk. És tudom, hogy mire gondolsz. - halkult el a hangja, közben bűnbánóan nézett a lányára. - Sajnálom, hogy titeket nem értesítettelek, hogy újra férjhez megyek vagy hogy nem hívtalak meg, de ezt nagyon szűk körben tettük. Hárman voltunk, Mike, a pap és én. Nem igazán akartunk senkit sem ezzel felzaklatni.
Rosalie őszintén beszélt, ez lerítt róla. 

Pár órával később a család szét vált. Illetve csupán Rosalie és Mike távozott annak fejében, hogy Aaront valamit Adamet is értesítsék itt létükről és persze, hogy később is összefuthassanak, ha a helyzet úgy adódik. Lana igazán örült, hogy édesanyjával újra találkozhatott, annak viszont már kevésbé, hogy az asszony férjhez ment. Ezek szerint az, hogy ők újra egy család lesznek már nem lesz aktuális, mivel mindenki megy a saját feje után és teszi azt, amit jónak lát. Tulajdonképpen így volt ezzel Aaron és Ashley is, akik minden egyes percüket együtt töltötték. A szenvedélyes éjszakák, a megértő ölelések, a csintalan mosolyok és a száz százalékban kimerülő szerelem vette át mindennapjukat. Tulajdonképpen nem hazudok, ha azt mondom, hogy igen, ők nem is tudtak volna már egymástól külön élni. Tisztelték egymást, ahogyan tényleg csak az igazi szerelmesek tudják a másikat. És nyoma sem volt a megszokott tini drámáknak vagy éppen a felelőtlenségnek, hiába várná el ezt egy olyan macsótól az ember, mint Aaron. Ashley a kislányos valójával visszatartja a fiút attól, hogy az olyan nagy hülyeségekbe keverje magát, mint amilyenekbe a velük egykorúak szokták. Azonban nem kell féltenie senkinek sem a kis Emilyt, nem hazudok, ha azt mondom, hogy ő életre szóló barátságot kötött Adammel, aki hiába dupla sőt tripla annyi idős, mint a lány, de úgy beszél vele, ahogyan egy felnőttel szokás, ezért a Roberts lány a legfontosabb személyek egyikének tartja magát, ami ha úgy vesszük, ez a természetes dolog az ő korában, de másoktól ellentétben ő különlegesnek is tartja magát, amiért egy huszonéves a legjobb barátja. 

Leonard feltűnően feszült volt az utóbbi napokban, hetekben ugyanis ő már tudta, hogy volt felesége férjhez ment a tudta nélkül és ezt a tényt nem tudta elfogadni. Ezt közölte vele a telefonon is a nő, amitől a túlontúl nőtt feszültsége miatt el is dobta a telefont és addig roncsolta, amíg az darabjaira nem tört. De ez nem ment így neki. Nem, hogy a nő ilyen könnyen túl tette magát a tizenhét éves házasságukon. Igaz, hogy nem szerette már Rosaliet és az se őt, de a birtoklási vágya a férfinak túlságosan is nagy volt. Habár tudta uralni magát, de muszáj volt, hogy szerezzen valaki mást. Ezért levetkőzve gátlásait egy szórakoztató bárba ment az egyik este, hogy egy éjszakára magáévá tegyen egy nőt, aki nem fogja a feleségére emlékeztetni. Egy öltönynadrágon és egy ingen kívül nem igen vett föl mást, talán csak a gőgös magatartását. 



Hónapokkal később 

Dean éppen otthon volt és próbált valamelyt a szobájában rendet rakni, illetve,  hogy legalább úgy látszódjon hogy rend van. Azonban ez kevésbé sikerült neki, ezért maga mellé teremtette a kis Emilyt, aki ahelyett hogy segített volna, inkább parancsolgatásokba kezdett. Ezt ide, azt oda, persze, aztán a fiú pedig fél őrült módjára szaladgálhatott. A szennyest kétszeres fordulóval tudta csak kivinni, ugyanis már lépni tudott attól, amit mondjuk az édesanyja, Mary annyira nem díjazott, de hát ha a fiának nem volt rá ideje. Aztán hirtelen jött a mentősereg, akarom mondani a feltartósereg. Emily legjobb barátja, Adam egy meglepetést hozott a lánynak, illetve a lányt akart a meglepetéshez vinni, amibe természetesen a szülők bele is egyeztek, mivel nagyon a szívükhöz nőtt már a három Evans, főleg tudván, hogy ezek közül kettő valószínűleg a család tagja is lesz idővel. A meglepetést tulajdonképpen Emily kivételével az egész ház tudta. A város leghatalmasabb állatkertjébe készültek elmenni. Dean természetesen örült neki, hogy testvérének örömöt szerez Adam, annak viszont már kevésbé, hogy elviszi őt tőle és így megint nem fog haladni a pakolgatással. Azonban bő három óra elteltével mégis csak sikerült elérnie a hatást, miszerint rend lett. Tulajdonképpen azt hitte, hogy varázsütésre történt a dolog, mert közben annyira elmerengett, hogy azt sem vette észre, hogy végzett. Habár nem három óra alatt tervezte el, de végül is a végeredmény számít. Az immár tizenkilenc éves fiú a barátnőjéhez igyekezett az állatok etetése valamint a zuhanyzás után. Azonban, mint kiderült nem csak Adam tartogatott meglepetéseket az egyik legkedvesebb Robersének. Ahogy Dean átlépte Lana szobájának küszöbét, a lány rögtön a nyakába borult és egy elnyújtott heves csók után tért csak a lényegre. Kedvesen elmosolyodva rebegtette meg a pilláit, majd Dean vigyorát követően ült le csak az ágyra. 
- Szívesen mondanám neked, hogy most azonnal borulj rám és legyünk egymáséi, de előbb mondanom kell valamit. - pirult el, majd két kezét háta mögé téve az ágyra támaszkodott. - Elbeszélgettem kicsit a szüleimmel, valamint a tieiddel is elég részletesen. Nem tudom te hogy vagy vele, de az, hogy lassan már fél éve együtt vagyunk, nekem többet jelent mindennél, mert jobban szeretlek, mint bárki mást a Földön. 
- Lana, mondj újat. - forgatta meg szemtelenül a szemeit a fiú, mire a lány vigyorogva hozzá vágta az egyik párnát. 
- Ne szemétkedj, mert megjárod!
- Alig várom hercegnő. - incselkedett vele, azonban Lana újra a tárgyra tért. 
- Tudod nagyon jól, hogy hogy értem ezeket a dolgokat. Sokat szenvedtünk azért, hogy végre összejöjjünk és arra gondoltam, hogy esetleg magasabb szintre emelhetnénk a kapcsolatunkat. És mivel már betöltöttem a tizennyolcat, arra gondoltam, hogy...
- Lana, még nem hinném, hogy készen állunk a házasságra. - váltott komoly hangnemre Dean is. Azonban pár pillanattal később a lány tekintete miatt méretes idiótának tartotta magát. 
- Nem is arra gondoltam, hiszen tisztában vagyok vele, hogy még nem köthetjük ilyen mértékben össze az életünket. Erre egyikőnk sincs még felkészülve. Azonban arra gondoltam a szüleink beleegyezésével, hogy mi lenne,ha összeköltöznénk? 
Dean a hallottakat követően széles vigyorra húzta a száját, miközben felcsillant szemeiben a vágy és a csintalanság minden formája. És élvezte szerelme pironkodását, amiért nem tudta, hogy ő hogyan is fog reagálni erre az egészre, mindenesetre ő gondolkodás nélkül rávágta a választ. 
- Benne vagyok. Alig várom már, hogy minden nap az ágyamban találjalak. - kacsintott rá a lányra, miközben az megkönnyebbülve és szerelmesen bújt hozzá egy szenvedélyes csók után. Aztán Dean kihasználta az alkalmat és úgy döntött egy kicsit eléri a hatást, amit úgy szeret a lánynál. Azt akarta, hogy fülig elvörösödjön. Ezért hát óvatosan a füléhez hajolt és egy kicsit megharapdálva rekedt hangon beleszólt. - El sem tudod képzelni, hogy mennyire várom azt, hogy minden egyes éjszaka az ágyban, a falnak döntve, az íróasztalomon, a fürdőben és ha a brigád nincs otthon, akár a konyha asztalán esetleg a ház minden szegletében beléd élvezhessek. 
Nos, Dean tévedett, Lana tökéletesen eltudta képzelni és természetesen a várt hatás sem maradt el.