Nick és Lia újabb
csatákat vívtak egymással a konyha közepén. A vita tárgya ezúttal egy kakaós
csiga volt. Nem zavartatták magukat azzal, hogy több is volt a tálban, de mind
a kettejük ugyanazt a darabot nézte ki magának. Persze, hiszen az a ’csokisabb’
mindközül.
- Add már ide! Én néztem ki magamnak előbb! –
húzta el Nick a kakaós csigát, amiről leszakadt egy darabka, azt gyorsan behabzsolta
és kérte a többit.
- Én vagyok a lány, ezért te, mint kedves
úriember szépen nekem adod! – mondta a maga igazán a barna szépség.
- Ó, hát persze! – gúnyolódott Nick és
összehúzott szemekkel nézte az elégedetlen lányt. – Ilyenkor úriember vagyok,
bezzeg, amikor olyasmit teszünk, ami neked nem kedvező, akkor már egy állat.
Micsoda irónia. – sóhajtott fel egykedvűen.
- Ne sajnáltasd már magad! Add már ide!
- Oda adom, ha enyém lehet a közepe! –
vigyorgott rá Nick és kék szemei felcsillantak a lány pipacsvörös képe láttán,
mely a haragra gerjedését jelezte.
- Az a legfinomabb része! Tényleg ekkora
idiótának nézel? – kiáltotta a lány és támadó állásban húzta maga felé a kakaós
csigát.
- Igen! – nevetett fel hangosan a férfi és
keze helyett inkább szájával kezdte húzni. Természetesen így egy jókora darabot
leharapott és még a közepét is sikerült becserkésznie. A kakaós csigán így már
volt egy nagy harapásnyom és a közepe is hiányzott.
- Undorító vagy! – fintorodott el a lány,
majd a maradékot ő is megette.
- Az előbb még úriember voltam.
- Megpróbálnátok egyetlen egyszer úgy tenni,
mintha normálisak lennétek? – szólalt meg az eddig csendben őket figyelő Dean,
aki Lanat várta a lépcső aljában, ahonnan balra a konyha nyílt.
- Ilyenek vagyunk. – vonta meg a vállát Lia
és rávigyorgott a fiúra, ami eléggé furcsán vette ki magát, mivel a lány fogain
még mindig ott voltak a csoki maradékok.
- És én vagyok undorító! – fintorodott el
Nick, majd tekintetét Deanre szegezte.
- Amúgy ti most együtt vagytok? – kérdezte Roberts,
mert ha a válasz igen, akkor ennél furcsább párost még életében nem látott, ha
pedig nem, nos, akkor se látott még ilyet. Múzeumban illő idióták.
- Majd pont vele! – nézett végig a lányon,
aki felhúzott szemöldökkel és karba tett kezekkel kérte ki magának az előbbi
mondatot. – Nem az esetem. – kontrázta a
kék szemű férfi, miközben ujjaival koromfekete hajába túrt, közben Lia
felhorkantott.
- Még szép hogy nem vagyok az eseted! Még
csak az kéne!
- Oké, hát ti tudjátok! Nekem mindegy, csak
úgy tűnt, mintha… - felelte Dean, azonban rögtön belészorult a szó, amikor
Nickre pillantott, aki egyenest őt méregette. Megszokta már, hogy feltűnően
bámulják az emberek, de azok legtöbbször vagy lekicsinylő nézéssel vagy pedig
az a szokásos ’Lana nézés’, hogy mindjárt elájul, ha csak a férfi ránéz.
Azonban Nick pillantása még őt is zavarba ejtette. A Mortimer srác mintha fel
akarta volna őt falni a tekintetével, ami valljuk be, eléggé bizarr. – Haver te
mi a fészkes fenét csinálsz?
- Megnézlek magamnak. – felelte vállvonogatva
a fiú. Lia amint rájött, hogy Nick hogyan is értette a mondatot hatalmas
nevetésben tört ki. Könnyei utat törtek maguknak és hasát fogva viháncolt. – Ne
nyeríts már! – intette le a Mortimer fiú.
A
hatalmas zajra Lana is letipegett a lépcsőn Dean legnagyobb örömére.
- Mi folyik itt? – nézett szét a körülötte
lévőkön. Nem döbbentette meg a látvány, Lia mindjárt meghalt annyira nevetett,
Nick éppen a pasiját méregette, Dean arcára pedig kiült a ’húzzunk innen’
arckifejezés. Valahogy erre is számított. Magában megmosolyogta az egészet,
majd magára öltötte a vezető szerepét. Robertshez lépett és átkulcsolta a kezét,
akinek termete mellett törpének tűnt, keze pedig elveszett a fiúéban, mégis,
mintha egymásnak lettek volna teremtve.
- Lia, Nick külön kocsival jöttök vagy
velünk? – kérdezte, miközben Dean imádkozott az előbbi válaszért, viszont imája
süket fülekre talált.
- Veletek.
- Akkor menjetek a kocsiba! Én még beszélni
szeretnék Deannel. – pillantott a fiúra, aki felhúzott szemöldökkel vizslatta a
lányt, aki csak rákacsintott. Azonban a két lábatlankodó, mintha meg sem
hallotta volna, hogy mit mondott az előbb a szőkeség.
- Idióták! A kocsiba! – adta ki a rövid
utasítást Roberts. Nick azonnal engedelmeskedett neki, aztán Lia követte a
fiút, de úgy döntött fáradalmas kimenni a saját lábán, így Nick nyakába ugrott
és elszállítatta magát.
- Át kellene venned a vezető szerepét! Rád
jobban hallgatnak, mint rám! – mosolygott Lana, miközben átkarolta a fiú
nyakát, aki reflexből a lány derekáért nyúlt.
- És hol kapok még vezető szerepet? –
vonogatta a szemöldökét utalva a történtekre, amibe Lana az orra hegyéig
elpirult. – Meleged van Piroska? –
vigyorgott rá a lányra, aki zavarában már nem tudta mitévő legyen, ezért a
földre szegezte tekintetét. - Nézz a szemembe! – emelte meg a lány arcát
állánál fogva. – Tudod milyen szép vagy, amikor elpirulsz? – mosolygott rá
Dean, miközben barna szemei szerelmesen csillogtak le a lányra. Közel hajolt
hozzá, és szenvedélyesen tapadt rá a lány ajkára, aki már nem tudta türtőztetni
magát. Teste minden porcikáját hozzápréselte a fiúéhoz, aki éhesen szívta be az
alsó ajkát. Kezei a lány fenekéhez mintha odatapadtak volna, erősen
megmarkolta, majd ha lehet még közelebb húzta magához Lanat és férfiasságát a
lány lábához dörgölte.
- Tudod te milyen hatással vagy rám? – nézett
a lányra enyhén ködös tekintettel. A szőke szépség vidáman felkuncogott, amint
megérezte szerelme szerszámát. – Szóval még ki is nevetsz?
- Természetesen Mr. Roberts! Mi mást tehetnék?
- Na, megállj! – csiklandozta meg a derekát a
szőkeségnek, aki hangosan felvisított és fulladozva próbált elmenekülni a fiú
karjaiból, aki erősen tartotta őt.
- Dean! Állj le! – nevetett, közben a Roberts
kezeit próbálta valami úton-módon levarázsolni magáról, inkább kevesebb, mint
több sikerrel.
Pillanatokon
belül Nick rontott be az ajtón, hogy hol vannak már, másrészt pedig sikítozást
hallott.
- Valami baj van? - tépte föl az ajtót, viszont amint meglátta
az immár félmeztelen Deant és a kócos hajú Lanat, rögtön vigyor kúszott az
ajkára. Fantáziája rögtön elkalandozott abba az irányba, ahol kiderült volna,
mi történt volna, ha ő nem lép közbe?
- Te miért nem vagy a kocsiban? – nézett rá
Dean szigorúan. – Menj vissza és hagyd a felnőtteket játszani! – ölelte magához
Lanat.
- Igenis apu! – vágta magát vigyázz állásba a
srác, és kislisszolt az autóhoz elújságolni a hírt Liának, hogy mit látott.
- Tudod, tényleg olyan vagy, mintha az apjuk
lennél! – mosolygott rá kedvesen Lana és büszkén húzta ki magát. –De most már
mennyünk! – vette vállára a kis táskáját a szőkeség és Deannel kézen fogva
indultak az autóhoz, ahol Dean állítása szerint a vadállatok várták őket.
Félórás
autókázás után értek oda a plázába, ahová Lia úgy repült befelé, mint a madár.
Nick is örült az érkezésnek, míg Lana és Dean nyugodtan, lassan léptek be az üzletbe.
Nos, a plázázás sem úgy működött, ahogyan azt ők elképzelték. Nem az volt az
első, hogy ruhákat nézegetnek és megnézik kin mennyire áll jól. Először meg
kellett keresni a jó madarakat, mert azok amilyen szerencsétlenek a fél üzletet
felforgatják csak azért, hogy ne egy, hanem két egyforma ruhájuk legyen.
- Nem hagyhatnánk, hogy vásárolgassanak
maguknak? Mi meg elleszünk itt ketten! – ölelte át hátulról Lana derekát Dean,
miközben beleszippantott a lány vaníliaillatú hajába.
- De mi van, ha felforgatják a boltot, mert
épp fogócskáznak, mint az ötévesek?
- Szerintem ezek titokban járnak, csak nem
vallják be. Bár nem tudom, téged is olyan furán méreget az a Nick gyerek, a hideg
kiráz tőle, amikor rám néz.– rezzent össze Dean, mintha megijedne a ténytől,
hogy a férfi ránéz.
- Biztosan állíthatom, hogy nincsenek együtt.
Engem nem kell féltened és féltékenykedned sem. Nekem viszont annál inkább. –
kuncogott Lana és hátsóját Robert combjához nyomta, aki felmordult ezt érezve.
- Hogy érted ezt?
- Nos, Nick nem igazán az a fajta fiú,
akikkel te barátkozol. – mosolygott Lana, főleg amikor Dean egyetértően
bólintott. Valóban nem ilyen ’idiótákkal’ barátkozgat. – Viszont meg van az
oka, hogy miért viselkedik így. Neki kicsit más hajlamai vannak. Szóval,
egyszóval, ő nem a nők iránt vonzódik. – kuncogott fel újra a lány, mikor
meglátta szerelme mindent értő arcát. Az
lefehéredett és fáradt arccal nézett a lányra.
- Ez most komoly?
- Halálosan. – emelte meg a kezeit Lana
megadóan. – De ha nem hiszel nekem, kérdezd meg Liát vagy magát Nicket.
- Én azoktól semmit nem kérdezek! – rázta a
fejét nevetve Dean és el sem akarta hinni, hogy a konyhában miért bámulta őt
ennyire feltűnően a Mortimer srác. – Én meg még azt hittem, hogy valami más
problémája van. Te jó ég!
- Igen. Én is hasonlóan reagáltam először,
amikor ezeket megtudtam, csak hogy az már régen volt. Még kisgyerekkorunkban.
Már akkor látszott, hogy ő más, mint a többi srác. Először azt hittem szerelmes
vagyok belé, ezért hittem különlegesnek, de mint kiderült az az érzés teljesen
más, egyszerűen csak furcsa volt.
- Volt? Még mindig az. A lehetségesnél is
furcsább. – fogta a fejét a fiú, majd átkarolta a lány nyakát és együtt
vetették bele magukat a ruhák választásába.
Ezer
meg ezer ruhadarab feltúrása után bukkantak rá Lana égő vörös egybe ruhájára,
melyhez egy fekete magas sarkú és öv társult, valamint a lány piros táskája.
- Olyan gyönyörű vagy! – állt föl Dean a
székről, melyre már több mint másfél órája telepedett le és bámulta az
öltözködő Lanat, aki pörgött forgott egyes darabokban.
- Te sem panaszkodhatsz! Ez az öltöny olyan szaggatnivalón
áll! – nyalta meg ajkát a lány és figyelte, ahogyan Dean éhségtől kopogó szemét
az ajkára irányítja.
- Akkor talán próbáljuk ki, hogy milyen az
anyaga a kis vöröskédnek. Szerinted elszakad, hogyha egy próbafülkében próbálom
levarázsolni rólad? – vigyorgott a lányra, aki már hátrált az említett hely
felé, közben egy lopott puszit adott a fiúnak.
- Meglátjuk! – kacsintott Deanre, aki már nem
bírt magával. Ismét Lana szájához hajolt, ám a puszi helyett ezúttal izgatóan,
éhesen csókolta őt. A nyelvével újra és újra felfedezte a már jól ismer szájat
és a málna ízű ajkak nyári zamatát. A szálkás izmú férfikarok könnyedén ölbe
kapták Lanat és Dean a csípőjére ültette őt.
- Nocsak, már megint huncutkodni akarnak! –
jelent meg Nick vigyorogva a hátuk mögött.
- Már megint mit akarsz? – dühödött fel Lana
és az éppen kezébe eső dolgot hajította a férfinak, ami ez esetben egy vállfa
volt, ami elől a Mortimer srác egyszerűen elhajolt.
- Csak kérdezni akartam, hogy szerintetek
melyik áll jobban. A fekete vagy a kék ing, - emelte meg az említett
ruhadarabokat a férfi – de úgy látom, elfoglaltak vagytok, szóval hagylak
benneteket!
- Azt jól tennéd. – dörmögte Dean.
- Amúgy, mizu Dean? – mosolygott rá a
Mortimer srác kíváncsian.
- Nem vagy az esetem. – nézett vissza rá
szikrákat szóró szemekkel, majd Lanara pillantott. – Vele ellentétben. Szóval
tehetnél egy szívességet!
- És mi lenne az? – nézett vissza rá
értelmetlenül a férfi.
- Hogy húzz a fenébe! – mondta értelemszerűen
Dean, amire Nick csak egyszerű bólintással és szégyenlős mosollyal válaszolt,
majd amilyen gyorsan csak lehetett el is tűnt onnan. – Idióta! – dörmögte az orra alatt ma kitudja hányadjára Roberts.
A folytatás 5 komment után érkezik!
Szia! Ez a rész is, mint az összes többi nagyon jó lett!! Nagyon sokat nevettem rajta. Imádom hogy egyszerre romantikusak és viccesek is a részek. Nagyon ügyi vagy! Várom a kövit! Pusz: Lona :) ♥
VálaszTörlésSzia Lona! ♥
TörlésÖrülök, hogy tetszett neked!
Köszönöm szépen a bókot!
A folytatás jövőhéten érkezik!
Puszi
IMADOOOOM!!! A lig varom a folytatast
VálaszTörlésEdina
Szia Edina! ♥
TörlésÖrülök, hogy tetszik! :)
A folytatás jövőhéten lesz olvasható!
Puszi
Szia ♥
VálaszTörlésÚristen, komolyan mondom alig kapok levegőt a sok nevetéstől. xD
Nick és Lia, mint két gyerek, de rettentően cukik.
De Nick-ért is nagyon oda vagyok, főleg amikor beszólogat. xD
-Ne nyeríts már! xDD
Na jó nem sorolom fel itt a dolgokat. xD
Jújj nagyon tetszett még Dean és Lana konyha jelenete úúú *.*
De most komolyan miért nem történt semmi sem az öltözőben?
Ezért még kapsz xD
Igyekezz a kövivel.
Szia Crystal ♥
TörlésÖrülök, hogy sikerült téged megnevettetni! :)
Nick és Lia ilyen furcsa emberek és tulajdonképpen ilyenek is lesznek a történet végéig.
Dean és Lana rengeteg ilyen forró pillanaton fog keresztül menni, azonban legtöbbször félbeszakítják őket! Viszont, amikor nem, akkor lesz csak szenvedély a köbön. Majd meglátod.
A folytatás jövőhéten lesz olvasható!
Puszi
Szia:) Baromi jó:) Nick és Lia, szakadtam a nevetéstől. Hozd a kövit!
VálaszTörlésSzia! :)
TörlésKöszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett!
A folytatás a jövőhéten lesz olvasható!
Puszi
szia :) nagyon jó! gyorsan hozd a kövit!
VálaszTörlésSzia Dorina! ♥
TörlésKöszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett!
A folytatás a jövőhéten érkezik!
Puszi
Hahi:)
VálaszTörlésA rész nagyon jó lett, mint mindig♡ Bár nembírom, hogy Dean ennyire bunkón "kikosarazta" Nicket. Félre ne értsd, nincs semmi problémám a vele, valószínüleg én is így viselkednék a helyében, viszont lehetett volna egy kicsit finomabban. Nem Nick tehet róla, hogy Dean helyes és meg kell bámulni^^ xdd
By:Vira*_^
Szia Vira! :)
TörlésÖrülök, hogy elnyerte ez a rész is a tetszésedet! Dean és Nick kapcsolata tulajdonképpen ilyen lesz egészen a történet végéig. Ahol azonban csoda történik. Bár az még messze van. Persze, hogy nem Dean tehet arról, hogy Nick "ilyen", azonban számára a férfi egy csodabogár és ő az a fajta, aki az ilyeneket cukkolja, értelemszerűen Nicket sem hagyja ki a sorból! :)
Igen, Dean helyes és igazán megbámulni való példány a férfiaknál :)
Puszi